A címben megfogalmazott kérdés szinte minden családban és nevelési intézményben visszatérő feszültségforrás. Ennek egyik oka, hogy a szülők és az intézmények érdekei ebben a helyzetben részben eltérnek, sőt időnként kifejezetten ellentétesek.
A szülő számára fontos szempont a gyermek felügyeletének megoldása: a munkahelyi kötelezettségek miatt sokszor nehéz megoldani az otthon maradást, emiatt a szülők enyhébb tünetek („egy kis nátha”) esetén szívesen óvodába iskolába küldenék a gyerekeket.
Az óvoda vagy iskola oldaláról ugyanakkor elsődleges szempont a közösség védelme. Egyetlen fertőző gyermek rövid idő alatt egy egész csoportot, számos pedagógust és családot érintő megbetegedési hullámot indíthat el. Az intézmények ezért óvatosabb megközelítést alkalmaznak, és sokszor a „biztonság kedvéért” elvet követik.
A konfliktus gyökere tehát nem a szülői felelőtlenség és az intézményi túlszigor, hanem az, hogy különböző kockázatokat mérlegelnek. A szülő az aznapi megoldandó helyzetet, az intézmény pedig egy egész közösség hosszabb távú egészségét tartja szem előtt. Ebben a feszültségtérben különösen fontosak az egyértelmű, szakmailag megalapozott irányelvek, amelyek segítenek eldönteni, mikor indokolt valóban az otthon maradás, és mikor nem szükséges feleslegesen kizárni a gyermeket a közösségből.
Bár a kérdés sokszor azon dől el, hogy melyik fél képviseli határozottabban az álláspontját (s helyzetéből adódóan az intézmény előnyből indul), a racionális döntéshez számos szakmailag megalapozott ajánlás létezik. Az alábbiakban röviden ezeket összegezzük.
Mikor nem mehet közösségbe a gyermek?
A nemzetközi (HSE, NHS, CDC, American Academy of Pediatrics) és hazai (HGYE) ajánlások egybehangzóan hangsúlyozzák, hogy nem önmagában egy diagnózis vagy tünet megléte dönti el, mehet-e a gyermek közösségbe, hanem három alapelv együttes mérlegelése:
- Mennyire érzi magát rosszul a gyermek?
- Mennyire fertőző az állapot?
- Képes-e részt venni a közösség mindennapi tevékenységeiben?
Ha a gyermek általános állapota rossz, levert, elesett, vagy folyamatos ápolást igényel, akkor abban az esetben is indokolt az otthon maradás, ha a tünetek önmagukban enyhének tűnnének.
Láz
Láz esetén a közösségbe járás nem javasolt. A 38 °C-ot elérő vagy meghaladó testhőmérséklet a szervezet aktív fertőzésre adott válaszát jelzi, és ilyenkor a gyermek egyrészt fertőző lehet, másrészt nem képes megfelelően részt venni a napi tevékenységekben.
Hányás és hasmenés
Hányással vagy hasmenéssel járó megbetegedések esetén a gyermeknek otthon kell maradnia, még akkor is, ha az általános közérzete viszonylag jó. Ezek a tünetek gyakran vírusos eredetűek, igen fertőzőek, és a közösségben gyorsan terjednek. A nemzetközi ajánlások egységesen legalább 48 órás tünetmentes időszakot írnak elő a visszatérés előtt.
Súlyos légúti tünetek
Súlyos, nehézlégzéssel járó köhögés, mellkasi fájdalom, fulladásérzés vagy kifejezett rossz közérzet esetén a gyermek nem mehet közösségbe. Ezek a tünetek nemcsak fertőző kórképre utalhatnak, hanem azt is jelzik, hogy a gyermek terhelhetősége csökkent.
Fertőző betegségek
Bizonyos fertőző betegségek esetén — például kanyaró, mumpsz, bárányhimlő, skarlát vagy impetigo (ótvar) – a közösségből való távolmaradás kötelező a fertőző időszak alatt. Ezeknél a kórképeknél a visszatérés időpontját járványügyi ajánlás határozza meg, nem pusztán a tünetek enyhülése. Ilyenkor a helyzet egyértelmű: a gyóógyult gyermek akkor mehet újra közösségbe, amikor az orvos jóváhagyja.
Mikor mehet vissza a gyermek a közösségbe gyógyulás után?
Fertőző betegség után a közösségbe való visszatérés alapelve minden esetben az, hogy a gyermek már ne legyen fertőző, és általános állapota lehetővé tegye a részvételt a közösségi tevékenységekben.
- Lázas betegség után akkor mehet vissza, ha legalább 24 órája lázmentes, és ez nem lázcsillapító gyógyszer hatásának köszönhető.
- Hányás vagy hasmenés után minimum 48 órás tünetmentes időszak szükséges.
- Bizonyos fertőző betegségek esetén (pl. impetigo, skarlát) a visszatérés időpontját a fertőzőképesség megszűnése határozza meg, orvosi javaslat alapján.
Fontos hangsúlyozni, hogy a „jobban van” önmagában nem mindig elegendő feltétel; a fertőzőképesség megszűnése kulcskérdés.
Mely tünetek mellett mehet a gyermek nyugodtan közösségbe?
Ez a legtöbb vitát kiváltó kérdés. Tény (bár sok pedagógus számára ez nehezen fogadható el): nem minden tünet indokolja az otthon maradást, és a túlzott elkülönítés felesleges terhet róhat a családokra és az oktatási rendszerre (az iskolai elmaradások pótlásából részben a pedagógust is terheli).
A gyermek mehet közösségbe, ha:
- csak enyhe náthás tünetei vannak (orrfolyás, tüsszögés),
- enyhe köhögés áll fenn, de nincs láz vagy rossz közérzet,
- enyhe torokfájás jelentkezik láz nélkül,
- a gyermek aktív, jókedvű, és részt tud venni a napi tevékenységekben.
Bizonyos fertőzőnek tűnő, de enyhe vagy jól kontrollálható állapotok esetén sem szükséges az otthon maradás, például:
- ajakherpesz,
- kötőhártya-gyulladás jó általános állapot mellett,
- kéz-láb-száj betegség (Coxsackie-fertőzés),
- fejtetvesség,
- tinea,
- cérnagiliszta-fertőzés,
minden esetben megfelelő kezelés mellett.
A fenti lista (vagy annak bizonyos elemei) meghökkentőek lehetnek egyeseknek. Régen ugyanis például fejtetvesség esetén szigorúbb elkülönítést alkalmaztak, a mai ajánlások szerint egyetlen tetűellenes kezelés után a gyerek újra közösségbe mehet.
A legtöbb vita alapja valószínűleg az orrváladék (takony) színe, pontosabban az abból való “jóslás”. Sokan úgy gondolják, hoyg az orrfolyás ömagában is komoly veszélyforrás, de különösen a zöld vagy sárga orrváladék. Ezek a színek ugyanis (szerintük) bakteriális fertőzésre utalnak. A tudomány mást mond: az orrváladék színe önmagában nem diagnosztikai kritérium, azaz nem ad egyértelmű választ arra, hogy bakteriális vagy vírusos fertőzésről van-e szó, vagy hogy antibiotikumra van-e szükség. Megfázás esetén a kezdetben általában színtelen orrváladék több nap alatt alakul át fehéressé, sárgává vagy zölddé, és ez a folyamat normális része a gyógyulásnak – tehát a színváltozás önmagában nem indokol antibiotikumot vagy otthonmaradást. A színváltozás hátterében az immunrendszer elpusztult sejtjei vannak: ezek megjelenése okozza a sárga vagy zöld színt, ami valójában azt jelzi, hogy a szervezet reagál a fertőzésre. Az orrváladék, legyen az színtelen, sárga vagy zöld, nem utal súlyos vagy bakteriális fertőzésre. Ha az orrváladék nem társul magas lázzal, rossz közérzettel vagy más aggasztó tünettel, nem indok az othonmaradásra. Szakirodalmi adatok szerint a vírusürítés a betegség korai szakaszában a legintenzívebb, még azelőtt, hogy az orrváladékozás elkezdődne. Később — amikor a gyermek már csak „taknyos” — a fertőzőképesség általában csökken.
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
 színén múlik.){kind=link}