fbpx

Minden, ami gyógyszer, gyógynövény, vitamin - szakértőktől

2024. június 13., csütörtök

Szója, fitoösztrogének: bizonyított előnyök menopauzában, kimutatható kockázat nélkül

Tudtad?

dr. Csupor Dezső
dr. Csupor Dezső
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.

A menopauza, a menstruáció legalább egyéves kimaradása jellemzően az élet ötödik vagy hatodik évtizedében, a petefészek csökkenő működése következében alakul ki. A menopauzát megelőző néhány évben (ez az ún. klimax) a petefészek ösztrogénhormon-termelése egyre kisebb intenzitású, a vérzések gyakorisága csökkenhet.

A klimaxos időszakban a panaszokat elsősorban a hormonszintváltozások okozzák. Intenzitásuk és az egyes panaszok megjelenése egyénenként eltérő. A leggyakrabban hőhullámok (a nők 70%-ánál), depresszió, alvászavar, idegi feszültség (50%), libidócsökkenés, feledékenység (40%), fejfájás, szédülés és szívpanaszok (30%) alakulnak ki.

A pszichés tünetek az ösztrogénhiány, az életminőség romlása (hőhullámok, alvászavarok, szexuális zavarok) és az idősödéssel járó stressz következményei. Az ösztrogénszint csökkenése miatt a nemi szervek felépítése megváltozik, gyakran alakul ki hüvelyszárazság és -gyulladás.

Menopauzában fokozódik a szív-érrendszeri betegségek kockázata, a csonttömeg folyamatosan (évi 1–2%-kal) csökken. Az ösztrogénhiányból fakadó következmények, elsősorban a csontritkulás és a szív- érrendszeri betegségek kockázata mérsékelhető ösztrogénpótló kezeléssel. A hormonpótlás nem javasolható mindenkinek (pl. melldaganat, májbetegség, hüvelyi vérzés, méhnyakrák kockázata esetén ellenjavallt, vagy ha a kórtörténetben, szívkoszorúér-betegség, vénás trombózis, stroke, vagy átmeneti agyi keringészavar van), esetenként pedig a hormonpótlástól való, gyakran alaptalan félelemből utasítják el a páciensek a hormonpótlást.

Közülük sokan előnyben részesítik az ún. fitoösztrogéneket. A fitoösztrogének olyan növényi vegyületek, amelyek közös jellemzője a valamilyen mértékű ösztrogénszerű hatás. A legjelentősebb étrendi fitoösztrogénforrás a szója, de a lenmagban, bizonyos növényi csírákban és a szőlőben is vannak fitoösztrogének.

Hatáserősségük elmarad az emberi ösztrogénhormonétól, ezért az ösztrogénszerű aktivitásuk akkor kerül előtérbe, amikor a szervezet hormontermelése csökken (ez normális körülmények között menopauzában fordul elő). Az emberi étrend az étkezési szokásoktól függően eltérő mennyiségben tartalmaz fitoösztrogéneket. Kelet-Ázsiában, ahol az egy főre eső bevitel – elsősorban a rendszeres szójafogyasztás miatt – az európainak több tízszerese (a becsült napi fitoösztrogénbevitel Ázsiában legalább napi 50 mg, míg Európában legfeljebb 5 mg), számolni kell a növényi ösztrogének krónikus hatásaival. A múlt század közepén figyeltek fel arra, hogy a menopauzás tünetek intenzitása, bizonyos daganattípusok előfordulása, a csontritkulás és a szív-érrendszeri betegségek gyakorisága Ázsiában jóval alacsonyabb, mint Európában vagy Észak-Amerikában. Feltételezték, hogy ezek a jelenségek összefügghetnek a fitoösztrogén-fogyasztással – s ezt azóta az esetek többségében, így például a hőhullámokat mérséklő hatást, sikerült is igazolni.

Az európai étkezési szokások nem változtak meg a fitoösztrogénekkel kapcsolatos felfedezések hatására (a szójabrassói sem lett népszerűbb), viszont egyre több nő fogyaszt fitoösztrogén-koncentrátumot tartalmazó étrend-kiegészítőket. Napi néhány 10 mg fitoösztrogén hatása nem vetekszik a hormonpótló kezeléssel, és a hatás is lassabban alakul ki, viszont biztonságosan, akár tartósan is alkalmazható.

Fölmerülhet viszont az a kérdés, hogy vajon a szója alkalmazása nem növeli-e a melldaganat kockázatát? A melldaganatok bizonyos típusai úgynevezett ösztrogénreceptor-pozitívak, azaz a daganatsejteken van egy olyan receptor, ami ösztrogén hatására gyorsabb növekedést eredményez. Az ilyen típusú daganatoknál a hormonpótlás kockázatos lehet. Kérdés, hogy vajon a szójánál ez a kockázat fennáll-e. Ezzel kapcsolatban több vizsgálatot végeztek, amelyek igazolták: ilyen kockázat a szója esetén nincsen. Azoknál, akik menopauza előtt tartósan szója-fitoösztrogént fogyasztanak, a melldaganat kialakulásának kockázata nem nagyobb, sőt alacsonyabb, és ugyanez érvényes azokra is, akik menopauzában kezdenek szóját fogyasztani. Egy vizsgálatban, amelyben közel félmillió nő adatait összegezték, megállapították: kisebb eséllyel alakult ki azok körében mellrák, akik sok (napi 15 mg-nál több) szója-fitoösztrogént fogyasztottak, amint azoknál, akik keveset.

További kérdés az is, hogy vajon azoknak kockázatot jelent-e a szója fogyasztása, akik melldaganatban szenvedtek, de meggyógyultak? Ezzel kapcsolatban is végeztek kutatásokat, és az derült ki, hogy nincs kockázatfokozódás, sőt, ellentétes hatást figyeltek meg.

A cikk itt még nem ért véget!

Erről olvashatsz még:

  • Hogyan változik a melldaganat kiújulásának kockázata szójafogyasztás esetén?
  • Van-e olyan dózis, amely kockázatot jelent? 

A teljes cikk klubtagsággal olvasható el.

Előfizetőnk lehetsz  itt.

Ha elfelejtettél bejelentkezni, megteheted  itt.

Ha támogatni szeretnéd munkánkat, vagy hozzáférni egyéb tartalmainkhoz, lépj be a PirulaKalauz Klubba!

Legfrissebb cikkek

PirulaKalauz

Egy kézikönyv, ami segíthet, hogy megőrizd az egészséged!