Jó-e a klorokin koronavírus ellen?

Ez az, amit sajnos (még) nem tudunk. A mostani felfokozott közhangulattal magyarázható, hogy pár napja a klorokint még úgy emlegették, mint a koronavírus-járvány ellenszerét, most meg sorra jelennek meg a cikkek arról, hogy nem ér semmit, sőt veszélyes. Pedig valójában még alig tudunk valamit a szer hasznosságáról COVID-19 esetén.

Maláriaellenes gyógyszer…

Maga a klorokin nem új hatóanyag: 1934-ben állították elő a Bayer gyógyszergyárban, és évtizedeken át hatékony megelőző szerként használták malária ellen. Egyik származéka a hidroxi-klorokin, amelyet ugyanilyen célra alkalmaznak. Ennek előnye, hogy valamivel biztonságosan alkalmazható. A klorokin a világ egyik legnagyobb mennyiségben alkalmazott gyógyszere, épp ezért mellékhatásai alaposan ismertek.

A klorokin maláriaellenes felhasználása visszaszorulóban van, mert a sok évtizedes alkalmazás során a malária kórokozója részben rezisztenssé vált a kezelésre. Ezzel együtt a szer máig megtalálható az Egészségügyi Világszervezet által a legnélkülözhetetlenebb gyógyszerekről összeállított listán. Hatékonysága és biztonságossága mellett nagyon olcsó is, így a fejlődő országok betegei számára is elérhető. Mivel hat az immunrendszerre is (enyhe immunszupresszív hatása van), bizonyos autoimmun kórképek, így például reumatoid artritisz kezelésére is használják.

…vírusok ellen is?

Egy új betegség kezelésre a leggyorsabban úgy lehet gyógyszert találni, ha a már meglévő gyógyszerkincsből keresünk alkalmas szert. Így terelődött a figyelem a klorokinre, amelynek vírusellenes hatása az 1980-as évek legeleje óta ismert. A hepatitisztől az influenzavíruson át a Zika-vírusig számos kórokozó elleni hatásosságát tanulmányozták. Univerzális hatékonysága annak köszönhető, hogy minden vírus ellen, így a koronavírus ellen is hatékony (valamennyire), amely ún. endocitózissal képes csak bejutni a sejtekbe. Az endocitózis során a sejt “bekebelezi” a vírust, ami egy vezikulába zárva kerül be a sejt belsejébe. A klorokin hatása azon alapul, hogy megakadályozza a vírus kiszabadulását a vezikulából, de egyéb mechanizmusokat is feltételeznek vírusellenes aktivitásában. A kérdés csak az, megfelelően hatékony-e ez a védelmi módszer koronavírus ellen. Sejttenyészetben annak tűnt, így merült fel, hogy embereken is érdemes lenne tesztelni a hatásosságot.

A tesztelés a járvány kezdeti gócpontjában, Kínában kezdődött, ahol a klorokint hatékonynak találták. A klorokint nem kapott betegekhez képest a kezeltek gyorsabban gyógyultak, tüdőgyulladásuk és lázuk mérséklődött – mindezt komolyabb mellékhatások nélkül. Nem véletlen, hogy a téma több szakértője nagyon perspektivikusnak látja alkalmazását a COVID-19 járványban, és ezért hatásosságának felmérésére jelenleg több mint 10 klinikai vizsgálat van folyamatban.

Kudarcos kutatások

Látszólag minden reményteljesen alakult, és ekkor robbant a bomba: közzétették két kutatás eredményét, amely szerint a klorokin nemcsak hogy nem hatásos, hanem kifejezetten veszélyes is. Az Associated Press által közölt, majd a fontosabb hírportálok (így a magyar oldalak ) által is gyorsan szétröppentett hír szerint egy amerikai vizsgálat megállapította: a hidroxi-klorokinnel kezelt betegek körében nagyobb volt a halálozási arány, mint azoknál, akik nem szedték a szert. Egy másik hír szerint Brazíliában is kudarcot vallott a klorokin: egy vizsgálatot le kellett állítani, mivel a részvevők egy részénél komoly szívritmuszavar alakult ki. Sokan már levonták a sommás következtetést: a klorokin megbukott.

A kritika kritikája

A kását azért nem eszik ennyire forrón, ugyanis ezzel a két kutatással (és azok tálalásával) kapcsolatban komoly aggályokat lehet felvetni.

Először is, az amerikai kutatásban nem a klorokint, hanem a hidroxi-klorokint tanulmányozták. Bár a két szer több szempontból nagyon hasonló, a hatásosságukkal, biztonságosságukkal kapcsolatos adatokat nem szabad összemosni – volt olyan magyar híradás, amelyben a két vegyületnevet mintegy szinonimaként használták. A most folyamatban lévő, végeredményig még nem jutott vizsgálatokban a kezelést pontosan tervezett módon alkalmazzák, ez sokkal megbízhatóbb eredményt nyújt, mint az amerikai vizsgálat, amelyben visszamenőlegesen elemezték egy kórházban kezelt betegek adatait. És ami a legkomolyabb kritika a kutatással kapcsolatban, ami szinte komolytalanná teszi a következtetéseket: az írásban sehol nem lehet arról adatot találni, hogy a betegek milyen dózisban kapták a hidroxi-klorokint.

Brazil túldozírozás

Márpedig dózis nélkül hatásosságról, biztonságosságról beszélni nem lehet. Az is baj lehet, ha túl keveset kaptak, és az is, ha túl sokat. Különösen igaz ez a klorokinra, amely a korábban meghatározott terápiás adagjában relatíve biztonságos – emberek milliói szedik évente a malária megelőzésére. Leggyakoribb (komolyan veendő) mellékhatása a látáskárosodás, legveszélyesebb nemkívánatos hatása a szívritmuszavar, aminek kockázata az adag növelésével fokozódik.

Ezért is érdekes, hogy a brazil vizsgálatban két dózis hatásosságát vetették össze: a betegek egy csoportja 10 nap alatt 12 g , a másik csoport 5 nap alatt 2.7 g klorokint kapott. Ezek eléggé nagy adagok, mivel malária megelőzésére heti 0,5 g, kezelésére összesen (3 nap alatt) 2,5 g klorokint ajánlanak, reumatoid artritiszben pedig 0,75-3,5 g/hét a dózis. Figyelembe véve a klorokin közismert és dózistól függő  szívritmuszavart okozó hatását, egyáltalán nem meglepő, hogy a brazil kutatók aritmiát figyeltek meg az általuk alkalmazott nagy adagoknál a betegek egy részénél. Mindkét csoportban tapasztaltak szívritmuszavart, de a két sajnálatos haláleset, amely miatt kutatás nagy nyilvánosságot kapott, a nagy (valójában extrém) dózisban részesülő csoportba tartozott.

Nehezen érthető, hogy egyáltalán hogy kerülhetett sor erre a vizsgálatra. Korábban ugyanis koronavírus-fertőzés kezelésére alkalmazott legnagyobb klorokin-összdózis 10 g volt (10 nap alatt, és csak 18-65 év közöttieknek). Itt viszont a 75 év felettieket csak a nagy dózisú csoportba sorolták, jóllehet nyilvánvaló, hogy náluk a szív-érrendszeri kockázatok fokozottabbak.

Mi a tanulság? Elsősorban az, hogy egy szer hatásosságát nem lombikban elvégzett kísérletek vagy rosszul tervezett (mint az itt tárgyalt amerikai és brazil) vizsgálatok alapján kell megítélni, mert ezek eredménye félrevezető lehet. Az idő most nagyon drága, ez érthető, de a klorokin hatásosságáról kettős vak, kontrollos, ésszerűen tervezett és kivitelezett vizsgálatok alapján szabad csak dönteni. A most rendelkezésre álló bizonyítékok erre nem alkalmasak – sem pro, sem kontra.