A napsugárzás elkerülhetetlen és fontos eleme az életünknek, elég csak arra gondolni, hogy a D-vitaminképződéshez is elengedhetetlen a bőrt érő napfény. A napsütés valószínűleg mindenkit kellemes érzéssel tölt el, aminek a hátterében az állhat, hogy az UV-B sugárzás hatására β-endorfin termelődik a bőrsejtekben, ami a szervezet saját „jutalmazó” hormonja. Feltételezik, hogy ez a mechanizmusa a napfény kedélyállapotot javító hatásának is, ami depresszió, egyéb kedélybetegségek, függőségek kezelésében is hasznosítható. Ugyanakkor ennek egy hátrányát is megfigyelhetjük, mert ez a folyamat lehet a felelős a túlzásba vitt napozással járó „napfüggőségért” is, ami már egy, az egészséget súlyosan veszélyeztető állapottá is válhat.

A túlzásba vitt napozás ugyanis több, az UV-sugárzáshoz köthető rosszindulatú daganat kialakulásának fokozott kockázatáért lehet felelős. Ide sorolhatóak a bőrdaganatok leggyakoribb típusai, mint a bazalióma, vagy a spinalióma (a bazálsejtek, illetve a laphámsejtek karcinómája). Bár szigorú értelemben véve nem bőrrák, ide szokták sorolni a bőr festékanyagát termelő sejtekben, vagyis a melanocitákban kialakuló rosszindulatú daganatot a melanómát is.

A rosszindulatú bőrdaganatok előfordulása a fehér bőrű népesség körében az egész világon meredeken nő, és ez a tendencia hazánkban is jól érzékelhető. Epidemiológiai adatokból vált világossá, hogy a melanómás esetek növekvő gyakorisága a környezetszennyezés következtében megváltozott minőségű napfénnyel, valamint a legfejlettebb ipari országokban végbemenő életstílus-változással hozható összefüggésbe. Mára a melanóma a második leggyorsabban növekvő gyakoriságú daganattípus. A 20-40 éves korosztályban a fehér bőrű népességben ez a legnagyobb számban előforduló rosszindulatú daganat, egyúttal a fiatal férfiak körében a leggyakoribb halálhoz vezető daganatos betegség.

Hogy néz ki a melanóma?

A melanóma, megjelenését tekintve általában sötétbarna vagy fekete, inkább aszimmetrikus, mivel egy kitüntetett irányban növekszik. A barnásfeketén kívül az enyhén pirosas színtől a szürkéskékig több árnyalat is előfordulhat benne.  Az angol nyelven ABCDE mozaikszóval jelzett tünetek jelentkezése esetén feltétlenül érdemes részt venni egy bőrgyógyászati szűrővizsgálaton:

• A, mint asymmetry – szabálytalan alakú anyajegy
• B, mint border – elmosódott határ, nehezen különíthető el a környezetétől
• C, mint color – különböző színárnyalatokat mutató elváltozás
• D, mint diameter – 6 mm feletti átmérőjű anyajegyeknél nagyobb a melanóma kockázata.
• E, mint evolving – bármilyen változás méret, szín stb. tekintetében

A rosszindulatú (malignus) melanómák növekedését illetően megkülönböztetünk sugár irányú és mélységi, függőleges terjedést. Az előbbi esetben a bőr felső rétegében való, vízszintes terjedésről van szó, ilyenkor a melanómasejtek csak később hatolnak be a bőr mélyebb rétegeibe. Az ebben a fázisban felismert kórképet in situ melanómának hívják, és kimetszéssel általában teljeskörűen gyógyítható. A függőlegesen növekvő tumorokat invazív melanómának nevezik, esetükben korai, a mélybe irányuló terjedésről beszélhetünk. Az invazív melanómák a daganat vastagsága és a fekélyesedési folyamat szerint sorolhatók stádiumokba.

A melanóma általában látható bőrfelületen fejlődik, de kialakulhat rejtettebb helyeken is, mint a hajas fejbőrön, talpakon, ujjközökben, a köröm alatt és a nemi szervek környékén.

A melanóma gyakorisága

A melanóma gyakorisága, a kiterjedt figyelemfelhívó kampányok ellenére is folyamatosan nő. Egy a közelmúltban megjelent tanulmány szerint 1995 és 2012 között folyamatosan nőtt az új esetek száma, mind az invazív (4%-os növekedés férfiak, 3% nők esetén), mind pedig az in situ (7,7% férfiak, 6,2% nők) melanómák esetében Európában. A vizsgált európai országokban a melanóma miatti elhalálozás az esetszám növekedés ellenére általában változatlan maradt, de néhány országban (pl. Norvégia, Izland, Hollandia, Szlovénia) növekedést mutatott.

A magyarországi helyzet sajnos nem tér el a nemzetközi trendtől. A Nemzeti Rákregiszter alapján a melanómával diagnosztizált esetek száma mind a nők, mind a férfiak körében egyértelmű növekedést mutatott a 2001-2016-os periódust vizsgálva:

A melanóma rizikótényezői

A melanóma kialakulását elősegítő kockázati tényezőket intenzíven kutatják. Az adatok arra utalnak, hogy ezt a betegséget kifejezetten sok tényezőre lehet visszavezetni, és nem emelhető ki egyetlen, amely elsősorban felelőssé lenne tehető az esetszámok növekedéséért.

UV-sugárzás

Az ultraibolya vagy ultraviola sugárzás (UV-sugárzás) a látható fénynél kisebb hullámhosszúságú, a 180–400 nanométeres tartományba eső, viszonylag nagy energiájú elektromágneses sugárzás. Ezen belül elkülönítik a 315-400 nm hullámhosszú UV-A- és az UV-B-sugárzást. (280-315 nm). Az egész UV-spektrumot az emberek számára bizonyítottan rákkeltőnek nyilvánította az IARC (Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség). Az UV-fény legtöbb, bőrben jelentkező kóros biológiai hatásának fő molekuláris támadáspontja az örökítőanyag, azaz a DNS. A károsító hatás megnyilvánulhat a DNS szerkezetének közvetlen roncsolásával, illetve indirekt módon, szabadgyökök termelése által. Az UV-sugárzás DNS-t károsító hatása a bőrben gyulladás, az immunrendszer működésének gátlása, a bőr öregedésének fokozása, a tumorképződés kockázatának fokozása és számos egyéb elváltozás formájában nyilvánul meg.

Ebből kiindulva logikus következtetés, hogy az UV-sugárzás a melanóma kockázatát is fokozza, de a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Az tény, hogy a melanómák 70-80%-ának kialakulásában az UV-sugárzást találták felelősnek mind az európai országokban, mind pedig Ausztráliában, Kanadában és az USA-ban lefolytatott kutatások. Az napsugárzásnak való kitettséget azonban fel kell osztani időszakos (rövid, intenzív napozás hétvégén, vagy nyaraláskor, ahol a leégés kockázata magas), krónikus (folyamatos napon tartózkodás, például munka miatt) és teljes (krónikus és időszakos együtt) kitettségre.

Nagyon érdekes, hogy amíg az időszakos napozás egyértelműen növeli, addig a krónikus napsugárzásnak való kitettség nem áll összefüggésben a melanóma kialakulásának az esélyével (tehát se nem csökkenti, se nem növeli). Mindezt a napsugárzás hatására létrejövő barnulás és a bőr megvastagodásával járó együttes védőhatás kialakulásával magyarázzák. Mivel a munkájuk miatt folyamatosan a szabadban tartózkodó emberek már kora tavasztól a napon vannak, az UV-sugárázás folyamatosan, kismértékben növekvő dózisokban éri a bőrüket, ami elegendő időt hagyhat a szervezet védekező mechanizmusának a kialakulására. Mindez nem mondható el az egész évben beltéri munkát végző, csak hétvégén a szabadba jutó napozók esetében. Emellett több tanulmány mutat rá arra, hogy a folyamatos napnak való kitettség miatti magasabb D-vitamin szint is védő hatással lehet a melanómák kialakulásával szemben, illetve kedvezőbb prognózisra számíthat az, akit magasabb szervezetbeni D-vitamin szint mellet diagnosztizáltak melanómával.

Érdekes megemlíteni, hogy a tudományos irodalom elkülönítetten kezeli a fejen és nyakon kialakuló melanómákat a törzsön és végtagokon kialakulóaktól. Míg az első típus inkább a tartós, krónikus UV-sugárzás hatására fejlődik ki és idősebb életkorban jelentkezik, addig az utóbbi az időszakos, intenzív napozáshoz és leégésekhez köthető, és fiatalabb korban diagnosztizálják. Ez utóbbiért sok szakértő nagyrészt az utóbbi évtizedekben megnövekedett népszerűségnek örvendő szoláriumhasználatot tartja felelősnek. A szolárium is szerepel az bizonyítottan rákkeltő tényezők IARC listáján, de kismértékű, észszerű használatának hasznosságáról még mindig folynak tudományos viták. Az szolárium – és az észszerű napozás – védelmében felhozható, hogy a kis mértékben szoláriumozó/napozó emberek esetében (< 12/év), mind a daganatos, mind pedig a nem daganatos betegségekből eredő halálozási ráta akár 10-40%-al is kisebb értéket mutatott egy nagy esetszámú megfigyeléses vizsgálatban. Mivel a szoláriumokban használt főként UV-A-sugárzás nem támogatja a D-vitamin szintézist, ez a hatás nem ennek a vitaminnak a megemelkedett szintjével magyarázható.

Már bizonyított, hogy mind az UV-A-, mind pedig az UV-B- sugárzás oki tényezőként szerepel a melanómák kialakulásában, de a legújabb elméletek szerint fontos a kettő aránya is. Ez az arány napszakonként, évszakonként, földrajzi régiónként és tengerszintfeletti magasság szerint is változik. Jelenleg a magas UV-A/UV-B arányt tartják kedvezőtlenebbnek, ami egyértelműen a szoláriumhasználat ellen szól.

Anyajegyek

Az anyajegyek a melanociták jóindulatú felszaporodásából keletkeznek a bőr felső rétegében. A melanómák anyajegyekből kiinduló eredete az esetek 50%-ában igazolható, és számos tanulmány támasztja alá, hogy az anyajegyek nagy száma és átlagostól eltérő megjelenése a melanóma egyik fontos rizikófaktora. A melanómák kialakulására majdnem hétszer nagyobb az esélye annak, akiknek 100-nál több normál anyajegye van, mint, akinek kevés (kevesebb, mint 15). Az anyajegy mérete és alakja is számít, különösen a 2 mm-nél nagyobbak, vagy a szabálytalan alakúak növelik a melanóma esélyét. Az anyajegyek leginkább a vékonyabb, kevésbé invazív melanómákhoz társulnak. Ismert, hogy az anyajegyek száma is nőhet a napozás hatására, és így talaja lehet a daganatos elváltozások kiindulásának.

Érdekes, hogy az anyajegyek száma sok esetben megsokszorozódik a terhesség alatt is. Erről azonban kijelenthető, hogy nem áll összefüggésben a melanóma esélyének növekedésével.

Bőrtípus

A világosabb színű bőrrel rendelkezők esélye a melanóma kialakulására jelentősen nagyobb a sötétebb bőrűekéhez képest. Az európai, főként fehérbőrű lakosságnak akár 10-20%-kal magasabb a rizikója, mint az ázsiai vagy afrikai, pigmentáltabb bőrrel rendelkezőknek. A bőr napsugárzásra adott reakciója is fontos tényező, a könnyen leégő, szeplősödésre hajlamos, nem barnuló bőr emelt rizikóval bír. Emellett, akár még fontosabb rizikótényező a korábbi, főként gyermek- és fiatalkori leégések száma, súlyossága. Kimutatták, hogy egy gyerekkorban elszenvedett súlyos napégés akár többszörösére emelheti a felnőttkorban diagnosztizált melanóma esélyét.

Érdekes, de a bőrszíntől függetlenül összefüggés mutatható ki a melanóma kialakulásának gyakorisága és a hajszín, szemszín között is. A fekete és sötétbarna hajúakhoz hasonlítva a világosbarna, szőke és vörös hajúak esélye a melanóma képződésre közel két, két és félszeres. A kék és zöld szeműek rizikója pedig, függetlenül a többi említett faktortól körülbelül másfélszerese a melanóma kialakulására a barna szeműekhez képes. A jelenség mögött a haj-, szem- és bőrszínt meghatározó gének eltérő szerepét feltételezik a kutatók.

Genetikai tényezők

Öröklött génmutációk

Egyes esetekben megfigyelhető a betegség családon belüli halmozódása. A kutatások szerint a családi halmozódású melanóma esetén a genetikai tényezők mintegy 55%-ban járulnak az állapot kialakulásához, azaz nagyobb szerepük van, mint a környezeti tényezőknek.

Szerzett génmutációk

A melanómás daganatok hátterében olyan, nem öröklődő genetikai mutációk is szerepet játszhatnak, amik egy-egy egyénben az élete során, valószínűleg karcinogén tényezők hatására alakulnak ki. A melanóma esetében is számos ilyen mutációról tudunk, amelyek az összes melanómás daganat mintegy 70%-ában megtalálhatók. Karcinogén tényezők közé sorolható a már részletezett UV-sugárzás, illetve egyéb kémiai rákkeltő anyagok is. A kutatások összefüggésbe hozták a melanóma kialakulásának az esélyét PCB-kkel, vagy a nehézfémekkel (különösen a hatértékű króm vegyületekkel). A PCB-k, vagyis a  poliklórozott biszfenilek csoportjába több mint 200 különböző vegyület tartozik, amiket az ipar főként transzformátorokban, kondenzátorokban, kenőanyagokban és festékekben, illetve lágyítóként használ fel. Lebomlása nagyon lassú, ezért jelentős mértékben feldúsul a környezetben, hosszútávú szennyezést okozva. Gyártásukat világszinten 2001-től tiltják. A PCB-k a környezetből az emberi szervezetbe főként az állati eredetű táplálékkal (a vegyület a zsírokban oldódik és zsírszövetekben raktározódik) és belélegzéssel jutnak be, és hosszú időre elraktározódnak (szintén a zsírszövetben).

A nehézfémek szerepét a karcinogenezisben már többszörösen bizonyították, és ismert, hogy azoknál, akik fémmel dolgoznak (pl. hegesztők) többszörösére nőhet a daganatos megbetegedések esélye. A hatértékű króm vegyületek, amik például jelen lehetnek fém csípőprotézisekben, bizonyítottan rákkeltőek (IARC), szerepük a tüdődaganatok kialakulásának elősegítésében mára igazolt tény. A melanóma esetében az összefüggés még kutatott. Valószínűsítik, hogy a mind a hat értékű krómvegyületek, mind pedig a PCB-k a szervezetben a melaninhoz kötődnek és UV besugárzás hatására együttesen válnak a szabadgyökképződési folyamatok katalizátorává.

Immunszupresszió

Az immunrendszer egyik feladata a daganatos elváltozás korai felismerése és a daganatos sejtek megsemmisítése. Ha ez a folyamat valamilyen okból sikertelen, a tumor növekedése szinte akadálytalanul végbemehet. Maga az UV-sugárzás is képes a bőrben lokálisan immunszupressziót előidézni, amivel tovább fokozza a bőrdaganatok és a melanóma megjelenésének az esélyét. Néhány, főként az autoimmun betegségek kezelésére használt gyógyszer is csökkenti az immunrendszer működését, mindezzel megnövekedett melanóma rizikónak kitéve a beteget.

A melanóma kezelése

A melanóma kezelésének legelső lépése a sebészeti eltávolítás. A melanóma súlyosságának megítélésében szerepet játszik a szövettani metszetben mért daganat vastagsága, és az, hogy a rosszindulatú sejtek a bőr mely rétegét érintik. Szükség esetén a környéki nyirokcsomók eltávolítására is sor kerülhet. Amennyiben a rákos sejtek csak a bőr legfelső rétegében találhatók, és még nem képeztek áttétet, a gyógyulási arány magas.

Az eltávolító sebészeti beavatkozások után, főként távoli áttéteket adó daganatok esetén kerülhet sor a gyógyszeres kezelésre, ha a kezelő orvos ezt szükségesnek ítéli meg. Ehhez elsővonalban kemoterápiás szereket (általános, vagy a megfelelő mutáció megléte esetén célzott terápiát) alkalmaznak, gyakran immunterápiával kiegészítve. Az önállóan alkalmazott immunterápia is szóba jöhet másodvonalbeli kezelésként. Ennek hatásossága kiemelkedő, mivel olyan betegekben is alkalmazható, akik melanómája nem rendelkezik megfelelő génmutációval a célzott terápiák bevetéséhez, előrehaladott, esetleg áttétes fázisban tart a betegsége és akár 20-25%-al is növeli az 5 éves túlélési esélyt a hagyományos terápiákhoz képest. Sajnos ez a fajta kezelés nem minden beteg esetében eredményes. Ennek hátterében az állhat, hogy ezek a készítmények az ember saját immunválaszát felhasználva próbálják meggátolni a daganat terjedését, de mint minden más, az ingerre adott immunválasz nagysága jelentősen eltérhet egy-egy személy között. Emellett, az immunterápiák mellékhatásprofilja jóval kedvezőtlenebb a hagyományos szerekéhez viszonyítva.

A sebészeti beavatkozással el nem távolítható melanóma, a sebészeti kimetszés után esetlegesen visszamaradó daganatsejtek és bizonyos áttétek esetén szóba jöhet a sugárkezelés is.

Védekezés és megelőzés

Bár logikus (lenne) a következtetés, hogy a napsugárzás elleni védekezés napvédő készítményekkel a melanóma megelőzésének hatékony eszköze, sajnos az erre irányuló vizsgálatok nem tudták egyértelműen alátámasztani ezt az összefüggést. Különösen érdekes, hogy számos nagyszámú megfigyeléses vizsgálat eredményeinek összevetése szerint a napvédő készítmények használata általában nem csökkenti a melanóma kialakulásának esélyét. Ennek egyik oka az lehet, hogy a napvédő készítmények használata során az emberek (kifejezetten azok, akiknek a bőre egyébként nem barnul könnyen) védve érzik magukat, így sokkal több időt töltenek el a napon, mint amennyit egyébként tennének. Paradox módon kimutatható, hogy a napvédő krémeket használók körében gyakran nő a napégések gyakorisága, de mindenképpen nő az UV-sugárzásnak kitettség hossza. Intenzív kutatások folynak a fent említett összefüggés egyéb okainak a feltérképezéséről is. Állatkísérletes eredmények arról számolnak be, hogy míg a napvédő készítmények (három különböző hatóanyagú, kémiai védelmet nyújtó készítmény) hatékonyan kivédték a leégéssel járó bőrgyulladásos folyamatokat, a melanóma kialakulásának gyakoriságára nem voltak hatással. Mindebből arra is lehet következtetni, hogy az UV-sugárzás okozta bőrgyulladásos folyamatok nem oki tényezői a melanóma kialakulásának, hanem csak a megemelkedett melanómakockázat indikátorai. Valószínű, hogy a melanóma indukciójához szükséges DNS-károsodás már a napégés kialakulásához szükséges UV-kitettségnél kevesebb UV-dózisnál is végbemegy.

A melanómás esetek száma leginkább az úgynevezett „nyugati” életstílust követő társadalmakban nő. Ez magában foglalja a mozgásszegény életmódot, a főként állati eredetű táplálékokban, zsírokban és olajokban, feldolgozott, finomított élelmiszerekben, cukorban és alkoholban gazdag, ugyanakkor összetett szénhidrátokban, rostokban, zöldségekben és gyümölcsökben szegény étrendet. Ezekben az országokban a leggyakoribb az elhízás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, valamint az egyéb daganatos megbetegedések előfordulása is. Egyelőre viszonylag kevés vizsgálat elemezte az életstílus és a melanóma összefüggését, de alapvetően elmondható, hogy a helyes életstílus kialakítása, a megfelelő táplálkozás, az alkohol kerülése, a fogyás és a fizikai aktivitás növelése jelentősen lecsökkentheti a daganatok, köztük minden bizonnyal a melanóma, kialakulását és javíthatja a betegség prognózisát. Mivel az UV-sugárzás a szabad gyökök nagymértékű felszabadulását okozza a bőrben, az antioxidánsban gazdag táplálkozás kiemelkedő védőhatással bírhat a melanóma esetében is. Melanóma kialakulását és progresszióját gátló hatást mutattak ki laboratóriumi és állatkísérletes, illetve sok esetben embereken végzett vizsgálatok során is a kávéról, teáról, az A-, C-, D-, E-vitaminról, gránátalmáról, rezveratrolról, számos flavonoidról és az omega-3 zsírsavakról. Ezen összetevők mindegyike része lehet a kiegyensúlyozott, és egészséges táplálkozásnak.

A megelőzés részét képezi az időnkénti önvizsgálat és az éves gyakoriságú bőrgyógyászati szűrés is. Ha egy anyajegy (már meglevő, vagy újonnan kialakult) változásnak indul, növekszik, színt vált, viszket, esetleg váladékozik, minél hamarabb szakemberhez kell fordulni.

Felhasznált irodalom:

• Jussila A és mtsai. Narrow-band Ultraviolet B Radiation Induces the Expression of β-endorphin in Human Skin in Vivo.
  
• Slominski és mtsai. How UV Light Touches the Brain and Endocrine System Through Skin, and Why.
  
• https://www.ksh.hu/statszemle_archive/2012/2012_06/2012_06_544.pdf
  
• https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0019_1A_Pigmentalt_elvaltozasok_differencialdiagnosztikaja/ch07.html]
  
• Sacchetto L és mtsai. Trends in Incidence of Thick, Thin and in Situ Melanoma in Europe
  
• http://stat.nrr.hu/
  
• https://www.cancer.org/cancer/cancer-causes/general-info/known-and-probable-human-carcinogens.html
  
• Csete B. Poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) szerepe a bőr ultribolya (UV) fény indukálta károsodásában. PhD disszertáció
  
• Elwood JM. Melanoma and Sun Exposure: Contrasts Between Intermittent and Chronic Exposure
• Berwick M. Melanoma Epidemiology and Prevention
• Reichrath R és mtsai. A Critical Appraisal of the Recent Reports on Sunbeds From the European Commission’s Scientific Committee on Health, Environmental and Emerging Risks and From the World Health Organization
• Grigalavicius M és mtsai. Daily, Seasonal, and Latitudinal Variations in Solar Ultraviolet A and B Radiation in Relation to Vitamin D Production and Risk for Skin Cancer
• Garland CF és mtsai. Epidemiologic Evidence for Different Roles of Ultraviolet A and B Radiation in Melanoma Mortality Rates
• Gandini S és mtsai. Meta-analysis of Risk Factors for Cutaneous Melanoma: I. Common and Atypical Naevi
• Zampetti A és mtsai. Management and Dermoscopy of Fast-Growing Nevi in Pregnancy: Case Report and Literature Review
• Arisi M és mtsai. Sun Exposure and Melanoma, Certainties and Weaknesses of the Present Knowledge
• Bliss és mtsai. Risk of cutaneous melanoma associated with pigmentation characteristics and freckling: Systematic overview of 10 case‐control studies.
• Bastian BC. The molecular pathology of melanoma: An integrated taxonomy of melanocytic neoplasia
• http://honcology.net/melanoma-malignum
• Perera E és mtsai. Malignant Melanoma
• Sample A és He YY. Mechanisms and prevention of UV-induced melanoma
• Huncharek M és Kupelnick B. Use of Topical Sunscreens and the Risk of Malignant Melanoma: A Meta-Analysis of 9067 Patients From 11 Case–Control Studies
• Xie F és mtsai. Analysis of association between sunscreens use and risk of malignant melanoma
• Gogas H és mtsai. Melanoma Risk in Association With Serum Leptin Levels and Lifestyle Parameters: A Case-Control Study
• Ombra MN és mtsai. Dietary compounds and cutaneous malignant melanoma: recent advances from a biological perspective
• Pal HC és mtsai. Phytochemicals for the Management of Melanoma
• Yang K és mtsai. An Epidemiological Review of Diet and Cutaneous Malignant Melanoma
• Larkin és mtsai. Five-Year Survival with Combined Nivolumab and Ipilimumab in Advanced Melanoma
• Somasundaran és Herlyn: Nivolumab in combination with ipilimumab for the treatment of melanoma
• Melanoma ABCD

Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!

dr. Crul-Tóth Noémi

2006-ban végzett a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán gyógyszerészként és gyyógyszerész szakfordítóként. Doktori disszertációját 2010-ben védte meg. A Szegedi Biológiai Kutatóközpontban dolgozott kutatóként, majd gyógyszerfejlesztőként.