fbpx

Minden, ami gyógyszer, gyógynövény, vitamin - szakértőktől

2024. június 23., vasárnap

Parlagfű: egy allergizáló növény, bizonyított gyógyhatás nélkül

Tudtad?

dr. Csupor Dezső
dr. Csupor Dezső
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.

parlagfű allergia

Mivel a divat ciklikus, előbb-utóbb minden újra divatossá válik. Egy felkapott dizájner vagy egy ismert sztár általában elég, hogy felélesszen egy-egy irányzatot, és bár már most is trendinek számít a nyolcvanas-kilencvenes évekből néhány jellemző darab (például a maxiszoknya), 2023-ban várhatóan még több régi ismerőst köszönthetünk abból a korszakból. Újra hódít a pöttyös, az arany és az ezüst, az áttetsző felsők és a gyöngyhímzés írja a Blikk.

A gyógyászati céllal használt növények között a parlagfűről nehéz eldönteni, hogy örökzöld darab, vagy a retrohullámnak köszönhető, hogy újra terjednek am facebookon azok a körlevelek, amelyek csodás hatásait hirdetik. Vegyük sorra a növény propagálóinak fontosabb téziseit, és azt is, hogy mi a valóság.

Gyomnövény vagy haszonnövény?

„A parlagfű latin neve: Ambrosia artemisifolia (…). Azt mondják rá, hogy gaz, pedig ez nem igaz. Gaz, csak az emberek között van, mert van rendes ember, meg gazember. Növények között nincsen gaz, csak haszonnövény és gyomnövény. A parlagfű nem gyomnövény, mint ahogy az ürömfélék családjába tartozó többi növény sem az. Az ürömfélék hasznos növények, gyógyításra és ételek, italok készítésére használják őket. Például a likőrök, borok közül nagyon finom az ürmösbor, vagy a likőr.”

Ökológiai szempontból valóban nem releváns a gyomnövény kifejezés, de a köznyelvben hasznosságot tekintve minden olyan növényt gyomnövénynek szoktak minősíteni, ami (adott körülmények között) több kárt okoz, mint amennyi haszna van. Bár az üröm fajok, sőt, a kamilla, a körömvirág és még számos gyógynövény ugyanabba a családba tartozik, mint a parlagfű (a családot nem ürömfélék, hanem fészekvirágzatúak családjának hívják), az egyes fajok hasznos vagy ártalmas volta nem függ attól, hogy az adott család többi tagját hogyan minősítjük. A parlagfű Magyarországon a gyomok közé tartozik: az állításokkal ellentétben gyógyászati értéke nincs, viszont allergizáló hatása miatt sokak életminőségét rontja és hatalmas gazdasági károkat is okoz.Hazánkban több százezerre tehető az allergiások száma, akiknek körülbelül fele a parlagfű pollenjére (is) érzékeny. Becslések szerint évente mintegy 10 milliárd forintot tesz ki a parlagfű-allergia kezelésére szükséges gyógyszerek költsége, a kapcsolódó egyéb költségekkel (kieső munkaidő, orvosi ellátás stb.) a nemzetgazdaságot érő kár 30-35 milliárd forint.

Régi gyógynövény?

„Régi gyógynövény könyvek leírják több gyógyító tulajdonságát, de meg is lehet enni, mert nagyon sok vitamint tartalmaznak a levelei és a virága, meg a pollenje is. Ezért szeretik legelni az állatok is.”

A parlagfű Észak-Amerikában őshonos növény, csak a 19. században került Európába. Az első világháború után gyorsult fel elterjedése, de igazán nagy területeket az 1950-es évektől foglalt el. Magyarország területén az 1920-as években jelent meg. Épp ezért nem tartozik a régi, hagyományos európai gyógynövények közé, és Amerikában sem volt jelentős a felhasználása. A referenciaként használt régi gyógynövényes könyvek nem említik a parlagfüvet a gyógyhatással rendelkező fajok között. Élelmiszernövényként való felhasználásáról sincsenek megbízható adatok.

Ambrózia vagy Ambrus?

„Latin neve: Ambrosia artemisifolia. Mit is ettek az istenek a legendákban? Ambróziát…érdekes összefüggés…”

Valójában nem a görög mitológiában ismert ambróziáról (az istenek eledeléről) kapta latin nevét. Carl von Linné botanikus Szent Ambrus (Ambrosius) milánói püspökről nevezte el a parlagfüvet

Allergizál vagy nem?

„A búzára, a búzából készült ételekre a lakosság 90%-a, a szarvasmarha tejére és az ilyen tejjel készült tejtermékekre a lakosság 80%-a allergiás és mégsem irtják ki sem a teheneket, sem a búzát a földeken. Ezt az érzékenységet nem allergiának hívják, hanem glutén- és laktóz érzékenységnek!  Ugye mekkora csúsztatás! Nagyon sokan allergiásak a pollenekre (ürömfű, repce, paréj, libatop, stb), s nemcsak a parlagfű pollenjeire, s mégis a parlagfű van kikiáltva fő ellenségnek! Legalább annyi ember allergiás az állati szőrökre, különösen a kutya- és macskaszőrökre és ezen állatok ürülékeire, mint a parlagfű pollenjeire, s mégsem irtatják ki hatóságilag sem a kutyákat, sem a macskákat, pedig más tekintetben, csak Budapesten az utcai megszáradt kutyagumik szállóporától évente 3-4 kisgyermek meg is vakul!

A lisztérzékenység (gluténérzékenység, más néven cöliákia) immunológiai alapon kialakuló, a gabonákban található glutén által kiváltott felszívódási zavar. Előfordulási gyakorisága a körlevélben szereplő magas számmal szemben jóval 1% alatt van. A laktózérzékenység (más néven tejérzékenység, helyesebben laktózintolerancia) azért alakul ki, mert az emberek egy részének bélrendszerében nem termelődik elegendő laktáz enzim ahhoz, hogy az elfogyasztott tejtermékekben lévő laktóz nevű cukrot lebontsa. Bár a laktózintolerancia nagyon sokakat (a populáció több mint felét) érint, a tünetek súlyossága függ az enzimhiány mértékétől. A parlagfűallergiát a növény virágpora váltjai, amely az érzékeny egyének légúti nyálkahártyájára kerülve rövid időn belül kialakuló jellegzetes tüneteket okoz. A gluténérzékenység és a laktózintolerancia a parlagfű-allergiától teljesen eltérő módon alakul ki, tévedés vagy csúsztatás a három betegséget ily módon párhuzamba állítani.

A növények közül van néhány, amelyre kifejezetten sokan allergiások. Ezek egyike a parlagfű, amely nemcsak azért veszélyes, mert a legfontosabb, leggyakrabban allergiát okozó növény, hanem azért is, mert idegen földrészről bekerült ún. özönnövényként nagyon gyorsan terjed. Az állatszőr és néhány egyéb allergia tüneteinek kialakulása elkerülhető vagy mérsékelhető odafigyeléssel (pl. az érintett nem tart otthon kutyát). A parlagfű-allergiával az a baj, hogy a gyorsan terjedő növény virágporát a szél továbbviszi, így az is részesül belőle, aki parlagfűmentesen tartja környezetét.

Ezért is a gyógyszerlobbi a hibás?

„10 évvel ezelőtt két kisbusznyi allergiás gyermek lett kirándultatva Dobogókőre. A gyermekek allergiás betegek voltak, s Dobogókőn a parlagfűben játszottak, pedig akkor volt a virágzása, és senki sem prüszkölt, senki sem váladékozott tőle! Sokan szedtek csokorba parlagfüvet, hogy otthon büszkélkedjenek vele, hogy már nem allergiásak a parlagfűre. Ahogy a buszok beértek a Flórián tér közelébe, szegény gyermekek elkezdtek prüszkölni, köhögni. Vajon miért? Azért mert az autók kipufogó gázai lemarták a pollenek védőburkát, amely védőburok alatt a polleneknek a bogáncsra hasonlító kis karmai vannak. Ezek a kis karmocskák irritálták a légutak nyálkahártyáit. Addig, amíg ép volt a védőburok, addig nem allergizáltak!!! Akkor most ki a hibás, a parlagfű, amelynek a pollenje védőburokkal van ellátva, hogy ne sértse meg a légutak nyálkahártyáit, vagy a kipufogó gázok, amelyek lebontják (lemarják) a védőburkot? Nem az autókat kellene inkább irtani, vagy a városokból kitiltani? Vajon miért erőltetik még a kőolajszármazékokból nyert hajtóanyagokkal üzemelő motorok gyártását, üzemeltetését, amikor van, vannak sokkal környezetkímélőbb, környezettisztább üzemanyagok, hajtóanyagok is? A válasz: a gyógyszeriparnak óriási üzlet az orvostudomány által gyógyíthatatlannak kikiáltott allergiás betegségek gyógyszeres kezelése!!!!!!!!! Ma már a lakosság 30 %-a allergiás, vagy asztmás, s ők biztos gyógyszerfogyasztók!

Az a tény, hogy az orvostudomány gyógyítani nem tud, csak kezelni, régóta ismert. „Medicus curat, natura sanat.” Csak a beteg tudja saját magát meggyógyítani. Az orvos csak kezel (kúrál), a (saját) természet gyógyít. Hippokratész és Galénusz óta semmi sem változott. De a gyógyszeripartól sem várhatjuk el egészségünket. Az is egy iparág – méghozzá jövedelmezőbb, mint a hadiipar -, amely a gyógyszerek eladásából él. Ha a gyógyszerek meggyógyítanának, nem csak szimptómákat szüntetnének meg vagy enyhítenének, rövidesen minden beteg egészséges lenne, és senki nem venne többé gyógyszert. Mindenki előtt világos, hogy egészséges nép egyidejűleg „halott gyógyszeripart” jelentene.”

A gyerekekről szóló anekdotikus leírás valóságtartalma nem ellenőrizhető. Ezzel szemben tény, hogy aki allergiás,az nem csak a szennyezett nagyvárosokban, hanem a természet lágy ölén is szenved a kellemetlen tünetektől. Felmérések azt is bizonyítják, hogy egyes nyugat-európai, tiszta levegőjű nagyvárosokban sokkal gyakoribbak az allergiás betegségek, mint a szennyezett levegőjű kelet-németországi iparvárosokban. Az allergiás betegségek gyakoriságának növekedésére napjainkig nincs egységes magyarázat, de bizonyosnak tűnik, hogy a genetikai okokon kívül a nyugati életmód is fokozza a kialakulás kockázatát.

A parlagfű-allergia kialakulásának módjának fenti, igen érzékletes leírása nem tényeken alapul és nagyon távol áll a valóságtól. A légúti allergiásoknak valóban kedvez a kipufogófüst-mentes környezet, de a benzin- és dízelüzemú autók betiltásának elodázását a gyógyszeripar nyakába varrni teljesen alaptalan és elég meredek következtetés. Nem titok, a gyógyszeripar a beteg emberek által kifizetett pénzekből él, de a profitszerzés mellett az elsődleges cél az elégedett vásárló, azaz a gyógyuló beteg. Összeesküvés-elméletek ennek ellenkezőjéről szólnak, de sajnos van elég betegség ahhoz, hogy ne kelljen mesterségesen fenntartani egyes kórságokat ahhoz, hogy a gyógyszergyárak bevételhez jussanak. Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy az orvostudomány csak kezelni tud, gyógyítani nem. Gondoljunk csak arra, hány millióan haltak meg az antibiotikumok korszaka előtt pl. tüdőgyulladásban, és ma már milyen kicsi ez az arány. És egy másik példa: azok a maláriás betegek, akik gyógyszeres kezelés kapnak, nem halnak meg, de a világ „gyógyszeripartól nem szennyezett” részein, például Afrika szegényebb részein évente több százezren esnek ennek a ma már gyógyítható betegség áldozatául – pusztán azért, mert nincs pénzük megfelelő gyógyszerekre.

Érdemes-e megenni a parlagfüvet?

„Engem nem tudnak megbüntetni a parlagfű nem irtása miatt, ugyanis én úgy irtom a parlagfüvet, hogy megeszem! (…) a parlagfű az emberek számára is ehető, s azóta rendszeresen fogyasztom, az év minden napján. Ilyenkor, amikor még zsenge, összevágom apróra egy kis petrezselyem-, vagy zeller-zölddel, – önmagában sem rossz!- és rászórom a szendvicseimre, a kiszedett ételeimre (leves, kása, tészta, főzelék, barnarizs). Ebben a zsenge korban nagyon sokat leszedek és leszárítom, majd szárítva tárolom, s így egész évben tudom az ételeimbe, ételeimre tenni a szárított, megőrölt porát.

Veterán dobóatléta vagyok és sokszor vannak olyan monstre versenyek, ahol több órán keresztül kell dobálni különböző súlyú nehézkalapácsokat. Ilyenkor szoktam a teljesítményem fokozása céljából a verseny színhelye körül talált parlagfűből fogyasztani, önmagában és nyersen. El is neveztek a sporttársaim fűevőnek. Aztán megdöbbentette őket, hogy a parlagfű-evésem után kb. 20 percen belül egyre javultak az eredményeim. Néhány követőm is akad majdnem mindig és náluk is hasonló teljesítmény javulásokat lehetett tapasztalni.”

A fiatal, nem virágzó növények nem okoznak pollenallergiát. Szájon át elfogyasztva sem várható olyan allergiás reakció, mint amikor a virágpor a légutakba jut. Megenni mégsem javasolt, mivel előfordulhat, hogy az evés közben belélegzett pollentől túlérzékenységi reakció jelentkezik, továbbá fogyasztásával nincsenek hosszú távú tapasztalatok, és tudományos igénnyel nem vizsgálták, (hogy pl. hosszútávon vagy nagy dózisban)  nem mérgező-e emberre. Különösen veszélyes és nem elfogadható, amikor egy közszolgálati jellegű műsorban ilyen veszélyes tévhiteket terjesztenek, és bár a riportban megszólalnak szakemberek, nincs lehetőségük reflektálni az elhangzottakra. A fent említett teljesítményfokozó hatás nem ismert, más nem írta le, és az alapján, amit a növényről jelenleg tudunk, valószínű, hogy placebóhatásról van szó.

Az őssejtet is fokozza?

„Pár évvel ezelőtt el akartak adni nekem egy gyufás-skatulyányi zöld port több tízezer (!) forintért. Kérdeztem, hogy mi van a dobozban és miért olyan drága? Erre azt felelték, hogy a szervezet őssejt termelését fokozza a zöld por és ezáltal minden betegséget helyrehoz a szervezetben. Nem vettem meg a port pedig tudtam, hogy egy keletet, nyugatot is megjárt, neves magyar orvostól származik, hanem megízleltem s megszagoltam. Kellemes volt a meglepetésem, ugyanis a zöld por, a parlagfű pora volt, amelyet jómagam már régóta napi szinten fogyasztok! (…) Akiket eddig meg tudtam győzni arról, hogy a parlagfű rendszeres fogyasztása milyen hasznos, bármilyen betegségük is volt, meggyógyultak belőle, még a rákból is, vagy a parlagfű allergiából is.”

Az itt olvasható állítások teljesen alaptalanok. Az „őssejtfokozás” racionalitása csak bizonyos, jól definiálható esetekben (lenne) igazolható, és akkor is csak szigorúan kontrollált körülmények között. Ilyen hatással a növény nagy valószínűséggel nem bír – eddig ezt egyetlen más növényfajról sem igazolták. Nagy felelőtlenség olyan súlyos betegségekre javasolni a növényt, amelyeket nyilvánvalóan nem gyógyít meg – bármit is állítson az iromány szerzője.

Együnk-e parlagfüvet?

„Frissen leszedve 1-1 levelet nyugodtan meg lehet enni (jó keserű) minden nap, de bele lehet vágni salátába, vagy petrezselyem mellett krumplihoz, sült húsokhoz lehet szórni. (persze csak annyit, hogy ne legyen keserű az étel)”

Persze, egyszer mindent meg lehet enni (van, amit CSAK egyszer). De mi történik akkor, ha parlagfűterméket fogyasztunk? A legnagyobb baj az, hogy erről szinte semmit nem tudunk. A legtöbb gyógynövényről évszázados tapasztalattal rendelkezünk arról, mennyire biztonságos a tartós alkalmazás, a parlagfűnél azonban ez teljesen hiányzik. Őshazájában nem tartozik a jelentős gyógynövények közé (azaz nem halmozódott fel jelentős tapasztalat vele kapcsolatan), Európában pedig a magyarokon kívül más népek nem alkalmazzák gyógynövényként – s hazánkban is csak mintegy 15 éve. Nincsenek adataink olyan emberekről, akik évtizedeken át tartósan alkalmazták a növényt, csúnyább kifejezéssel szólva: hiányoznak a krónikus toxikológiai jellemzőket leíró adatok. Lehet, hogy veszélytelen az alkalmazása, de az is lehet, hogy nem.

Utóbbi feltételezés nem teljesen légből kapott. A parlagfű úgynevezett szeszkviterpén-lakton típusú vegyületeket is tartalmaz (amelyek a pollenben nincsenek jelen), s ezekre gyakran jellemző a citotoxikus (sejtmérgező) hatás. A citotoxicitás károsíthatja az emberi szerveket, szöveteket, ennek mértéke, jellege attól függ, hogy a vegyületek mennyire mérgezőek és mennyire hatnak szelektíven. Minderről a parlagfű vegyületei esetén szinte semmit nem tudunk, azt viszont igen, hogy a növény több tucat szeszkviterpén-laktont tartalmaz. Elméletileg nem zárható ki hogy az, aki tartósan fogyasztja a növényt, valamiféle egészségkárosodást szenved. Ezek a károsodások sokáig rejtve maradhatnak, ugyanis bizonyos szerek károsodásai csak akkor jelentkeznek tünetként, amikor a működés már komolyan sérült. Ezt a feltételezést erősítik azok az állatkísérletes adatok is, amelyek a növény potenciális vese- és agykárosító hatására utalnak. Persze a patkányokon tett megfigyelések nem vonatkoztathatóak automatikusan emberre, azonban mindenképpen óvatosságra intenek.

Mindez összhangban van a hatóságok véleményével is. Az. Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság a parlagfüvet az ún. nem engedélyezett új élelmiszerek között tartja nyilván Ebbe a kategóriába azok az anyagok tartoznak, amelyek élelmiszerként való biztonságos fogyasztását nem támasztják alá adatok. Ennek értelmében az EU-ban nem forgalmazható semmilyen, parlagfűből készült élelmiszer, beleértve az étrend-kiegészítőket is. Erre hivatkozva hazánkban is vontak már ki forgalomból termékeket, ugyanakkor az utánpótlás bőségesnek tűnik… Mint láttuk, gyógyszerként már felhasználást nyer a növény, azonban az allergiaellenes immunterápián kívül jelenleg nem ismerjük más gyógyhatását. Lehet, hogy több tapasztalat, bizonyíték birtokában egyszer majd a fontos gyógynövények között tartjuk számon, jelenleg azonban még nem tartunk itt.

Érdekes, hogy a parlagfű ügyét zászlajukra tűzők nem igyekeznek jól tervezett állatkísérletekkel és emberek részvételével elvégzett vizsgálatokkal igazolni a parlagfű hatásosságát és biztonságosságát. Pontosabban nagyon is érthető: ha enélkül is el lehet hitetni mindenféle gyógyhatást és el lehet adni sokféle terméket, miért húzzák az időt és szórják a pénzt „fölösleges” kutatásokra?

Lehet-e allergiát kezelni parlagfűlegeléssel?

„Az allergiás betegek 90%-a pár nap után észreveszi a változást. Milyen érdekes, igaz? Én átéltem, megtapasztaltam. 2 nap után, mintha elvágták volna az allergiámat.”

A parlagfű pollenjében található fehérjék a légutakra kerülve immunválaszt váltanak ki, amely túlérzékenységi (allergiás) reakciót eredményez. Ilyenkor az úgynevezett hízósejtekből egy hisztamin nevű vegyület szabadul fel, ennek hatására alakulnak ki a százezrek által jól ismert tünetek (orrfolyás, tüsszögés, szemviszketés). A fő allergén fehérje az Amb A 1.

Az allergia tüneti terápiáját jelentik az antihisztaminokat tartalmazó gyógyszerek, amelyek elnyomják a panaszokat. Vannak olyan gyógyszerek is, amelyek képesek megszüntetni az immunrendszer kórosan eltúlzott reakcióját. Érdekes módon ezek a vényköteles immunterápiás gyógyszerek a parlagfű pollenjéből készülnek. A kezelés lényege, hogy a pollen speciális kivonatát pontosan adagolt emelkedő dózisban adják be a betegnek, ami „áthangolja” az immunrendszert. Ha a beteg nem tartja be a szigorúan előírt adagolási rendet, a kezelés hatástalanná válik. További hátrány, hogy nem mindenkinél válik be a kezelés és az eredmény eléréséig akár 2-3 szezonon át is alkalmazni kell a terápiát. Ez idő alatt a betegnek el kell szenvednie a szokásos kellemetlen tüneteket. „Cserébe” ezt kövezően akár 10-20 éven át is teljesen tünetmentes lehet. Bár hazánkban világszinten legmagasabb a parlagfűpollenre érzékenyek száma, az immunterápia nem vált igazán elterjedté. Ennek okai közé tartozik a szigorú kezelési rend, a sokak elvárásától elmaradó hatásosság (nem azonnal és nem mindenkinél hatásos), valamint a kezelés költségei is. Az immunterápiát ugyanis alapesetben az egészségbiztosító nem támogatja, s havi sok tízezres  költséghez viszonyítva a tüneteket enyhítő antihisztaminok ára elhanyagolható.

Látszólag az immunterápia logikáját követik azok a „kézműves” módszerek, amelyeknek hazánkban számos híve van. Ezek lényege, hogy az allergiások megeszik a parlagfüvet annak reményében, hogy légúti allergiás tüneteik mérséklődnek. Nem biztos, hogy várakozásaik teljesülnek, ugyanis a sikeres immunterápia feltétele, hogy az immunrendszer sejtjei megfelelően emelkedő dózisban találkozzanak az allergénnel (épp azért vényköteles az immunterápia, hogy a kezelés csak orvos felügyeletével valósulhasson meg). A növény „legelésével” ez a pontos adagolás nem valósul meg, részben azért, mert sokan a virágzás előtti állapotban lévő növényt eszik meg – elővigyázatosságból. Ez érthető is, mert az allergiás nem szeretne kockáztatni azzal, hogy az elfogyasztott növény virágpora a légúti nyálkahártyára kerülve tüneteket okozzon, ugyanakkor így a potenciális hatástól is megfosztja magát. Kereskedelmi forgalomban is kaphatóak virágzás előtt begyűjtött parlagfüvet tartalmazó kapszulák, lekvárok. Hogy ezek mire jók, nem tudjuk, az azonban bizonyos, allergiára nem.

Mindenkinek, aki szereti

„Már lehet kapni (itt a fészbúkon is) parlagfűből készült olajat, és lekvárt is.”

Ezen ne is lepődjünk meg – mint ahogy azon sem, hogy a parlagfűvel kapcsolatos túlzó álhíreket terjesztői között első sorban menetelnek azok, akik a parlagfűtermékekkel kapcsolatos lakossági igényt kielégítik…

Legfrissebb cikkek

PirulaKalauz

Egy kézikönyv, ami segíthet, hogy megőrizd az egészséged!