Ritkán fordul elő, hogy egy kereskedelmi tévéadón főműsoridőben, hosszú perceken át élettani, biokémiai vonatkozású témákról essen szó. Ez történt nemrég a Cápák között tévéműsorban, ahol két fiatal vállalkozó a befektetőkkel olyan rövidítésekkel dobálózott, mint NAD⁺ meg NR – s a nézők nagy része úgy érezhette, hogy nagyon lemaradt valamiről, vagy éppen rosszkor hiányzott biológiaóráról disznóvágás miatt…

De mi is a NAD⁺ és NR, és vajon miért van ekkora felhajtás ezek körül? Utóbbira a magyarázat egyszerű: az élet, a fiatalság meghosszabbításával kapcsolatosak, s az ilyen dolgok általában sokak, köztük a befektetők érdeklődését is megmozgatják. Az első kérdésre is egyszerű a válasz: a NAD⁺ az a nikotinamid-adenin-dinukleotid, az NR pedig a nikotinamid-ribozid. Valószínűleg ez a válasz keveseket elégít ki, így kénytelenek leszünk mélyebben belemenni – előre is elnézést kérek, kicsit bonyolult lesz…

Mire jó a NAD⁺?

A NAD⁺ egy koenzim, egy olyan anyag, amely a szervezet lebontó folyamatait lehetővé tevő enzimek működését segíti. Működése közben redukálódik, így keletkezik a NADH (ami később visszalakul NAD⁺-dá). A NAD⁺ katalizálja az ún. foszforiláció folyamatát a mitokondriumokban, amelynek során az adenozin-difoszfát (ADP) adenozin-trifoszfáttá (ATP), a sejtek fő energiaforrásává alakul. NAD nélkül az emberi szervezet nem lenne képes működni. Nem véletlen, hogy a NAD⁺ képződéséhez szükséges niacint vitaminnak tekintik (B₃-vitamin), ezt ugyanis az emberi szervezet nem képes előállítani a szükséges mennyiségben.

Az utóbbi években számos olyan kutatási eredményt tettek közzé, amelyek szerint a NAD⁺ szintje a szervezetben az életkor előrehaladtával csökken, és a NAD⁺-anyagcsere romlása számos, idős korban gyakoribb betegség, köztük a metabolikus (pl. cukorbetegség) és neurodegeneratív (pl. Alzheimer-kór) és különböző rákos megbetegedések növekvő kockázatával összefügg. Elméletileg a NAD⁺-szint emelése, beleértve a NAD-prekurzorokkal való étrend-kiegészítést jótékony hatást fejthet ki az öregedéssel összefüggő betegségek kockázatára és súlyosságára. Számos tanulmány kimutatta, hogy a NAD-anyagcsere befolyásolása (a NAD⁺-szint növelése) meghosszabbíthatja az élettartamot – igaz, nem emberekben, hanem különböző állatkísérletes modellekben. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a NAD-anyagcsere fontos szerepet játszik az öregedésben és a hosszú életben, ezért a NAD-szint „meghekkelése”, növelése elsődleges célnak tűnik.

A NAD⁺-szint jelentőségét több mint száz éve felismerték. Rájöttek, hogy a régóta ismert, pellagra nevű betegség oka valamilyen tápanyag hiánya – s ebben a felismerésben döntő szerepe volt Goldberger József magyar származású orvosnak, akit ezért többször jelöltek Nobel-díjra. A következő, áttörést jelentő felfedezés az volt, hogy a pellagra kezelhető nikotinsavval (NA) és nikotinamiddal (NAM). E két vegyületet összefoglaló néven niacinnak is nevezik (más néven B₃-vitamin). A biokémiai kutatások világossá tették, hogy a niacin a NAD⁺ koncentrációjára hatva fejti ki hatását.

Színre lép az NR

Több évtizeddel később, a 2000-es évek elején felderítettek egy újabb anyagcsereutat, amelynek kiindulópontja az NR, s amely szintén a NAD⁺-szint emelkedéséhez vezet. Az NR egyébként az 1940-es évek óta ismert vegyület. Már akkor megfigyelték, hogy bizonyos baktériumok szaporodását jobban támogatja, mint az NA vagy az NAM, de az emberi szervezetre kifejtett hatását csak az elmúlt 10-15 évben kezdték intenzíven kutatni.

Az NR jelentőségeit a NAD⁺-kutatások eredményei értékelték fel igazán. Bár Hans von Euler-Chelpin Nobel-díjas enzimkutató már 1930-ban úgy nyilatkozott, hogy „a kozimáz (a NAD+ akkori neve) az egyik legelterjedtebb és biológiailag legfontosabb aktivátor a növény- és állatvilágban”, a NAD⁺ szintjének emelése a 2010-es évek kutatásainak fényében tűnt vonzó célnak. Arra is rájöttek, hogy a NAD⁺, azon túl, hogy betölti alapvető szerepét (különféle lebontó folyamatok katalizálása), a szervezet sejtjeinek egymással való kommunikációjában is fontos szerepet játszik. Mivel a NAD⁺ szintje az életkor előrehaladtával csökken (mely időszakban számos betegség előfordulási gyakorisága nő), logikusnak tűnhet: a NAD⁺ szintjének emelése elméletileg számos előnnyel járhat.

Mindezek után érthető, hogy a NAD⁺-szint emelése kívánatos célnak tűnik. Az első állatkísérletek csak tovább tüzelték a reményeket: egy 2016-os, sokat idézet cikk szerzői kimutatták, hogy a NAD⁺-termelés fokozásával meghosszabbítható a Caenorhabditis elegans talajféreg élettartama. Ugyanezen az állaton azt is megfigyelték, hogy bizonyos neurodegeneratív és korai öregedéssel járó folyamatok a sejtek energiatermelő szervecskéjének, a mitokondriumnak az alulműködésével függnek össze – s ez az alulműködés a NAD⁺-termeléssel fokozásával javítható. A NAD⁺ „tuningolásával” a DNS-javító mechanizmusok is támogathatóak – ez pedig azért fontos, mert időskorban a sejtosztódás során a DNS-másolásba hibák csúsznak, ami betegségek kialakulásához vezethet. Egereken kimutatták, hogy a NAD⁺-szint emelésével mérsékelhető a kognitív teljesítmény kísérletesen előidézett romlása. Ezek a kedvező hatások részben azzal magyarázhatóak, hogy a NAD⁺-szint emelkedésével javul az ún. mitofágia hatékonysága – ez az a folyamat, amely során a károsodott, rosszul működő mitokondriumokat a sejtek megsemmisítik. Ha a mitofágiába zavar csúszik, felszaporodnak a rosszul működő mitokondriumokat tartalmazó sejtek, ami számos betegség kockázatát növelheti. Az elméleti előnyöket igazolta az a számos kísérlet, amelyekben a NAD⁺-szint emelésével javítani, lassítani lehetett olyan folyamatokat, amelyek az izomsorvadással, látásromlással, cukorbetegséggel, daganatos betegségekkel és még egy sor egyéb betegséggel függnek össze. Fontos megjegyezni: ezek laboratóriumi kísérletek, s nem pedig emberek részvételkével végzett klinikai kutatások voltak.

És itt jön képbe az NR: a fönt röviden bemutatott kísérletekben a NAD⁺ szintjét leggyakrabban NR adagolásával emelték. Az NR ráadásul elég biztonságosnak is tűnt: egereken napi 400 mg/testtömegkilogramm (vagy patkányokon 300 mg/kg) adagban 6 héten át adagolva nem okozott semmilyen tünetet. Az első humán kipróbálásra 2016-ban került sor, s ennek során 100-1000 mg egyszeri adagok elfogyasztása esetén nem tapasztaltak mellékhatásokat. Ráadásul azt is kimutatták: minél nagyobb dózisban adták be az NR-t, annál jobban emelkedett a NAD+ szintje.

Klinikailag még nem bizonyított

A NR első humán kipróbálása óta eltelt hét évben számos klinikai vizsgálatot végeztek az NR-rel. Az elvégzett vizsgálatok közül sok a biztonságosságot vizsgálta, általában kevés és egészséges résztvevővel. A biztonságossággal kapcsolatos tanulmányok (legalábbis rövid távon) pozitív eredménnyel jártak, s még napi 3000 mg NR esetén sem mutatták ki a mellékhatások gyakoriságának növekedését. A hatásosságot tekintve az NR egyetlen, reprodukálható és kedvező hatása a humán vizsgálatokban a gyulladásos markerek csökkenése volt a vérben. Ez fontos megfigyelés, azonban ebből nem következik automatikusan semmilyen gyógyhatás, s az életet meghosszabbító hatás sem.

Ezenkívül azt is reprodukálhatóan igazolták, hogy az NR fogyasztása növeli a NAD⁺ mennyiségét a teljes vérben és az agyban, azonban az izomszövetben a NAD⁺-szint emelkedését nem sikerült kimutatni. Azt sem tudták igazolni, hogy az NR-szedés javítaná a mitokondriumok működését az izomsejtekben, igaz, ennek az is lehet az oka, hogy a vizsgálatokat egészséges résztvevőkkel végezték. Az NR lehetséges kedvező hatásait jelenleg is intenzíven kutatják számos krónikus (pl. magas vérnyomás, krónikus vesebetegség) vagy gyógyíthatatlan betegségben (pl. amiotrófiás laterálszklerózis, Parkinson-kór), azonban hatásossága jelenleg egyetlen betegségben sem megfelelően alátámasztott. Megfiatalító, életet meghosszabbító hatásairól még kevesebbet tudunk.

De biztonságos-e?

Az NR biztonságosságát az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság is vizsgálta. 2019-ben közzétett állásfoglalásuk szerint az NR-t napi legfeljebb 300 mg-s dózisban biztonságosnak találták egészséges felnőttek esetén. Ez több százszorosa annak a mennyiségnek, amit a táplálékkal magunkhoz veszünk (a tehéntej nyomnyi mennyiségű NR-t tartalmaz, ez adja a természetes bevitel zömét). A 300 mg viszont nem sok, ha figyelembe vesszük, hogy ez a mennyiség mintegy 126 mg nikotinamiddal ekvivalens (ha B₃-vitamin-forrásnak tekintjük), s a nikotinamid felső biztonságos dózisa napi 900 mg.

A szivárványos égbolton 2022-ben jelent meg egy sötét felhő: egy állatkísérletben kimutatták, hogy az NR adagolása növelte a melldaganatok és agyi áttétek kialakulásának kockázatát. Ez összefügghet azzal, hogy a daganatsejtekben az NR nagyobb koncentrációban halmozódik fel, mint az egészséges sejtekben. Más vizsgálatok ugyanakkor azt mutatták ki, hogy az NR adagolása daganatellenes hatású volt májdaganat esetén. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján lehetetlen „ítéletet mondani” az NR potenciális rákkeltő hatásáról – egy egy pro és kontra állatkísérlet nem dönt el semmit. Arra mindenesetre felhívja a figyelmet, hogy a túlzott és kritikátlan lelkesedés akár veszélyes is lehet. Ahogy a D-vitaminról is kiderült, hogy csontokra kifejtett vitaminhatásán túl számos egyéb hatása is van az emberi szervezetben, úgy az NR-t sem tekinthetjük „csak” B₃-vitaminnak. A kutatási irányokat vizsgálva nem is a B₃-vitamin-pótlás a fő cél. Ha pedig vannak egyéb hatások is (márpedig vannak), akkor nem zárható ki az, hogy ezek között nemkívánatos hatások is létezhetnek. Paracelsus örökérvényű mondása szerint a dózis teszi a mérget (azaz egy szer haszna vagy kára döntően függ annak adagjától), ezért az NR esetén is jó enne tudni: hosszú távon mi az a dózis, amely több haszonnal jár, mint kockázattal. S persze azt is tudnunk kellene, hogy pontosan mik azok a kedvező hatások, amelyek elérése érdekében szedni érdemes ezt az anyagot.

Kép forrása: tengr.ai