A pajzsmirigybetegségek egyre többeket érintenek. Ennek hátterében részben valódi gyakoriságnövekedés, részben a több laborvizsgálat és a jobb felismerési arány állhat. 2021-ben Magyarországon több mint 650 000 nőt érintett valamilyen pajzsmirigybetegség, leggyakrabban a pajzsmirigy alulműködése. Ennek leggyakoribb oka a Hashimoto-kór, (pontosabban Hashimoto-thyreoiditis), amely azért alakul ki, mert a rendellenesen működő immunrendszer a pajzsmirigy sejtjei ellen indít támadást. A folyamat sokszor lassan, évek alatt zajlik: eleinte a pajzsmirigy még képes elegendő hormont termelni, később azonban pajzsmirigy-alulműködés alakulhat ki. A betegség kb. 4-10-szer gyakoribb nőknél.
A gyanúba keveredett szója
A pajzsmirigy-alulműködés hosszú távú követést igényel. A kezelés legtöbbször pajzsmirigyhormon-pótlással (levotiroxin-pótlással) történik, amely sok esetben tartós, akár élethosszig szükséges lehet. Az étrendi és életmódbeli odafigyelés célja azoknak a bizonyítottan problémás tényezőknek a kerülése vagy megfelelő időzítése, amelyek ronthatják a pajzsmirigyhormon-pótlás felszívódását vagy a pajzsmirigy működését.
Több helyen olvasni, hogy a betegek számára kerülendő a szója és szójatermékek fogyasztása. A szója azért kerülhetett gyanúba, mert ún. izoflavonokat tartalmaz. Ezek szerkezetileg hasonlíthatnak az ösztrogénekhez (ezért fitoösztrogéneknek nevezik őket), de hatásuk jóval gyengébb és nem azonos az emberi ösztrogénekével. Laboratóriumi és állatkísérletes adatok alapján felmerült, hogy az izoflavonok befolyásolhatják a pajzsmirigyhormon-képzés egyes lépéseit, például a pajzsmirigy-peroxidáz működését. Ebből született az a leegyszerűsített tanács, hogy pajzsmirigybetegség esetén tilos a szója fogyasztása.
De vajon a normál étrendi szójafogyasztás is tilos? Veszélyes a szója Hashimoto-kórban? Ronthatja ez a beteg állapotát? A másik, gyakorlati szempontból fontosabb kérdés: ha a beteg levotiroxint szed, ronthatja-e a szója a gyógyszer felszívódását? A szakirodalom alapján az első félelem többnyire túlzó, a második viszont valós, bár elsősorban időzítési kérdés.
De milyen szója?
A szójabab számos módon lehet az étrend része. Teljesen más az összetétele (és így a hatása) egy adag tofunak, egy pohár szójatejnek, egy misolevesnek, egy szójafehérje-turmixnak és egy menopauzára szedett izoflavon-kapszulának.
A hagyományos szójatermékek közé tartozik a tofu, szójatej, edamame, tempeh, miszó, nattó és szójaszósz. Egy átlagos adag hagyományos szójatermék — például kb. 100 g tofu vagy 250 ml szójatej — nagyságrendileg kb. 25 mg izoflavont tartalmazhat. Ez csak nagyságrendi adat, mert az izoflavontartalom függ a fajtától, termesztéstől, feldolgozástól és márkától is. A szójaolaj és a szójaszósz nem, vagy alig tartalmaz izoflavont.
Az átlagos európai étrend izoflavontartalma nagyon alacsony: több vizsgálat alapján jellemzően 0,5–1 mg/nap körüli. Ezzel szemben Japánban az izoflavonbevitel sokkal magasabb, ami nem meglepő, hiszen a szójatermékek az étrend hagyományos részei. A japán felnőttek átlagos napi izoflavonbevitele kb. 30–50 mg/nap.
Külön kategóriát jelentenek a tisztított izoflavonkoncentrátumot tartalmazó termékek (jellemzően étrend-kiegészítők). Ezek napi adagja 35-150 mg izoflavont tartalmaz, ami még a Japánban jellemző étrendi bevitelt is jócskán meghaladhatja.
Mit mondanak az epidemiológiai bizonyítékok?
Az epidemiológiai bizonyítékok nagyobb embercsoportok megfigyeléséből származnak: azt vizsgálják, hogy egy adott étrendi szokás – például a rendszeres szójafogyasztás -együtt jár-e bizonyos betegségek vagy laboratóriumi eltérések gyakoribb előfordulásával. Ezek az adatok azért különösen értékesek, mert a szója hatását nem mesterséges, kísérleti helyzetben, hanem a való életben, hosszú távon mutatják meg; ugyanakkor inkább összefüggéseket jelezhetnek, és önmagukban nem bizonyítanak közvetlen ok-okozati kapcsolatot.
A sok szóját fogyasztó populációk adatai (pl. Japán) nem utalnak arra, hogy a szójafogyasztás fokozná a pajzsmirigybetegségek kockázatát.
Érdekes eredménnyel járt az Adventist Health Study-2, amely olyan nyugati populációban vizsgálta a szójafogyasztást, ahol a vegetáriánus és vegán étrend miatt a szója bevitele az átlagosnál magasabb volt. Ebben a kutatásban kb. 800 egészséges felnőtt étrendjét vetették össze a TSH-értékükkel. A TSH egy, az agyalapi mirigy által termelt hormon, amely a pajzsmirigy működését szabályozza: ha a szervezet kevés pajzsmirigyhormont érzékel, a TSH szintje emelkedik, hogy hormontermelésre ösztönözze a pajzsmirigyet. Ezért a magasabb TSH gyakran a pajzsmirigy-alulműködés korai vagy enyhe jelének tekinthető, még akkor is, ha a tényleges pajzsmirigyhormon-szintek még normálisak. A vizsgálatban férfiaknál nem találtak összefüggést a szójafogyasztás és a magasabb TSH között. Nőknél viszont a magas szójafehérje- és izoflavonbevitel (kb. 25 mg/nap) a magasabb TSH-érték gyakoribb előfordulásával társult. Mindez nem bizonyítja, hogy a szója pajzsmirigy-alulműködést okoz, de felhívja a figyelmet arra, hogy nőknél, különösen már meglévő pajzsmirigybetegség esetén, tartósan nagyobb szójabevitel mellett érdemes a pajzsmirigyfunkciót ellenőrizni.
Ugyanebben a populációban egy másik elemzés azt mutatta, hogy a (szójában dús) vegán étrend alacsonyabb pajzsmirigyalulműködés-kockázattal járt együtt a mindenevő étrendhez képest – bár ez ugyanúgy nem ok-okozati összefüggés, mint az előző esetben..
Mit mondanak a klinikai vizsgálatok?
A klinikai vizsgálatok abban különböznek az epidemiológiai megfigyelésektől, hogy itt a kutatók előre meghatározott módon adnak valamilyen szójaterméket a résztvevőknek, majd mérik, hogyan változnak a pajzsmirigy működését jelző laborértékek. Ezek az adatok jobban alkalmasak annak megítélésére, hogy egy adott mennyiségű és típusú szójakészítmény okoz-e mérhető változást. Korlátjuk viszont, hogy sok vizsgálat rövid ideig tart, kevés résztvevővel készült, és gyakran nem hétköznapi szójaételeket, hanem szójafehérje-izolátumot vagy koncentrált izoflavon-készítményt vizsgált.
A szójafogyasztás veszélyeit hangsúlyozók általában egy 2011-es randomizált, kettős vak, keresztezett vizsgálatra hivatkoznak, amelyben 60 szubklinikus hypothyreosisos beteg napi 2 mg vagy 16 mg szója-fitoösztrogént kapott 8 hétig. A szubklinikus hipotireózis általában tünetmentes állapot, amikor a pajzsmirigyhormonszint normális, de a TSH-szint már emelkedett. A 16 mg-os fázisban 6 nőnél alakult ki a vizsgálat ideje alatt hipotireózis, ezért a szerzők a fitoösztrogénfogyasztás veszélyeire hívták fel a figyelmet ebben a speciális betegcsoportban. A vélt veszélyt cáfolta egy későbbi cikk, amelyet ugyanaz a kutatócsoport közölt. A második vizsgálatban jóval nagyobb, napi 66 mg fitoösztrogén adagolása mellett sem romlottak a pajzsmirigyfunkciós paraméterek. Mindkét vizsgálat kevés résztvevővel zajlott, ami csökkenti az eredmények megbízhatóságát.
Egy-egy kiragadott cikk helyett érdemesebb a bizonyítékok összességét megvizsgálni, így megbízhatóbb következtetésre juthatunk. Egy összefoglaló cikk szerint euthyreoid, vagyis normál pajzsmirigyműködésű és jódellátottságú emberekben nincs bizonyíték arra, hogy a szójaételek vagy izoflavonok rontanák a pajzsmirigyfunkciót. Ugyanakkor viszont a szerzők kiemelik, hogy levotiroxint szedő betegekben a szója a gyógyszer felszívódásának gátlásán keresztül növelheti a szükséges dózist.
De vajon mi történik akkor, ha a fitoösztrogéneket koncentrált formában (nem az étrend részeként) fogyasztják? Egy metaanalízis 18 randomizált klinikai vizsgálat adatait összegezte. A vizsgálatok többségében nem hagyományos szójaételeket – például tofut vagy miszót -, hanem izoflavonkoncentrátumokat alkalmaztak, s a dózisok jellemzően 40–200 mg/nap között mozogtak. A pajzsmirigyhormon-szintek nem változtak szignifikánsan, a TSH emelkedése mérsékelt, de statisztikailag szignifikáns volt. Ez arra utal, hogy a szójaizoflavonok még nagy dózisban is legfeljebb enyhén serkenthetik a pajzsmirigy működését, miközben a pajzsmirigyhormon-szintek nem változnak érdemben. Az óvatosság főként pajzsmirigy-alulműködésben és tartós, legalább 3 hónapos, koncentrált szójaizoflavon- vagy szójafehérje-bevitel esetén indokolt, étrendi bevitelnél nem.
Rontja-e a szója Hashimoto-kórban a kezelés hatásosságát?
A pajzsmirigy-alulműködés gyakori kezelése a pajzsmirigyhormon (levotiroxin) adása. A levotiroxin szűk terápiás tartományú gyógyszer, azaz viszonylag kicsi az a koncentrációtartomány, amelyben optimális hatást fejt ki. Az étkezés, egyes ásványi anyagok (például kalcium, vas), bizonyos gyógyszerek, csökkenthetik vagy bizonytalanná tehetik felszívódását, ami ronthatja a kezelés hatásosságát.
A szója több olyan összetevőt tartalmaz, amelyek szerepet játszhatnak a levotiroxin felszívódásának gátlásában. Ez esetben nem az izoflavon a „fő bűnös”: a szója fehérjéi, rostjai, fitátjai köthetik meg vagy késleltethetik a gyógyszerhatóanyag felszívódását.
A szója-levotiroxin interakcióra utaló jelek nem nagy randomizált vizsgálatokból, hanem főként esetleírásokból, gyermekgyógyászati megfigyelésekből származnak. Bell és Ovalle esetleírásában egy nőnél a szójafehérje-tartalmú étrend-kiegészítő a levotiroxin bevételéhez közeli fogyasztása rosszabb levotiroxin-felszívódással és nagyobb dózisigénnyel járt; amikor a szójafehérje-készítményt nem a gyógyszerbevétellel egy időben fogyasztotta a beteg, a hormonpótlás beállíthatóbbá vált.
Gyermekeknél, főleg veleszületett hypothyreosisban, a szójaalapú tápszerek megnehezítik a terápia beállítását. Két megfigyeléses vizsgálat arról számolt be, hogy szójatápszer mellett nehezebb lehet a levotiroxin-kezelés beállítása: a TSH tartósabban magas maradhat, illetve nagyobb dózisra vagy szorosabb kontrollra lehet szükség.
Felnőtteknél a bizonyítékok kevésbé egyértelműek. Egy 2021-es szisztematikus áttekintés szerint a levotiroxin és élelmiszerek közötti vonatkozó bizonyítékok korlátozottak, de a levotiroxin felszívódásának csökkenése irányába mutatnak kávé-, szója-, rostfogyasztás, valamint kalcium- és vaspótlás esetén. Egy 2023-as narratív áttekintés arra jutott, hogy a rendelkezésre álló korlátozott bizonyíték egy része a szója levotiroxinfelszívódást gátló hatására utal, ezért a kölcsönhatás lehetséges és klinikailag releváns.
A gyakorlati tanács mindezek alapján az, hogy levotiroxin szedése mellett a szójatermékek fogyasztása nem tilos, viszont nem javasolt a gyógyszerrel együtt fogyasztani. Mivel a felszívódást nem csak a szója, hanem például a kávé és a kalciumban dús élelmiszerek (tejtermékek) is gátolhatják, a gyógyszer bevétele után legkorábban fél-egy órával fogyaszthatóak ilyen élelmiszerek. A legbiztosabb az, ha a napi teljes adagot reggel, egyszerre bőséges folyadékkal (legjobb egy pohár víz), éhgyomorra, legalább fél órával a reggeli előtt veszi be a beteg. Levotiroxin-kezelés alatt nem tiltott a kávé (a fenti megkötésekkel), de nem javasolt változtatni a kávéfogyasztási szokásain anélkül, hogy kezelőorvos ellenőrizné levotiroxinszintet.
Összefoglalás
Pajzsmirigybetegség esetén nem indokolt a szója teljes kiiktatása – nem igaz, hogy a szója Hashimoto-kórban veszélyes. A rendelkezésre álló klinikai és epidemiológiai adatok alapján a normál étrendi szójamennyiség – például tofu, szójatej, edamame, tempeh vagy miszó ésszerű adagban – általában nem jelent érdemi kockázatot megfelelő jódellátottság és normál pajzsmirigyfunkció mellett. Óvatosság leginkább pajzsmirigyhormon-pótlás esetén indokolt, ilyenkor figyelni kell arra, hogy a gyógyszer bevétele és a szójafogyasztás között legalább fél-egy óra teljen el. Szubklinikus hypothyreosis, ingadozó TSH-szint vagy frissen diagnosztizált Hashimoto-kór esetén sem tiltani kell a szóját, viszont ha valaki ilyenkor vezeti be a rendszeres szójafogyasztást az étrendbe, néhány hét után érdemes laborvizsgálattal ellenőrizni a pajzsmirigyhormon- és TSH-szintet.
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
