[fusion_builder_container hundred_percent=”no” hundred_percent_height=”no” hundred_percent_height_scroll=”no” hundred_percent_height_center_content=”yes” equal_height_columns=”no” menu_anchor=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” status=”published” publish_date=”” class=”” id=”” border_size=”” border_color=”” border_style=”solid” margin_top=”” margin_bottom=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” gradient_start_color=”” gradient_end_color=”” gradient_start_position=”0″ gradient_end_position=”100″ gradient_type=”linear” radial_direction=”center” linear_angle=”180″ background_color=”” background_image=”” background_position=”center center” background_repeat=”no-repeat” fade=”no” background_parallax=”none” enable_mobile=”no” parallax_speed=”0.3″ background_blend_mode=”none” video_mp4=”” video_webm=”” video_ogv=”” video_url=”” video_aspect_ratio=”16:9″ video_loop=”yes” video_mute=”yes” video_preview_image=”” filter_hue=”0″ filter_saturation=”100″ filter_brightness=”100″ filter_contrast=”100″ filter_invert=”0″ filter_sepia=”0″ filter_opacity=”100″ filter_blur=”0″ filter_hue_hover=”0″ filter_saturation_hover=”100″ filter_brightness_hover=”100″ filter_contrast_hover=”100″ filter_invert_hover=”0″ filter_sepia_hover=”0″ filter_opacity_hover=”100″ filter_blur_hover=”0″][fusion_builder_row][fusion_builder_column type=”1_1″ spacing=”” center_content=”no” link=”” target=”_self” min_height=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” hover_type=”none” border_size=”0″ border_color=”” border_style=”solid” border_position=”all” border_radius=”” box_shadow=”no” dimension_box_shadow=”” box_shadow_blur=”0″ box_shadow_spread=”0″ box_shadow_color=”” box_shadow_style=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_bottom=”” background_type=”single” gradient_start_color=”” gradient_end_color=”” gradient_start_position=”0″ gradient_end_position=”100″ gradient_type=”linear” radial_direction=”center” linear_angle=”180″ background_color=”” background_image=”” background_image_id=”” background_position=”left top” background_repeat=”no-repeat” background_blend_mode=”none” animation_type=”” animation_direction=”left” animation_speed=”0.3″ animation_offset=”” filter_type=”regular” filter_hue=”0″ filter_saturation=”100″ filter_brightness=”100″ filter_contrast=”100″ filter_invert=”0″ filter_sepia=”0″ filter_opacity=”100″ filter_blur=”0″ filter_hue_hover=”0″ filter_saturation_hover=”100″ filter_brightness_hover=”100″ filter_contrast_hover=”100″ filter_invert_hover=”0″ filter_sepia_hover=”0″ filter_opacity_hover=”100″ filter_blur_hover=”0″ last=”no”][fusion_text columns=”” column_min_width=”” column_spacing=”” rule_style=”default” rule_size=”” rule_color=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” animation_type=”” animation_direction=”left” animation_speed=”0.3″ animation_offset=””]
Beteg, nem bűnös! – a COVID-hibáztatásról röviden
A COVID-19 világjárványnak csak egyetlen aspektusa, hogy a koronavírus-fertőzésben emberek milliói betegednek meg és százezrek halnak meg. A pandémia hatással van a gazdaságra, új szokásokat alakít ki (gondoljunk csak az újfajta “kézfogásra” vagy a maszkviselésre), amelyek egy része vélhetően a járvány után is velünk marad.
A betegségtől (okkal) nagyon sokan félnek. Ha ez a félelem az elővigyázatosságot fokozza, bizonyos mértékben még hasznos is, de ha paranoid mértékeket ölt, egyértelműen káros. Ennek megnyilvánulásai a helyes maszkviselés apropóján induló, késhegyre menő viták (persze ehhez kell partner is), de ebből fakad az egyre nagyobb mértékeket öltő COVID-hibáztatás.
Nem ritka, hogy egyesek a beteg ember felé nem empátiával fordulnak, hanem őt teszik felelőssé azért, hogy megbetegedett: “minek ment oda”, miért nem vigyázott jobban” – és sorolhatnánk. Természetesen az esetek zömében fogalmunk sem lehet arról, hogy az illető hogyan és hol kapta el a betegséget, de ennek ellenére egyesek mégis biztosak benne: a beteg maga tehet a betegségéről. Mindez szorongást, feszültséget válthat ki a betegben, de még rosszabb, ha ebbe a játszmába gyereket is bevonnak. Előfordul, hogy a gyerekek osztálytársaikat kiközösítik, verbálisan (vagy az online térben) bántalmazzák, miután megtudják: ők vagy családtagjaik elkapták a fertőzést. Mindebben nagy felelőssége van a felnőtteknek, akik – ezek szerint – nem beszélgetnek eleget a gyerekeikkel a járványról (sem). Vagy ha igen, az ő ismereteik is hiányosak, vagy az ismereteken felülkerekedik az előítéletesség.
A hibáztatás sokszor azokra irányul, akik a vélekedés szerint egy közösségben a fertőzés forrásai. Csakhogy ezek a feltételezések gyakran megalapozatlanok: nem biztos, hogy az a vírus forrása, aki köhentett egyet a kávészünetben, hiszen ismert tény, hogy a koronavírust a tünetmentes hordozók is terjeszthetik, no meg a tünetesek is, még az első tünetek jelentkezése előtt. Előfordulhat tehát, hogy olyanra irányul a düh, akit tévesen tartanak a fertőzés forrásának, vagy éppenséggel olyanokra, akik úgy kapták el a betegséget hogy minden óvintézkedést betartottak. Sajnos, a maszkviselés, a kézmosás és az egyéb szabályok betartása sem ad 100%-os védelmet, mivel ez a vírus nagyon fertőzőképes.
Mindez nem jelenti azt, hogy ne kellene maximálisan betartani az észszerű és a jogszabályilag előírt óvintézkedéseket. Az azonban biztos, hogy a következő hónapokat társadalmi szinten akkor vészelhetjük át minél kevesebb sérüléssel, ha energiáinkat, indulatainkat nem egymás ellen fordítjuk.
[/fusion_text][/fusion_builder_column][/fusion_builder_row][/fusion_builder_container]
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.