A mediterrán bodorrózsa és a zöld majom veséjéből származó sejtkultúra győzheti le a koronavírust – ezzel a hangzatos címmel jelent meg egy írás az indexen. A járvány felfutásának időszakában nagyon sokan éheznek azokra a hírekre, amelyek reményt adnak a betegség megelőzésére vagy gyógyítására. Jó hírekre valóban szükség van, de az alaptalanul reményt keltőkre nincs – az elmúlt hónapokban tanúi lehettünk számos potenciális gyógyszer, csodaszer felemelkedésének és bukásának. Sajnos, ma ott tartunk, hogy sem a megelőzésre, sem a kezelésre nincs tökéletesen kielégítő hatásosságú készítmény. De vajon a bodorrózsa lesz-e a megoldás?

Nos, ezt természetesen nem tudhatjuk, viszont érdemes összefoglalni azt, ami erről a növényről eddig ismert. A cikkben említett bodorrózsa (kevésbé elegáns, de botanikailag elfogadottabb nevén: szuhar) a szuharfélék családjába tartozik. Ezek a növények a Földközi-tenger térségében honosak, és a helyi népi gyógyászatban régóta alkalmazzák kivonataikat légúti, megfázásos panaszok kezelésére. De nemcsak gyógynövényként, hanem dísznövényként is ismertek dekoratív virágaik miatt (sajnos, fagyérzékenyek, így náluk nem telelnek át). Gyógyászati szempontból leginkább a bozontos vagy hamvaslevelű szuhar (Cistus incanus) és a krétai szuhar (Cistus creticus) jelentős, leginkább azért, mert többnyire ezek kivonatai fordulnak elő étrend-kiegészítőkben és más termékekben. (A helyzetet némileg bonyolítja, hogy a C. creticus a C. incanus alfaja, mások szerint viszont külön fajnak tekinthető.)

Egyébként a szuharfajokat nem most “fedezték föl”, mint világjárványok potenciális ellenszerét: Magyarországon 2009-ben, a H1N1 pandémia idején jelentek meg az influenzaellenes hatást ígérő termékek. Annak idején szegedi kutatók épp ezért írtak egy nagyon jó összefoglalót arról, mit is tudhatunk a Cistus fajokról. Lássuk röviden, mit lehetett akkor tudni, és mi derült ki azóta.

Érdekes visszamenni a múltba, mivel a szuharfajok gyógyászatilag értékes anyagának, a levelek által kiválasztott gyantának a begyűjtése nagyon speciális módon történt. Kecskéket hajtottak ki legelni a növények közé, a gyanta ráragadt a szakállukra, amelyet később levágtak. A kevésbé unortodox módszer az volt, hogy  egy speciális eszközt, amely hosszú, keskeny bőrcsíkokból áll, végighúztak a növényeken a nap legmelegebb időszakában, majd a bőrcsíkokra ráragadt anyagot lekaparták. Napjaink termékei jellemzően nem a gyantát, hanem a levelek kivonatát tartalmazzák. Egyébként a gyantát hagyományosan nem csak légúti betegségekre, hanem hasmenés, bőrbetegségek, gyomorfekély, reuma kezelésére, valamint gyulladáscsökkentőként és görcsoldóként is alkalmazták.

Ha a korszerű tudományos vizsgálatokat nézzük: farmakológiai vizsgálatokban különböző Cistus fajok kivonatainak antioxidáns, gyulladásgátló, fekélyellenes, antiproliferatív, citotoxikus, vírusellenes, antibakteriális, gombaellenes és vérnyomáscsökkentő, valamint simaizomgörcs-oldó hatásáról számoltak be a kutatók. A legtöbb kutatást egy német cég CYSTUS052 jelzésű, Cistus incanusból készült kivonatával végezték. Ez a kivonat (és a bodorrózsa leveleinek extraktumai általában) polifenolokat (elsősorban flaván-3-olokat és proantocianidineket) tartalmaz, a megfigyelt hatások is ezekhez a vegyületekhez köthetőek.

A felsorolt hatások közül jelen esetben a vírusellenes aktivitás a legérdekesebb. A CYSTUS052 kivonattal végzett vizsgálatokban megállapították, hogy az extraktum gátolja az influenza A vírus szaporodását állatok szervezetében. Madárinfluenza vírussal fertőzött egereken végzett kezelés megvédte az állatokat a klinikai tünetektől. Nagyon lényeges, hogy a kivonatot az állatok légutaiba porlasztva adagolták, naponta 3×10 percen (!) át. Amikor megpróbálták a vírusellenes hatást szájon át adott készítménnyel is igazolni, kiderült, hogy a hatás ilyen esetben nem jelentkezik. Sőt: a kifejezett vírusellenes hatás akkor jelentkezett, ha a kivonatot a vírusfertőzés előtt alkalmazták; a fertőzéssel egy időben, vagy azt követően végzett kezelés nem eredményezett antivirális hatást.

Még 2009-ben készült egy klinikai vizsgálat, amelyben a C. incanus már említett kivonatát embereken is kipróbálták, és megállapították, hogy azoknál a vírusos légúti fertőzésben szenvedő betegeknél, akik az extraktumot tartalmazó szopogatótablettát használták, a placebókezeléshez képest jobban csökkentek a betegséghez társuló tünetek.

A feltételezések szerint a hatás alapja az, hogy a kivonat polifenoljai még a fertőzés előtt kötődnek a vírushoz és megelőzik annak sejtekbe jutását. Ezen kívül közvetlen vírusellenes hatás is elképzelhető. Jelen tudásunk szerint úgy tűnik, a hatás akkor várható, ha a növényi kivonat tartósan jelen van a nyálkahártyán. Ez arra lehet jó, hogy helyileg elpusztítsa a vírust vagy megakadályozza a fertőzést. Sajnos, ahhoz, hogy a védelem teljes legyen, folyamatosan kellene szopogatni/permetezni, de még ebben az esetben sem lenne védve a szemünk és az orrnyálkahártyánk (ezek szintén lehetséges fertőzési utak). Arról nincsen bizonyíték, hogy más kialakult fertőzés esetén a kivonat a szervezetben elpusztítaná a vírust – egyetlen vírus esetén sem., így koronavírus esetén sem.

Az összes, a fentiekben vázolt bizonyíték a C. incanussal (és még szűkebben: annak egy speciális kivonatával) kapcsolatos. A. C. creticussal sokkal kevesebb vizsgálatot végeztek (eddig), és ezek egyike sem a koronavírus elleni hatásra irányul. A most közölt magyar kutatási eredményeket a C. creticusszal érték el. Ezek valóban jó kiindulópontjai lehetnek további kutatásoknak, de nagyon távol állunk még attól, hogy a krétai szuhart a koronavírus legyőzőjeként emlegessük. Laboratóriumi körülmények között sok száz vegyület, gyógynövény képes vírust pusztítani, szaporodását gátolni, enzimeit blokkolni. Ezek túlnyomó része sajnos nem képes ugyanezt a hatást kifejteni “éles helyzetben”, azaz egy fertőzött ember szervezetében. A koronavírus kapcsán például a sok potenciális jelölt közül eddig egyetlen sincs, ami igazoltan hatásos lenne. Persze nem kizárt, hogy épp ez a növény lesz a megoldás kulcsa, addig azonban, amíg ez ki nem derül, óvakodni kellene a túlságosan hangzatos kijelentésektől. Nagyon hosszú az út a laboratóriumtól a “COVID-19 világjárvány elleni küzdelemig”…

Fotó: pegasus-bio.gr
Az írás alapját adó cikk archív verziója elérhető itt.

Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!

dr. Csupor Dezső

Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.