[fusion_builder_container hundred_percent=”no” hundred_percent_height=”no” hundred_percent_height_scroll=”no” hundred_percent_height_center_content=”yes” equal_height_columns=”no” menu_anchor=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” status=”published” publish_date=”” class=”” id=”” border_size=”” border_color=”” border_style=”solid” margin_top=”” margin_bottom=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” gradient_start_color=”” gradient_end_color=”” gradient_start_position=”0″ gradient_end_position=”100″ gradient_type=”linear” radial_direction=”center” linear_angle=”180″ background_color=”” background_image=”” background_position=”center center” background_repeat=”no-repeat” fade=”no” background_parallax=”none” enable_mobile=”no” parallax_speed=”0.3″ background_blend_mode=”none” video_mp4=”” video_webm=”” video_ogv=”” video_url=”” video_aspect_ratio=”16:9″ video_loop=”yes” video_mute=”yes” video_preview_image=”” filter_hue=”0″ filter_saturation=”100″ filter_brightness=”100″ filter_contrast=”100″ filter_invert=”0″ filter_sepia=”0″ filter_opacity=”100″ filter_blur=”0″ filter_hue_hover=”0″ filter_saturation_hover=”100″ filter_brightness_hover=”100″ filter_contrast_hover=”100″ filter_invert_hover=”0″ filter_sepia_hover=”0″ filter_opacity_hover=”100″ filter_blur_hover=”0″][fusion_builder_row][fusion_builder_column type=”1_1″ layout=”1_1″ spacing=”” center_content=”no” link=”” target=”_self” min_height=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” hover_type=”none” border_size=”0″ border_color=”” border_style=”solid” border_position=”all” border_radius=”” box_shadow=”no” dimension_box_shadow=”” box_shadow_blur=”0″ box_shadow_spread=”0″ box_shadow_color=”” box_shadow_style=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_bottom=”” background_type=”single” gradient_start_color=”” gradient_end_color=”” gradient_start_position=”0″ gradient_end_position=”100″ gradient_type=”linear” radial_direction=”center” linear_angle=”180″ background_color=”” background_image=”” background_image_id=”” background_position=”left top” background_repeat=”no-repeat” background_blend_mode=”none” animation_type=”” animation_direction=”left” animation_speed=”0.3″ animation_offset=”” filter_type=”regular” filter_hue=”0″ filter_saturation=”100″ filter_brightness=”100″ filter_contrast=”100″ filter_invert=”0″ filter_sepia=”0″ filter_opacity=”100″ filter_blur=”0″ filter_hue_hover=”0″ filter_saturation_hover=”100″ filter_brightness_hover=”100″ filter_contrast_hover=”100″ filter_invert_hover=”0″ filter_sepia_hover=”0″ filter_opacity_hover=”100″ filter_blur_hover=”0″ last=”no”][fusion_text columns=”” column_min_width=”” column_spacing=”” rule_style=”default” rule_size=”” rule_color=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” animation_type=”” animation_direction=”left” animation_speed=”0.3″ animation_offset=””]

A rostok kizárólag a növényekben előforduló, a szénhidrátok csoportjába sorolandó tápanyagok közé tartoznak. Számos klinikai vizsgálat számolt már be a rostok jótékony, gyakran létfontosságú szerepéről az emberi táplálkozásban. A rostok rendszeres fogyasztása csökkenti számos krónikus betegség, beleértve a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve bizonyos daganatok kialakulásának a kockázatát. A rostokat az emberi szervezet emésztőenzimjei nem tudják lebontani, és egyben pedig túl nagyok ahhoz, hogy felszívódva tápanyagként szolgáljanak a szervezetnek. Fizikai és kémiai tulajdonságaiknak köszönhetően azonban hozzájárulnak az egészséges bélműködéshez, befolyásolják bizonyos tápanyagok felszívódását, illetve elengedhetetlenek az egészséges bélflórához. A vastagbélben élő bélbaktériumok azonban képesek az élelmi rostok részleges lebontására, rövid szénláncú zsírsavakat és egyéb fermentációs végtermékeket hozva ezzel létre. Ezek nagy része felszívódva energiaforrásként szolgál, és a legújabb kutatások szerint kiemelt szerepet tölt be bizonyos élettani folyamatok, mint például a jóllakottság és az éhségérzet hormonális szabályozásában is.

Ismeretes, hogy az elhízás egy világméretű probléma, ami kifejezetten az iparosodott országokat sújtja. Az egyik, az elhízás ilyen mértékét magyarázó elmélet szerint ez a modern táplálkozási szokások és az étvágyat szabályozó szervezeten belüli mechanizmusok között tátongó éles szakadék miatt alakulhatott ki. Ezek az éhségérzetet szabályozó folyamatok több százezer éven keresztül folyamatosan alakultak ki elődeink táplálkozási szokásai alapján. A korábbi, hagyományos táplálkozás helyett az emberek egy teljesen új és a szervezet számára „értelmezhetetlen” étrendre tértek át, főként az elmúlt 100 évben. Az előre feldolgozott élelmiszerek, melyek kényelmesek, egyszerű őket elkészíteni vagy megvenni és megenni. Ráadásul az egy adagra eső kalóriatartalom óriási, ami főként a hozzáadott zsíroknak és cukroknak köszönhető, míg rostban gyakran kifejezetten szegények. Bizonyított, hogy az energiában gazdag élelmiszerek elfogyasztása kevésbé növeli a jóllakottságérzetet, mint egy hasonló mennyiségű, de kalóriaszegényebb, rostban dúsabb ételé. Napjaink élelmiszerei gyakran nagymértékben különböznek az elődeink által fogyasztott, kalória- és tápanyagszegény étrendjétől, amelyhez az emberi bélflóra adaptálódott.

Archeológiai vizsgálatok, amelyekben az ősemberek csontjait, illetve fosszilizálódott székletmaradványait elemezték, rámutattak arra, hogy elődeink, mai szemmel nézve szinte irreálisan sok rostot vettek magukhoz, ami feltételezi, hogy táplálkozásuk főként növényi alapú volt. A fosszilizálódott székletminták analízise nagyjából 100-130 g rost jelenlétére utalt. Mivel nem ismert az ősemberek székletürítés gyakorisága (de magas rostbevitel esetén a gyakoriság nyilván megnő), így a teljes napi rostbevitel akár 200-300 g is lehetett. Ehhez képest a mai étkezési ajánlások nagy része napi 25-30 g rostot ír elő, melynek a világ fejlettebb országaiban élő népesség nagy része nem tesz eleget. Ez elől sajnos Magyarország sem kivétel.

A vékonybélben emészthetetlen rostok a vastagbélbe jutva fermentálódás útján részlegesen lebomlanak és a végtermékek (acetátok, butirátok, laktátok, formátok, vagy szukcinátok, egységesen rövid szénláncú zsírsavak) teljes mértékben felszívódnak. Ez egy evolúciósan kialakult energiamegmentési mechanizmus, amivel az kalóriaszegény, szinte emészthetetlen rostos növényi élelmiszerből mégis hasznosítható energiaforrást állít elő a szervezet. Ugyanakkor a rostok lebontási termékei más szerepet is betöltenek: újabban leírták ezeknek a rövid szénláncú zsírsavaknak az étvágy szabályozásában betöltött szerepét is. Ezek a vegyületek a bélrendszerben jelenlevő bizonyos sejtek szabadzsírsav-receptoraihoz kötődve étvágycsökkentő hatású hormonok termelését serkentik (glukagonszerű peptid-1, vagy GLP-1 és peptid YY, vagy PYY), amelyek többek között csökkentik az agyban az éhség- és fokozzák a jóllakottságérzetet, emellett lassítják a gyomorürülést és az elfogyasztott táplálék vékonybélen való áthaladását, fokozva ezzel az emésztés és a tápanyagfelszívás hatékonyságát. Ha nem fogyasztunk elég rostot, ezeknek a hormonoknak alacsony a szintje a vérben, és ez is hozzájárul az éhségérzet kialakulásához.

A teljes cikk klubtagsággal olvasható el

Előfizetőnk lehetsz  itt.

Ha elfelejtettél bejelentkezni, megteheted  itt.

A hiteles információkhoz való hozzáférést támogatandó a PirulaKalauz összes, COVID-dal kapcsolatos írása ingyenesen elérhető.
Ha támogatni szeretnéd munkánkat, vagy hozzáférni egyéb tartalmainkhoz, lépj be a PirulaKalauz Klubba!

[/fusion_text][/fusion_builder_column][/fusion_builder_row][/fusion_builder_container]