fbpx

Minden, ami gyógyszer, gyógynövény, vitamin - szakértőktől

2021. december 8., szerda

Debrecenben mindenki doktor

Tudtad?

dr. Csupor Dezső
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetemen gyógyszerész- és orvostanhallgatókat oktat, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának elnöke. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.

A Facebookon böngészve az embernek néha az a benyomása támad, hogy talán soha nem látott számban nyüzsögnek körülöttünk olyan „tanácsadók”, akik bármilyen témában, a szakértelem terhe által nem befolyásolva osztogatnak tanácsokat – legyen szó házépítésről, fociról, vagy akár a gyógyászatról. Sőt, úgy tűnik, mintha az egészségügyi szakértők lennének a legtöbben. Nem véletlenül, hiszen a betegségek senkit nem kerülnek el, előbb-utóbb mindenki érdeklődni kezd az egészségmegőrzés, a gyógyulás lehetőségei felől. Szerencsés esetben szakemberrel konzultál, szerencsétlenebb esetben dr. Google-t hívja segítségül, vagy éppenséggel a Facebookon egy random önjelölt távgyógyító tanácsait követi.

Hogy mindez nem új (csak a tévinformációk átadásának közege változott), arra jó bizonyíték az az anekdota, amely a 18. században játszódik:

Csokonai Vitéz Mihály és Budai Ézsaiás között egyszer, barátságos beszélgetésben, az a kérdés is szóba került, vájjon micsoda mesterember van Debrecenben legtöbb? Alkalmasint csizmadia, tímár vagy csapó, vélekedett a professzor; hanem ezt a statisztikának kellene kideríteni, ha tudniillik, volna Debrecenben statisztika.

Csokonai elmosolyodott:

— Hát én minden statisztika nélkül is tudom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor.

— Ugyan, ne szóljon, édes öcsém uram! — mondotta a tudós professzor. — Hova gondol? Hiszen egész Debrecenben nincsen több hat orvosdoktornál, meg tizenöt kirurgusnál!

— Már pedig én csak azt vallom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor, és ha a nagytiszteletű úr nem átallja, hát fogadjunk tíz font jó verpeléti dohányba, hogy nekem van igazam.

Budai Ézsaiás nevetve tartotta oda a tenyerét:

— Hát fogadjunk, öcsém uram, már csak azért is, mert egy kis jó dohány mindig elkél a magam-fajta szegény embernek.

— Holnap délben bebizonyítom a nagytiszteletű professzor úrnak, hogy nekem van igazam, — mondotta Csokonai, s elbúcsúzott a jeles tudóstól.

Másnap reggel jó Vitéz Mihály bekötötte az orcáját fehér kendővel, mint akinek a foga fáj, és elindult a piac felé.

Alig tette ki a lábát a házból, szemközt jő vele nemes Bisothka uram, a gubásmester, és az az első szava, hogy:

— A foga fáj a ténsúrnak? Meleg hamut rá, nem segít egyéb.

Csokonai megköszönte a jó tanácsot és Bisothka uram nevével együtt beleírta a könyvecskéjébe.

Alig megy tizenöt lépést, találkozik a seniorral, aki már messziről kiáltja:

— Hideget rá, Miska, hideget! Tapasztalásból tudom, mert nekem is sok bajom volt a kutya fo-gammal.

Vitéz Mihály ezt is szépen megköszönte és ugyancsak beleírta a könyvecskéjébe.

Míg kiért a piacra, legalább is húsz minden-rendű jó emberre akadt, aki kérés nélkül is legott ajánlott valamit a cudar fogfájás ellen.

De a piacon kezdődött csak igazán a kommendálás. A sok jó kofaasszony körülvette a poétát és szapora nyelvök forgott, mint a kereplő:

— Zsálya használ arra, nemzetes uram!

— De már csak jobb a kőrisbogár!

— Szekfűolaj kell arra, Vitéz uram!

— De bizony fodormentaolaj!

— Majoránnaolaj!

— Hallgasson kendtek, Sári néni! A fogfájásnak csak egy orvossága van: fekete kutya szőre, égett borban főve!

— No, én meg azt mondom, hogy a gőzölés használ.

Mikor aztán a főbíró, a fiskus, a nótárius, meg még vagy ötven honorácior is elmondta, miként szabadulhat meg az ember a fogfájástól, szembe jő a poétával nagytiszteletű Budai Ézsaiás professzor uram és ráteszi a kezét Vitéz Mihály vállára:

— A foga bomlik öcsémuramnak? Nohát, én csak annyit mondok, hogy ez ellen egy jó orvosság van: a borbély hideg vasa.

Csokonai ezt is följegyezte, aztán átadta a könyvecskét az érdemes tudósnak:

— Nagytiszteletű urammal együtt épp száz-hetvenkilenc doktorom akadt ma reggel és ha akarnám, lenne még ezer is. Mert Debrecenben mindenki doktor. Kérem hát azt a tíz font jó verpelétit.

Azzal leoldozta képéről a kendőt.

— Nagy imposztor vagy, öcsém, de igazad van, — mondta nevetve Budai Ézsaiás. — Csak legyen elég börböncéd: küldöm a dohányt és pedig húsz fontot, mert megéri a tanulság, hogy milyen bolond tudákos állat az ember!

Forrás: Tóth Béla: Magyar Anekdótakincs

Legfrissebb cikkek

PirulaKalauz - most ingyenes kiszállítással!

Egy kézikönyv, ami segíthet, hogy megőrizd az egészséged!

error: A tartalmat szerzői jog védi, vedd fel velünk a kapcsolatot, ha szeretnéd átvenni írásunkat.