fbpx

Minden, ami gyógyszer, gyógynövény, vitamin - szakértőktől

2024. június 24., hétfő

Ezt itatják velünk ivóvíz néven?

Tudtad?

dr. Csupor Dezső
dr. Csupor Dezső
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.

A víz ideális termék: az élethez nélkülözhetetlen, minden nap fogyasztjuk, és a nyersanyag hazánkban (még) olcsón, nagy mennyiségben és jó minőségben áll rendelkezésre. A legnagyobb haszon akkor realizálható, ha a vizet nem csapvízként adjuk el. Palackozva több nagyságrenddel ugrik az ár, de a víztisztítók forgalmazása sem tűnik rossz üzletnek…

Bár a palackozottvíz- és csapvízfogyasztás mellett egyaránt felhozhatóak érvek, két szempontot, az árat és a környezetterhelést tekintve egyértelműen a csapvíz a nyertes. Környezetvédelmi szempontból előnyös, hogy csapvíznél csomagolással, reklámozással kapcsolatos környezetterheléssel nem kell számolni. Az ásványvizeket általában egyszer használatos műanyag (poli(etilén-tereftalát), PET) palackokba töltik. Ennek eredményeként hazánkban évente több mint 1 milliárd pillepalack kerül a szemétbe. A palackozott vizek vásárlásával még a tudatos vásárlók, a hulladékot szelektíven gyűjtők is hozzájárulnak a környezetterhelés fokozódásához, ugyanis a begyűjtött európai műanyaghulladék nem ritkán több ezer kilométert utazik Ázsiába, ahol újra feldolgozzák.

A környezetvédelmi szempontokat természetesen felülírja az egészség védelme. Erre apellálva számos cég azon munkálkodik, hogy a csapvízbe vetett bizalmat megrendítse – ne lepődjünk meg, ezek a palackozottvíz- vagy víztisztítókészülék-bizniszben érdekeltek.

Vannak olyan alkotók is a csapvízben, amik egészségünkre ártalmasak és emiatt el kell távolítani belőle, ezek az oldott szennyezők pl. klór, klórozott vegyületek, íz- és szagrontók, a vizet elszínező szerves anyagok (…), rozsda darab, vízkő darab stb.

Ezt olvasva az emberben felébred a gyanú: már a csapvízben sem bízhatunk? A gyanú könnyen szorongássá is fokozható:

azok, akik 40 évig klóros vizet fogyasztottak, 70%-kal nagyobb eséllyel betegszenek meg rákban, mint azok, akik klórmentes vizet fogyasztottak.

Egy kép többet ér, mint ezer szó, így valószínűleg sokakat sokkol és terel a víztisztító készülék vásárlása felé az a fotó, amely állítólag egy ivóvízszállító csövet ábrázol:

ivóvíz

Egy apró szépséghibája van ennek a képnek: nem Magyarországon készült és nagy valószínűséggel nem is egy ivóvízvezetéket ábrázol. A google képkeresője segítségével könnyen kideríthető, hogy ugyanezzel a képpel 2 éve a kongóiakat ijesztgették, s egy helyi újságíró bebizonyította, az egész csak kamu, ugyanis ez a fotó nem helyi vízvezetékről készült. Először 2016-ban bukkant fel Thaiföldön, de ott is a kiderítették, hogy hamis; majd 2019-ben Franciaországban futották le ugyanezt a kört – és most végre megérkezett hozzánk is…

De vajon megéri-e egyáltalán vízszűrőbe befektetni, vagy megfelelően biztonságos a vízművek által biztosított „szűretlen” víz is? Érdemes leszögezni, hogy az ivóvíz veszélyeivel kapcsolatos riogatás alaptalan és feltehetőleg a rosszul értelmezett marketing része. Talán kevéssé közismert tény, hogy a csapvíz a leggyakrabban ellenőrzött termékek közé tartozik. A hazai ivóvíz kb. 50%-a származik folyók parti szűrésű vizéből, felszíni vizekből, talajvízből. Ilyen esetekben különös figyelmet kell fordítani a környezetszennyezés eredményeként vízbe kerülő anyagokra. A ivóvíz mintegy felét azonban mélyebb rétegekből nyerik ki, ahol a szennyezés esélye jóval kisebb.

A vezetékes víz minőségét szabályozó hazai rendelet meglehetős részletességgel foglalkozik a minőség-ellenőrzés mikéntjével, és a szóba jöhető szennyezők mérésére érzékszervi, mikroszkópos, fizikai és kémiai vizsgálatokat ír elő. Ha ezeknek nem felel meg a csapvíz, akkor az ivóvízellátást palackozott vízzel vagy lajtoskocsival kell megoldani. Az ivóvízminőség hazánkban leginkább a magas arzéntartalom miatt lehet problémás néhány településen, de a korszerű víztisztítási technikák bevezetése miatt a határérték feletti arzént tartalmazó csapvízzel ellátott települések száma folyamatosan csökken.

A csapvízzel kapcsolatos számos tévhit egyike szerint azért kell kerülni fogyasztását, mert jelentős koncentrációban tartalmaz gyógyszervegyületeket. Számos országgal ellentétben, ahol az ivóvíz a felszíni vizekből származik, a hazai vezetékes vízben alig – legfeljebb csak nanogrammos mennyiségben – mutathatóak ki gyógyszermaradványok. Ha figyelembe vesszük, hogy a legtöbb gyógyszer dózisa milligrammos nagyságrendű, könnyen kiszámítható, hogy a gyógyszerhatás eléréséhez több százezer-millió liter vizet kellene meginnunk. Magyarra fordítva: ha csapvízzel oltjuk a szomjunkat, teljesen kizárt, hogy gyógyszerhatást (vagy mellékhatást) tapasztaljunk.

Sokan a klórozás miatt utasítják el az ivóvíz fogyasztását. Tény, hogy ez a gáz nem túl kellemes szagú és ízű, de alkalmazására szükség van, hogy megelőzzék a kórokozók elszaporodását a vízvezetékekben. Jelenleg nem ismert a klórozásnál hatékonyabb eszköz e cél elérésére. Ez még akkor is így van, ha tekintélyes – de a tényeket figyelmen kívül hagyó – szervezetek lobbiznak a klórvegyületekkel történő vízfertőtlenítés ellen. A szakszerű fertőtlenítés nem ártalmas a szervezet számára, ellenben elmaradása biztosan emberéleteket követel. A klórozás melléktermékeként képződő triklórmetán (triviális nevén: kloroform) kapcsolatos aggodalmak sem megalapozottak: azok mennyisége nem éri el a hazai szabványban szereplő határértéket, amely egyébként jóval szigorúbb az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) által javasoltnál. Kloroform túlzott klórozás esetén képződhet, ilyen szakszerű vízkezelés esetén nem fordulhat elő. A vegyületekkel szembeni védekezés igen egyszerű: mivel illékonyak, a pohárba kitöltött vízből gyorsan elpárolognak. Ugyanilyen módon könnyen megszabadulhatunk a vízben oldott klór ízétől és a vízből felszabaduló klórgáz szagától is. Bár néhány internetes honlapnak köszönhetően a kloroform került az érdeklődés fókuszába, a klórozás során sok egyéb, szintén káros hatású vegyület képződhet (klórecetsav-származékok, klorit- és bromátvegyületek stb.), ezek mennyisége viszont a vízben a nullához közelítően alacsony. A klórozás mértékének csökkentésére egyébként a vízművek is törekszenek, ennek érdekében egészítik ki egyes helyeken UV-fénnyel végzett kezeléssel a klórozást.

Ha a felsorolt szennyezési lehetőségek a hazai csapvizekben jelen lennének, akkor valóban szükséges lenne szűrni a csapvizet. Mivel azonban a magyar csapvizek a kiváló minőségűek közé tartoznak (baleset természetesen itt is történhet), a szűrés alapvetően nem szükséges, de egyes esetekben mégis megfontolandó. Ha az ivóvíz ásványianyag-tartalma kiemelten magas, kávéfőzőben történő alkalmazás esetén a vízkövesedés lassítására hasznos lehet az előzetes víztisztítás.

Az ásványvizek minőségét kevesen vonják kétségbe, és a mellettük szóló másik fontos érv az ásványianyag-tartalom. És épp az ásványi anyagok magas mennyisége az, amelyet egyes, víztisztító készülékeket forgalmazó cégek az ásványvizek és a csapvíz ellen fordítottak. A készülékforgalmazó ügynökök félrevezető kísérleteket mutatnak be annak bizonyítására, hogy az ásványvizek (vagy a csapból nyerhető ivóvíz) „szennyeződéseket” tartalmaznak. A megtévesztő demonstráció során a vízből elektrolízissel barna üledékként kiválasztják az oldott ásványi anyagokat. Ugyanezt a kísérletet az ásványi anyagoktól megszabadított vízen elvégezve természetesen nem csapódik ki semmi. Ezzel azt a szándékosan téves következtetést sugalmazták, hogy a tisztított víz tökéletesen tiszta, az ásványvíz és a csapvíz viszont szennyezettek.

A jó minőségű víztisztító készülékekkel szakszerűen előállított „szűrt” vizek fogyasztása egyébként természetesen nem káros. Ami problémát okozhat: a készülékekben pangó vízben rendszeres tisztítás és karbantartás nélkül elszaporodhatnak a kórokozók. Az Országos Környezetegészségügyi Intézet 2009-ben elvégzett vizsgálatában nyolc különféle típusú, háztartásokban használt víztisztító berendezéssel kezelt vízmintát vizsgált, amelyek közül hétben a baktériumok száma meghaladta az egészségügyi határértéket. Ez nem azt jelenti, hogy a víztisztítók fertőzött vizet állítanak elő, az viszont elgondolkodtató, hogy szakszerűtlen házi használat esetén (ami a mérések gyakorisága szerint elég gyakori) mennyire könnyen fertőzötté válhat a készülékben található klórmentesített víz. A csapvíz házilagos tisztítása abban az esetben lehet indokolt, ha a közműről lecsatlakozó, a házon/lakáson belüli vízvezeték nagyon elavult. Az ebből adódó kockázat csökkentésének legbiztosabb módja a vezeték cseréje – vagy alternatív megoldásként az ivóvíz kifolyatása fogyasztás előtt.

A csapvízben a klórozásnak köszönhetően nem találhatók kórokozók, ásványi anyagok viszont igen, ezek jelenlétét azonban érdemtelenül hagyják figyelmen kívül. A hazai csapvizek ásványianyag-tartalma ugyanis 300-500 mg/l között van, ami alig marad el az ásványvizek számára korábban előírt minimális 500 mg/l-től. A sokat kárhoztatott kemény csapvizekben például az átlagnál magasabb a kalcium- és magnéziumsók aránya, amelyet ásványvizeknél kifejezetten előnyösnek tartanak. A csapvíz zavarosságát a magas ásványiayag-tartalom okozhatja. Ettől azonban nem kell félni: a vízkő leülepedhet a vízvezetékekben és a teáskannában, de az emberi szervezetbe nem. A nagyon magas kalciumtartalmú ásványvizek tartós fogyasztása fokozhatja a vesekövesség veszélyét, de a csapvíznél ettől nem kell tartani.

Legfrissebb cikkek

PirulaKalauz

Egy kézikönyv, ami segíthet, hogy megőrizd az egészséged!