fbpx

Minden, ami gyógyszer, gyógynövény, vitamin - szakértőktől

2024. június 13., csütörtök

Melyik fajta lutein szívódik fel jobban?

Tudtad?

dr. Csupor Dezső
dr. Csupor Dezső
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.

lutein

A lutein jótékony szerepét a szem egészségének megőrzésében számos kutatás támasztja alá. A reflektorfényben lévő luteinen kívül a vele általában együttesen előforduló, hasonló szerkezetű zeaxantin is ugyanazon kedvező hatásokkal rendelkezik, de mivel kisebb koncentrációban van jelen, kisebb jelntőségű. Ez a két vegyület a karotinoidok csoportjába tartozik. A karotinoidok közül csak a lutein és a zeaxantin koncentrálódik a szemlencsében és a szem ideghártyájában, ahol az ún. makulapigment kulcsfontosságú összetevői. Kimutatták, hogy ha ebből a két karotinoidból keveset fogyasztunk, az a makula (sárgafolt) károsodásával jár. Ez a folyamat már viszonylag fiatal korban elkezdődhet, de következményei általában időskorban jelennek meg látásromlásként – a betegség neve időskori makuladegeneráció (vagy sárgafoltsorvadás). Hosszú távon a szürkehályog kialakulásának kockázata is fokozódik.

Epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy legalább napi 6 mg lutein-zeaxantin étrendi forrásból történő bevitele csökkenti az előrehaladott időskori makuladegeneráció és a szürkehályog kialakulásának kockázatát. Újabb vizsgálatokban 12 mg karotinoidot más antioxidánsokkal együtt alkalmaztak, hasonlóan kedvező hatással. A lutein szedése növeli a makula pigmentjének karotinoidtartalmát és javítja a látást makuladegenerációban vagy szürkehályogban szenvedő személyeknél.

Az utóbbi években egészséges fiatal felnőtteknél is kimutatták a luteinpótlás előnyeit. Igazolták, hogy azok, akiknek sárgafoltjában nagyobb a karotinoidok koncentrációja, könnyebben tolerálják a nagy intenzitású (vakító) fényt.

A lutein és zeaxantin szemvédő hatásai részben

  • antioxidáns aktivitásukkal magyarázhatóak, amely révén megvédik az oxidatív stresszre kifejezetten érzékeny retinát (és ezen belül a sárgafoltot) a szabad gyökök károsító hatásától, valamint
  • a rövid hullámhosszú látható fény kiszűrésével is védik a szemet.

Az összes többi karotinoidhoz hasonlóan – ilyenek például a paradicsomban található likopin vagy a répa sárga színét adó karotin – a luteint és a zeaxantint sem állítja elő az emberi szervezet. Jelenlétük és koncentrációjuk a vérben és a szemben teljes mértékben étrendi eredetű. A lutein és zeaxantin leggazdagabb forrásai a zöld leveles zöldségek (mint a kelkáposzta és a spenót), a kukorica, és a tojás. A növényekhez képest a tojásban lévő lutein jobban hasznosul; részben azért, mert a tojásban a karotinoidok nem kapcsolódnak más vegyületekhez, részben pedig azért, mert a tojásban található koleszterin és más lipidek segítik felszívódását.

A fejlett országokban a lutein és zeaxantin napi bevitele mintegy 1–3,25 mg. Ez a mennyiség jóval alacsonyabb annál a beviteli szintnél (minimum 6 mg), amelyről kimutatták, hogy kedvező a szem egészsége szempontjából.

A lutein és a zeaxantin a természetben két különböző kémiai formában fordul elő: észterezetlen vagy „szabad” formában – mint például a zöld leveles zöldségekben – és észterezett formában. Az észterszármazékokban a karotinoid molekula mindkét végén lévő hidroxilcsoportokhoz egy-egy zsírsav kapcsolódik. Ez utóbbi forma egyes virágokban és (nagyon kis mennyiségben) bizonyos sárga-narancs színű zöldségekben és gyümölcsökben található meg. Az emberi táplálék túlnyomórészt szabad formában tartalmazza a luteint, és ez az emberi szervezetben (így a szemben is) ez a forma fordul elő.

Ahhoz, hogy a lutein eljusson a szembe és így kifejthesse hatásait, előbb fel kell szívódnia a bélrendszerből. Ha normál táplálékkal fogyasztjuk el a luteint, az szabad formában van jelen, ha viszont étrend-kiegészítőként, akkor gyakran észterként. Ennek az az oka, hogy az a növény, amelyből iparilag legnagyobb mennyiségben állítják elő, lutein-észtereket tartalmaz. A Tagetes (bársonyvirág) fajok, amelyeket büdöskeként is ismerhetünk, fő komponensként tartalmazzák a luteint.

A bélben a luteinmolekulák viszonylag könnyen átjutnak a bélnyálkahártyán és bejutnak a vérkeringésbe. Ha nem szabad luteint, hanem lutein-észtert fogyasztunk el, akkor előbb át kell alakulnia szabad luteinné, és csak ezután tud felszívódni. Az átalakuláshoz szükséges enzimek a bélrendszerben megtalálhatóak, de jogos lehet a felvetés, hogy a szabad formában bevitthez képest az észterből kevebb hasznosulhat (például mert az átalakulás nem teljes és időt is vesz igénybe).

A szabad lutein vs. lutein-észter versengés egészen húsbavágó jelentőségű az étrend-kiegészítőket gyártó cégek számára. Az a cég, aki azt állíthatja, hogy az ő terméke jobban hasznosul, előnybe kerül a többiekkel szemben. A szabad luteint tartalmazó termékeket forgalmazók épp ezért gyakran így érvelnek:

A legjobb lutein a szabad lutein! A luteinnek két formája van: a szabad lutein és a lutein-észter. A XXX (termék neve) tudatosan szabad lutein formával készült, hiszen amíg a szabad lutein, természetes és magas biohasznosulású lutein forma, addig a lutein-észter formájú luteint (melyet a legtöbb szemvitamin tartalmaz) szervezetünknek át kell alakítani a vékonybélben szabad luteinná, ami pl. a korral és emésztőrendszeri panaszokkal csökevényesen vagy egyáltalán nem megy végbe.

Az erős túlzás, hogy idős korban a szabad luteinné alakulás egyáltalán nem megy végbe – de hogy tényleg rosszabb-e a lutein-észterek hasznosulása, megvizsgálásra érdemes kérdés. Ezzel kapcsolatban eddig két jelentősebb vizsgálatot végeztek.

Az egyikben 18 egészséges felnőtt véletlenszerűen besorolva szabad luteint vagy lutein-észtert tartalmazó terméket kaptak, majd a lutein vérszintjét 408 órán át mérték. A lutein haszosulása független volt a nemtől és a testtömegindextől, viszont a lutein-észter esetén jelentősen, 61,6%-kal nagyobb hasznosulást mértek. Ez alapján úgy tűnik, hogy a lutein-észter forma nem jelent akadályt a lutein biológiai hasznosulásában, sőt: az észter jobban hasznosul. Azt is megfigyelték azonban, hogy ha a luteint (mindkét változatot) olajban oldják fel, akkor a felszívódás jelentősen javul (bár az észter előnye ez esetbe is megmarad). És végül, azt is kimutatták, hogy az elfogyasztott étel zsírtartalma szintén jelentős hatással van a lutein felszívódására: egy zsírosabb reggeli elfogyasztása esetén a lutein jóval nagyobb arányban szívódott fel.

Egy másik vizsgálatban 72 egészséges felnőttet véletlenszerűen 2 csoportra osztottak. A résztvevők 4 héten át szabad luteint, illetve lutein-észtert tartalmazó étrend-kiegészítőt kaptak, majd vérplazmájukban a 7., 14., 21. és 28. napon megmérték a lutein koncentrációját. Az első három héten nem volt szignifikáns különbség a két csoport között, azonban a 4. hét végére a szabad luteint kapott betegek vérében jelentősen magasabb volt a luteinszint: a vizsgálat kezdetéhez viszonyítva 5,2-szeres míg a lutein-észter csoportban csak 4,4-szeres.

Érdekes módon az első kutatást egy olyan cég támogatta, amely lutein-észtereket forgalmaz, a másodikat pedig egy szabad luteinnel kereskedő. Létezik egy harmadik vizsgálat is, amely nem mutatott ki érdemi különbséget a szabad és az észterezett lutein hasznosulása között (egészséges férfiak esetén), és azt is igazolták, hogy  a tojás luteintatalma jobban szívódik fel, mint a spenótban vagy az étrend-kiegészítőkben található lutein. Ezt a kutatást nem támogatták a luteiniparban érdekelt cégek.

Mi mindebből a tanulság?

Egyrészt az, hogy nem érdemes egyetlen cikk alapján álláspontot kialakítani tudományos kérdésekben. De ami a konkrét kérdéshez, azaz a lutein hasznosulásához jobban kapcsolódik: úgy tűnik, hogy a lutein formájánál nagyobb hatása van annak, hogy milyen formában (szilárd vagy oldott), milyen étellel, és mennyi ideig fogyasztjuk a luteint. Az olajban/zsírban dús étrend segíti a felszívódást, a rostok gátolják – de ebből semmiképp nem következik az, hogy egészségtelenül kellene táplálkozni! A tartós, több hetes luteinszedés feltétlenül előnyösnek tűnik, hiszen 4 hetes szedés során is folyamatos vérszintemelkedés figyelhető meg. Hosszú távon sokkal nagyobb jelentősége van, hogy rendszeresen, hosszabb időn át szedjük-e a luteint, mint annak, hogy melyik (esteleg némileg jobban hasznosuló) formát választottuk.

Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!

Illusztráció: tengr.ai

Legfrissebb cikkek

PirulaKalauz

Egy kézikönyv, ami segíthet, hogy megőrizd az egészséged!