A szklerózis multiplex kezelhető, de gyógyíthatatlan betegség. Egy régóta ismert allergiaellenes gyógyszerhatóanyag reményt adhat az érintetteknek: a klemasztin (clemastine) az első olyan szer, amelyről kimutatták, hogy képes visszafordítani a betegséget okozó idegkárosodást.
A szklerózis multiplex (SM) egy krónikus autoimmun betegség, amely a központi idegrendszert (az agyat és a gerincvelőt) érinti. A betegség, amely világszerte több mint 1 millió embert érint, nőknél gyakoribb. A legtöbb beteg 20 és 40 év között észleli az első tüneteket.
Az SM oka az, hogy az immunrendszer tévesen idegenként azonosítja a szervezet saját anyagait, és fehérvérsejtekkel megtámadja azokat. A támadás egyik célpontja az agy és a gerincvelő idegrostjait körülvevő mielinhüvely. A mielinhüvely zsírsavakat és fehérjéket tartalmaz, feladata az idegrostok „szigetelése”. Az immunrendszer támadása a mielinhüvely gyulladását és károsodását, majd hegesedését (szklerózisát) idézi elő, ami végül az idegműködés romlásához vezet. Az idő múlásával ez a károsodás lassítja az izomerőért, az izomkoordinációért, az érzékelésért és a látásért felelős idegekben az információ továbbítását, ezért izomgyengeség, izomgörcsök, látásromlás és kognitív károsodás alakulhat ki.
Az SM lefolyása kiszámíthatatlan és a súlyossága változó. Bizonyos emberek a betegség enyhe formájában szenvednek, míg másoknál tartós funkcióvesztés alakul ki. A kezelés lassíthatja a betegség előrehaladását és enyhítheti a tüneteket, azonban a kiváltó ok, azaz a mielinhüvely károsodása ellen ható gyógyszer nem létezik. Legalábbis eddig nem volt ilyen.
Újraírják a szklerózis multiplex terápiáját
Egy friss klinikai vizsgálat újraírhatja az SM kezelésével kapcsolatos dogmákat – úgy tűnik ugyanis, hogy az eddig visszafordíthatatlannak vélt idegkárosodás javítható. Egy évtizeddel azután, hogy a Kaliforniai Egyetem tudósai egy szűrővizsgálat során azonosítottak egy vény nélkül kapható gyógyszerhatóanyagot (a klemasztint), mint a szklerózis multiplex lehetséges gyógyszerét, megjelent az első olyan cikk, amely arról számolt be: a kezelés valóban visszafordíthatja a mielinhüvely károsodását. A kutatók MRI-vizsgálatok segítségével humán vizsgálatban tanulmányozták a gyógyszer központi idegrendszerre kifejtett hatását.
Az agyban az idegrostokat burkoló vékony mielinrétegek közötti víz (mielinvíz) nem tud olyan szabadon mozogni, mint az agysejtek közötti térben található víz. A most megjelent kutatásban a klemasztinnal kezelt szklerózis multiplexes betegeknél a mielinvíz-frakció növekedését tapasztalták, ami a mielin regenerációjára utal. Az eredmény nemcsak terápiás szempontból, hanem módszertanilag is jelentős, mivel a kutatók egyúttal azt is igazolták, hogy a mielinvíz mérése felhasználható a mielin helyreállításának nyomon követésére.
Az eredmények kivételes jelentőségét jelzi: ez az első eset, amikor egy krónikus neurológiai betegség esetében MRI-vel dokumentálták az agy regenerációját. A tanulmány az első közvetlen bizonyíték a klemasztin által kiváltott „mielinjavításra”.
A mielin regenerációja a gyógyszeres kezelés abbahagyása után folytatódott
A vizsgálatba bevont 50 szklerózis multiplexes beteget két csoportra osztották: az első csoport a vizsgálat első három hónapjában klemasztint kapott, a második csoport pedig kezdetben placebót, majd csak a harmadik és ötödik hónap között klemasztint. Az első csoportban a kezelés megkezdése után nőtt a mielinvíz mennyisége, és a növekedés a klemasztin abbahagyása után is folytatódott. A második csoportban a placebokezelés alatt a mielinvíz mennyisége csökkent (azaz az állapotuk tovább romlott), majd miután ők is klemasztint kezdtek kapni, a mielinvíz mennyisége nőni kezdett. A tanulmányban a kutatók a corpus callosumot, az agy magas mielintartalmú régióját vizsgálták, amely összeköti a jobb és a bal féltekét.
Az eredmények alátámasztják egy korábbi, ugyanezen 50 beteggel végzett vizsgálat eredményeit, amelyben kimutatták: az allergiagyógyszer javítja az idegi jelátvitelt, ami potenciálisan enyhítheti a tüneteket. A kezelésben részesülőknél javulást figyeltek meg az ún. VEP-vizsgálatban, és a betűfelismerő képességük is javult.
A klemasztin a mielintermelő őssejtek differenciálódásának serkentésével fejti ki hatását. Ez a hatásmechanizmus egy lépéssel a jelenlegi MS-gyógyszerek előtt jár, amelyek jellemzően az immunrendszer aktivitásának csillapításával, az autoimmun eredetű gyulladás csillapításával fejtik ki hatásukat. A kezelés hatására lassul az állapotromlás – a mostani eredmények azonban az állapotjavulás reményével kecsegtetnek.
Lehet jobb is, mint a klemasztin?
A vizsgálatban a klemasztin-fumarátot napi 10,72 mg-os dózisban alkalmazták. Ez többszöröse annak az adagnak, amit szénanátha vagy csalánkiütés kezelésre alkalmaznak. A klemasztin leggyakoribb mellékhatása az, hogy fáradtságérzetet, tompaságot, álmosságot idéz elő – és ezek a hatások a dózis növelésével fokozódnak. A klemasztin allergiaellenes hatását a hisztaminreceptorokon keresztül fejti ki, de más receptorokhoz (az acetil-kolin receptoraihoz) is kapcsolódik, ezért szájszárazságot, székrekedést és egyéb emésztési panaszokat okoz. A fáradtságérzet fokozódását az említett klinikai vizsgálatban is megfigyelték, de egyéb, komolyabb mellékhatás nem alakult ki.
A fáradtságérzet az SM-es betegek számára különösen kellemetlen lehet, hiszen a betegség önmagában is fokozott fáradékonysággal jár. Talán a klemasztin még mindig nem az ideális gyógyszert jelenti a szklerózis multiplex kezelésében, de ez a sok évtizedes hatóanyag megmutatta: a remielinizáció, a valódi javulás lehetséges.
A klemasztin múltja
A klemasztint 1960-ban szabadalmaztatták, Magyarországon az 1970-es évektől volt forgalomban. Az ún. első generációs antihisztaminok közé tartozott, amelyek hátránya, hogy a vér-agy gáton átjutva fejtik ki álmosító, fáradtságérzetet okozó hatásukat. Az antihisztaminok második generációjától ezt a mellékhatást sikerült kiküszöbölni (ezek a hatóanyagok nem jutnak be az agyba). Ezzel párhuzamosan a klemasztin gyógyászati jelentősége csökkent, és ez a hatóanyag ma már nincs forgalomban Magyarországon. A klemasztin számos országban ma is kapható.
A jövő valószínűleg a klemasztin mintájára kifejlesztett, hasonló (vagy erősebb) hatású, kevesebb mellékhatással rendelkező származékoké lehet. Ezzel párhuzamosan azt is szükséges megvizsgálni, hogy tartós, akár több éves kezelés esetén a klemasztin milyen mértékű javulást okozhat.
Hogy jöttek rá arra, hogy a klemasztin hatásos lehet?
Ez a felismerés egy szűrővizsgálat eredménye, amelyben 1000, más betegségek kezelésére már forgalomban lévő hatóanyagot vizsgáltak meg egy laboratóriumi körülmények között gyorsan és olcsón kivitelezhető teszt segítségével. Ezt a tesztet kifejezetten a mielinizációra kifejtett hatás vizsgálatára fejlesztették ki. A szűrővizsgálat eredményeit, amelyben a klemasztint találták a leghatásosabbnak, 2014-ben tették közzé.
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakmailag lektorálta: dr. Csupor-Löffler Boglárka
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
