Brazil kutatók szerint a gyermekek által gyakran szedett gyulladáscsökkentő gyógyszerek összefüggésbe hozhatók a fogzománchibákkal, amelyek egyébként világszerte a gyermekek mintegy 20%-ánál fordulnak elő.
A téma kutatásához az a megfigyelés adta az indíttatást, hogy a São Paulo-i fogorvosi klinikán az elmúlt években jelentősen nőtt a kiskorú páciensek a száma, akik fogaik érzékenysége, törékenysége, vagy a fogakon megjelenő fehér vagy sárgás foltok miatt fordultak szakemberhez. Extrém esetben az is előfordult, hogy rágás során tört el a fog. Mindezek tünetek a fogzománc hipomineralizációjára (az ásványanyag-tartalom csökkenésére) utalnak, amelynek okai kevéssé ismertek. A hipomineralizáció következtében a fogszuvasodás hamarabb és gyakrabban jelenik meg ezeknél a betegeknél, ami egész életre ható következményekkel jár: több fogtömésük lesz, amelyeket gyakrabban kell cserélni, és a fogak elvesztésének kockázata is nagyobb.
A fogzománchibák kialakulásának okát vizsgálva a kutatók felfigyeltek arra, hogy abban az időszakban, amikor legkorábban jelentkeznek ezek a hibák, a gyermekek egy része gyakran kap lázcsillapításra ún. nemszteroid gyulladáscsökkentőket. Ezek a hatóanyagok azáltal csökkentik a gyulladást és a lázat, hogy gátolják a ciklooxigenáz (COX) nevű enzim aktivitását és csökkentik a prosztaglandin termelését. A COX és a prosztaglandin ugyanakkor a fogzománc fejlődése szempontjából is jelentős anyagok – ennek ellenére kevés figyelem irányult eddig arra, hogy vajon a lázcsillapítás nem fokozza-e a fogzománchibák kockázatát.
A gyulladáscsökkentők fogzománcra kifejtett hatását állatkísérletben tanulmányozták. Erre a célra a patkányok ideális modellállatok, mivel ezek metszőfogai folyamatosan nőnek, ami megkönnyíti az elemzést. A patkányokat 28 napig kezelték gyulladáscsökkentő szerekkel (celecoxibbal vagy indometacinnal), majd az ezt követő vizsgálat során megállapították, hogy a gyulladáscsökkentő kezelés a fogak fokozott törékenységéhez vezetett. További vizsgálattal kimutatták, hogy a fogak kalcium– és foszfátszintje a normálisnál alacsonyabb volt. Mindennek hátterében az állhat, hogy a gyulladáscsökkentők gátolják egyes olyan fehérjék termelését, amelyek szükségesek a sejtek differenciálódásához és a fogak mineralizációjához.
Ez idáig egy transzkripciós faktort azonosítottak (Runx2), amelynek szintje változik a gyulladáscsökkentő kezelés hatására, s amely hatással lehet a fogak ásványianyag-tartalmára is, ugyanakkor egyéb mediátorok azonosítása tovább árnyalhatná a képet.
A kutatócsoport klinikai vizsgálattal tervezi megerősíteni (vagy cáfolni) megfigyeléseit és az állatkísérlet eredményeit. Ennek keretében elemezni fogják a fogzománchibás gyermekek kórtörténetét és az általuk szedett gyógyszereket, valamint ezek összefüggéseit.
A további kutatások eredményétől függetlenül fontos szem előtt tartani, hogy nem helyes gyakorlat a rutinszerű lázcsillapítás – gyermekeknél sem. 2011-ben a hazai Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium új lázcsillapítási protokollt adott ki, amelyben hangsúlyos a lázcsillapítók indokolatlan alkalmazásának visszaszorítása. Ezeknek az elveknek a gyakorlatba ültetése azonban nem könnyű: nemcsak a szülők nyúlnak túlságosan könnyen a lázcsillapítókhoz, hanem a szakemberek sem mindig az ajánlásoknak megfelelő tanácsokkal látják el a gyermekek szüleit.
Pedig a lázcsillapító-túlhasználat következményei súlyosak lehetnek, elegendő csak a vese- és májkárosító hatásra gondolni. És emellé nem társítható terápiás előny, ha rutinszerűen, szakmailag valójában indokolatlan módon használják a lázcsillapítókat.
Kisebb hőemelkedés, virális légúti megbetegedéshez (megfázáshoz) társuló, nem túlságosan hosszú ideje tartó láz esetén indokolatlan a lázcsökkentés. Sokan a gyógyulás felgyorsításának céljával alkalmaznak lázcsillapítót – ennek haszna ugyanakkor nem alátámasztott, sőt, bizonyos esetekben a gyógyulás lassulhat is, illetve a folyamatos lázcsillapítás elfedheti a betegség tüneteit, ami megnehezítheti az orvos munkáját.
A hazai hivatalos ajánlás szerint lázcsillapító gyógyszer rutinszerű adása jó közérzetű gyermekek esetében (tehát, ha az egyedüli cél a testhőmérséklet csökkentése) nem indokolt. Akkor kell a gyógyszeres lázcsillapítást mérlegelni, ha a lázas gyermek közérzete rossz.
Ha a beteg rosszul érzi magát, elesett, indokolt a láz mérséklése, csakúgy, mint a fokozott kockázatú, krónikus betegségben szenvedők esetén (súlyos szív- és tüdőbetegek, anyagcserezavarban, idegrendszeri kórképekben szenvedők), valamint, ha a tartós láz miatt fennáll a kiszáradás veszélye.
A cikket lektorálta: dr. Csupor-Löffler Boglárka
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
