[fusion_builder_container hundred_percent=”no” hundred_percent_height=”no” hundred_percent_height_scroll=”no” hundred_percent_height_center_content=”yes” equal_height_columns=”no” menu_anchor=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” status=”published” publish_date=”” class=”” id=”” border_size=”” border_color=”” border_style=”solid” margin_top=”” margin_bottom=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” gradient_start_color=”” gradient_end_color=”” gradient_start_position=”0″ gradient_end_position=”100″ gradient_type=”linear” radial_direction=”center” linear_angle=”180″ background_color=”” background_image=”” background_position=”center center” background_repeat=”no-repeat” fade=”no” background_parallax=”none” enable_mobile=”no” parallax_speed=”0.3″ background_blend_mode=”none” video_mp4=”” video_webm=”” video_ogv=”” video_url=”” video_aspect_ratio=”16:9″ video_loop=”yes” video_mute=”yes” video_preview_image=”” filter_hue=”0″ filter_saturation=”100″ filter_brightness=”100″ filter_contrast=”100″ filter_invert=”0″ filter_sepia=”0″ filter_opacity=”100″ filter_blur=”0″ filter_hue_hover=”0″ filter_saturation_hover=”100″ filter_brightness_hover=”100″ filter_contrast_hover=”100″ filter_invert_hover=”0″ filter_sepia_hover=”0″ filter_opacity_hover=”100″ filter_blur_hover=”0″][fusion_builder_row][fusion_builder_column type=”1_1″ layout=”1_1″ spacing=”” center_content=”no” link=”” target=”_self” min_height=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” hover_type=”none” border_size=”0″ border_color=”” border_style=”solid” border_position=”all” border_radius=”” box_shadow=”no” dimension_box_shadow=”” box_shadow_blur=”0″ box_shadow_spread=”0″ box_shadow_color=”” box_shadow_style=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_bottom=”” background_type=”single” gradient_start_color=”” gradient_end_color=”” gradient_start_position=”0″ gradient_end_position=”100″ gradient_type=”linear” radial_direction=”center” linear_angle=”180″ background_color=”” background_image=”” background_image_id=”” background_position=”left top” background_repeat=”no-repeat” background_blend_mode=”none” animation_type=”” animation_direction=”left” animation_speed=”0.3″ animation_offset=”” filter_type=”regular” filter_hue=”0″ filter_saturation=”100″ filter_brightness=”100″ filter_contrast=”100″ filter_invert=”0″ filter_sepia=”0″ filter_opacity=”100″ filter_blur=”0″ filter_hue_hover=”0″ filter_saturation_hover=”100″ filter_brightness_hover=”100″ filter_contrast_hover=”100″ filter_invert_hover=”0″ filter_sepia_hover=”0″ filter_opacity_hover=”100″ filter_blur_hover=”0″ last=”no”][fusion_text columns=”” column_min_width=”” column_spacing=”” rule_style=”default” rule_size=”” rule_color=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” animation_type=”” animation_direction=”left” animation_speed=”0.3″ animation_offset=””]
A diófélék és egyéb olajos magvak rengeteg értékes tápanyagot – és nem kevés kalóriát – tartalmaznak. Érdekes módon azonban, bárhogy is vizsgálják úgy tűnik, hogy a diófélék rendszeres fogyasztása nem járul hozzá az elhízáshoz, sőt épp ellenkezőleg, segít megtartani a súlyunkat, vagy akár a fogyást is elősegítheti.
Több populációs szintű vizsgálatban számoltak be arról, hogy a dióféléket rendszeresen fogyasztók alacsonyabb testtömeggel, testtömegindexszel és kisebb derékkörfogattal jellemezhetőek. A jelenség okának felderítésével már régóta foglalkoznak a tudományos kutatások.
Egy tudományos folyóiratban publikált összefoglaló cikk 20 olyan klinikai vizsgálat eredményeit gyűjtötte össze, amelyekben egy-két, vagy akár három marék diófélét (dió, pisztácia, pekándió, földimogyoró, mandula, makadámdió) adtak általában elhízott emberek étrendjéhez és a súlyváltozásukat vizsgálták. A vizsgálatok általában pár héttől hat hónapig tartottak. Volt közöttük olyan, amelyben a dióféléket a résztvevők a normális étkezésük mellé fogyasztották, és voltak olyanok is, amelyekben a hozzáadott magvak kalóriaértékét levonták az alapétrend kalóriáiból (vagyis a résztvevők egy kalóriacsökkentett alap étrend mellé kapták a dióféléket kiegészítésnek). A legtöbb vizsgálatban súlygyarapodásra számítottak, de ezzel ellentétben a legtöbb esetben nem változott a résztvevők súlya, vagy csak nagyon enyhe, statisztikailag sem számottevő mértékben nőtt. Még meglepőbb, hogy azokban a vizsgálatokban, amelyekben az étrend kalóriatartalmának egy részét „cserélték le” diófélékre (vagyis tulajdonképpen nem vittek be kevesebb kalóriát, mint korábban), sok esetben tapasztaltak nem várt súlycsökkenést.
Ezek az eredmények további vizsgálatokra sarkallták a kutatókat, ahol a diófélékből származó extra kalóriák testsúlyra kifejtett hatását más, ugyanolyan kalóriatartalmú nassolnivalókhoz, mint például cukorkához és sós perechez hasonlították. Az előbbiekben leírt eredmények alapján nem meglepő módon a dióféléket (ez esetben földimogyorót és pisztáciát) fogyasztó résztvevők testsúlya nem változott (vagy éppenséggel csökkent az egyéb nassolnivalót fogyasztókhoz képest).
Egy klinikai vizsgálatban túlsúlyos embereknek a hagyományos étrendjükön felül egy kisebb (42 g), vagy nagyobb (70 g) adag pisztáciát kellett elfogyasztaniuk naponta, 12 héten keresztül. A vizsgálat végén a testsúlyváltozásukat pisztáciát nem fogyasztó kontrollcsoporthoz viszonyították. Az a meglepő eredmény született, hogy mindhárom csoport megtartotta a testsúlyát. Hogyan lehetséges ez? Hová tűnt az az akár több tízezernyi kalória?
A diófélék testsúlyra kifejtett meglepő hatására mutattak rá azok az epidemiológiai vizsgálatok, amelyek szerint azoknak a személyeknek volt a legkisebb a testsúlyuk, a testtömegindexük és a derékkörfogatuk, illetve azok súlyváltozása volt a legkisebb a vizsgált időtartamban (1-8 év), akik a legtöbb diófélét fogyasztották.
Ezekből az eredményekből úgy tűnik, hogy a diófélékre fittyet hánynak az energiamegmaradás törvényére, és rájuk nem érvényes az az alapvető összefüggés, hogy a testsúlygyarapodás arányos a bevitt kalóriák emelésével. De vajon mi lehet a magyarázat?
Felmerült az a feltételezés, hogy a diófélék és olajos magvak sejtjeinek fala annyira kemény, hogy az emésztés során nem tudnak „felnyílni”, így a sok bevitt kalória tulajdonképpen fel sem tud szívódni. Ennek a kutatók egy olyan vizsgálatban jártak utána, amelyben a résztvevők földimogyorót vagy ezzel egyenértékű mennyiségű mogyoróvajat fogyasztottak egy hónapon keresztül. Mivel egyik csoport sem hízott a vizsgálat alatt bevitt extra kalóriáktól, a fel nem szívódó kalóriák elmélete megdőlt (ugyanis a mogyoróvajban a zsír könnyen felszívódó formában van jelen).
Egy másik elmélet szerint a diófélék olyan energiadús táplálékok, amelyek sokkal nagyobb jóllakottságérzést biztosítanak, mint más élelmiszerek. Ezért azok, akik rendszeresen fogyasztják őket, kevésbé lesznek éhesek a nap folyamán, így kalóriabevitelük az egyéb forrásokból csökken. Ennek tisztázására is készült egy randomizált, kontrollált vizsgálat, amelyben a túlsúlyos résztvevők egyik csoportjának gyümökcsshake-ben diót, egy másik csoportnak pedig olajat és dióaromát adtak reggelente (a két ital nem volt megkülönböztethető íz alapján). Pár nap elteltével a reggel diós italt fogyasztó csoport nagyobb jóllakottságról számolt be dél környékén, mint a dióaromával ízesített, de azonos kalóriatartalmú italt fogyasztó csoport tagjai. Ezt azt látszik igazolni, hogy a jóllakottságérzet fokozásával az olajos magvak tényleg hozzájárulhatnak a csökkent kalóriabevitelhez.
A teljes cikk klubtagsággal olvasható el
Előfizetőnk lehetsz itt.
Ha elfelejtettél bejelentkezni, megteheted itt.
A hiteles információkhoz való hozzáférést támogatandó a PirulaKalauz összes, COVID-dal kapcsolatos írása ingyenesen elérhető.
Ha támogatni szeretnéd munkánkat, vagy hozzáférni egyéb tartalmainkhoz, lépj be a PirulaKalauz Klubba!
[/fusion_text][/fusion_builder_column][/fusion_builder_row][/fusion_builder_container]
