A hagyományos fitoterápiában az elhízás kezelésére használt növények általában hashajtó vagy vizelethajtó hatásuknak köszönhetően csökkenthetik a testsúlyt. A növényi eredetű szerek közül az erős hatású, ún. bélfalizgató hashajtók tartós alkalmazása ugyanakkor számos negatív következménnyel járhat (pl. görcsös hasfájás, bélnyálkahártya-gyulladás, felszívódási zavarok és akár szívritmuszavar is), így fogyasztószerként történő alkalmazásuk nem javasolt. Hazánkban leggyakrabban szennalevelet (Cassia sp.), aloe tejnedvet (Aloe sp.) és kutyabengekérget (Rhamnus frangula) használnak ilyen célra – teaként vagy a növények kivonatát tartalmazó étrend-kiegészítőként. Jóllehet a tartós hashajtás a tápanyagok felszívódásának csökkentésével testsúlycsökkentő hatású lehet, a módszer veszélyei jelentősebbek, mint a potenciális előnyök.
Az enyhébb hatású, rosttartalmú hashajtók ugyanakkor hosszú távon is biztonságosan alkalmazhatóak. Ezek a teltségérzet fokozásával csökkentik az étvágyat, valamint a cukrok és zsírok felszívódásának gátlásával is hatnak. A rosttartalmú hashajtók között találunk jól ismert növényeket (például útifűmag – Plantago sp., lenmag – Linum usitatissimum), de újonnan divatossá vált növényeket is, mint pl. a fügekaktusz (Opuntia ficus-indica) vagy az ördögnyelvként reklámozott konjak (Amorphophallus konjac). Ugyan hatásuk nem drasztikus (1 hónap alatt átlagosan 0,5-1 kg csökkenés érhető el megfelelő adagolás mellett), tartós alkalmazás esetén az eredmény is tartós lehet. Kérdés, hogy ez a mérsékelt hatásosság találkozik-e a fogyni vágyók elvárásaival. A forgalmazott termékek magas száma mindenesetre arra utal, hogy reális igény van ezekre a készítményekre – ha másként nem, a diéta kiegészítőjeként.
A növényi fogyasztószerekben gyakran megtalálható vizelethajtó növények nincsenek befolyással az energiaháztartásra, az általuk előidézett minimális testsúlycsökkenés tulajdonképpen só- és vízvesztés, amely csak átmeneti eredménnyel jár. Hazánkban ilyen célra jellemzően csalánlevelet (Urtica dioica), lestyángyökeret (Levisticum offcinale), gyermeklácfüvet (Taraxacum officinale) és tarackbúza gyöktörzset (Agropyron repens) használnak.
A biztonságosan alkalmazható hagyományos európai gyógynövények között nem ismert olyan, amelynek markáns fogyasztó hatása lehet. Ha ilyeneket markáns hatás ígéretével ajánlanak, kezdjünk gyanakodni… Az utóbbi években divatossá váló egzotikusabb gyógynövények kötött viszont találhatunk olyanokat, amelyek fogyasztó hatása valamelyest igazolt.
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
