A Covid-19 vámszedői a világjárvány lecsengése után sem tétlenkednek. A fertőzéstől való félelem helyett ma a tüskefehérjéktől való megszabadulás vágya az, amelynek kapcsán tízezreket lehet kivenni a hiszékeny vásárlók zsebéből.
Mire való a tüskefehérje?
A koronavírus elleni hagyományos védőoltások a fertőzésképtelenné tett vírust vagy annak egy „darabkáját” tartalmazzák, amelyre reakcióként a szervezet olyan anyagokat (ellenanyagokat) kezd termelni, amelyek a működésképes vírus ellen hatnak. Így, ha bekövetkezik a fertőzés, a szervezet már felkészülve fogadja a kórokozót és jó eséllyel úgy képes legyőzni, hogy a fertőzéses betegség ki sem alakul.
Ezzel szemben az mRNS-alapú COVID-19 oltások nem tartalmaznak vírus(darabo)t, hanem az mRNS-be kódolt üzenet révén a szervezetet a koronavírus tüskefehérjéjének termelésére utasítják. A tüskefehérje a vírus egyik jellegzetes darabkája, amely a szervezet immunválaszát, azaz az ellenanyagok termelődését váltja ki. Innentől kezdve a vírussal szembeni védekezés ugyanúgy zajlik, mint a hagyományos vakcinák esetén: az ellenanyagok a vírusok ellen hatnak egy esetleges fertőzésnél, és kialakul egyfajta immunmemória is a fehérvérsejtek révén.
Makacs mRNS?
Az védőoltásban található mRNS instabil molekula, amely néhány napon (legfeljebb néhány héten) belül lebomlik. Egyébként ez a bomlékonyság volt az akadálya sokáig, hogy az mRNS-t a gyógyászatban alkalmazni tudják, s épp ennek a problémának a megoldása fűződik a Nobel-díjas Karikó Katalin nevéhez. Egyes kutatások szerint azonban a vakcina a védőoltástól számított 30. napon is kimutatható a nyirokcsomókban, és olyan betegeknél, akik a védőoltást megelőzően szívinfarktuson estek át, a szívizomban is. Utóbbi jelenség mechanizmusa nem feltárt, de azt feltételezik, hogy szerepe lehet benne a szívinfarktust követő helyi immunreakciónak – az mRNS jelenléte nem ok, hanem okozat.
Mi történik a tüskefehérjékkel?
A tüskefehérjét, miután teljesítette feladatát, a szervezet a működéséhez szükségtelen anyagként azonosítja, s mint ilyent, lebontja (proteaszómák és lizoszómák segítségével, fagocitózissal). Meglepő, de egyesek véréből a tüskefehérje a védőoltást követően még fél évvel később is kimutatható lehet . Ez viszonylag hosszú időnek tűnik, ugyanis korábban azt gondolták, hogy a tüskefehérjék heteken belül eltűnnek a vérből. Azóta viszont arról is vannak adatok, hogy a tüskefehérje a Covid-19 fertőzést követően még 14 hónappal később is megtalálható a fertőzésen átesettek vérében.
Miért baj, ha nem ürül ki gyorsan a tüskefehérje?
Azt feltételezik, hogy a tüskefehérje által generált immunválasz olyan gyulladásos reakciókhoz vezet, amelyeknek köze lehet a vakcinációt vagy Covid-betegséget követően kialakuló szívizom-gyulladásban. Hasonlóképpen, az ún. long-Covid szindrómában jellemző „agyi ködöt” is kapcsolatba hozzák a tartósan magas tüskefehérje-szinttel. A vérrögképződéssel kapcsolatos betegségeket (pl. trombózis) részben szintén a vérkeringésben jelen lévő tüskefehérjékkel magyarázzák. Egy kutatás szerint azok egy részénél, akik védőoltás után long-Covidhoz hasonló tünetektől szenvednek, több száz nappal a védőoltás után is magas tüskefehérje-koncentráció mérhető.
A tüskefehérje oltásellenességet okoz
Sokan a védőoltás következtében megemelkedő tüskefehérje-szint miatt oltásellenesek, azonban ők valószínűleg nem gondolnak bele abba, hogy a tüskefehérje akkor is megjelenik a szervezetükben, ha (oltás híján nagyobb eséllyel) megfertőződnek. Ráadásul számos bizonyíték van arra, hogy a szívizomgyulladás kockázata jóval nagyobb (egy több millió páciens adatain alapuló elemzés szerint 11-szeres) a Covid-fertőzés után, mint a védőoltást követően.
Tüskefehérje detox összetevők
A tüskefehérjékkel kapcsolatban hozható kockázatokat ismerve nem meglepő a tüskefehérjéktől való megszabadulás igénye. Az igény, a kereslet pedig kínálatot szül – így születtek meg a tüskefehérjellenes, a „tüskefehérjementesítő”, „tüskefehérje-méregtelenítő”, „tüskefehérje detox” étrend-kiegészítők. Ezek összetevői az alábbiak szerint csoportosíthatóak:
Gyulladáscsökkentő anyagok: pl. gyömbér, kurkuma, flavonoidok (pl. kvercetin), amelyeket azzal a céllal tesznek a termékekbe, hogy mérsékeljék a tüskefehérje gyulladáskeltő hatásából adódó károkat. Egyetlen ilyen komponens esetén sem bizonyították ilyen irányú hatást az emberi szervezetben.
Fehérjebontó anyagok: ide tartozik a szójából kinyert nattokináz, a papajából kivonható papain és az ananász bromelain nevű enzime, amelyek ugyan laboratóriumi körülmények között bontják a tüskefehérjét (mint minden fehérjét), de a szervezetben erre vajmi kevés esély adódik. Leginkább azért, mert ezek a fehérjebontó enzimek nem jutnak el a vérbe és egyéb szervekbe számottevő mennyiségben, hogy lebonthassák a tüskefehérjét.
Antioxidánsok és méregtelenítést fokozók: például a glutation, amely valóban részt vesz számos anyag szervezetből történő eltávolításában, de a tüskefehérjével kapcsolatban erre semmi bizonyíték (és valójában esély sincs). Ugyanilyen okból, és ugyanilyen értelmetlen a máriatövis jelenléte a készítményekben.
Egyéb: gyakorlatilag bármi, ami a gyártó eszébe jut annak érdekében, hogy a termékét vonzóbbá tehesse. Fenyőtűtől (talán a tüskéhez való hasonlóság miatt?) a szőlőmag-kivonaton át a klorofillig hihetetlenül széles a skála.
A fentiekből talán sejthető, hogy a hatástalan összetevőkből készült termékek szintén hatástalanok. Legalábbis semmi bizonyíték nincs a hatásosságukra, s a tüskefehérjével, valamint az összetevőkkel kapcsolatos tudományos ismeretek szintézise is a hatástalanság következtetésére vezet. Az egyetlen biztos hatás a forgalmazók pénztárcájának duzzadása – ami a vásárlók számára a nemkívánatos hatásként jelenik meg…
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
