Az egyik legrangosabb orvosi szaklap, a British Medical Journal (BMJ) minden év karácsonyán speciális különszámmal jelentkezik. A karácsonyi szám lényege az eredetiség: csak olyan cikkeket közölnek, amelyek egyetlen, korábban publikált írásra, kutatásra sem hasonlítanak. Ebből adódóan a cikkek hangvétele általában a szokásosnál könnyedebb, és bár a kutatások sokszor tűnnek viccesnek, az alkalmazott módszertant ugyanolyan szigorúan számon kérik, mint az év más részében.
A 2022-es karácsonyi különszám egyik gyöngyszeme az a kutatás, amely az alacsony hatékonyságú és a magas hatékonyságú gyaloglás energiafelhasználását hasonlította össze. Ez így nem is tűnik annyira humorosnak, ha nem tesszük hozzá: az alacsony hatékonyságú gyalogláshoz a mintát a Monty Python klasszikusa, a Hülye Járások Minisztériuma című jelenet adta. Ebben két, igen fura járást ismerhetünk meg. Mr. Teabag (John Cleese) enyhén rogyasztott lábakkal gyalogol, amelyet rúgásokkal, lábrándulásokkal és kiszámíthatatlan ugrásokkal kombinál. Mr. Putey (Michael Palin) járása kevésbé extrém: „mindössze” annyiban furcsa, hogy bal térde minden lépésnél 90 fokos szögben felemelkedik.
[/fusion_text][fusion_youtube id=”TNeeovY4qNU” alignment=”” width=”” height=”” autoplay=”false” api_params=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” css_id=”” /][fusion_text columns=”” column_min_width=”” column_spacing=”” rule_style=”default” rule_size=”” rule_color=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” animation_type=”” animation_direction=”left” animation_speed=”0.3″ animation_offset=””]
A vizsgálatban 13 egészséges felnőtt vett részt, akik három, egyenként ötperces gyaloglási gyakorlatot végeztek egy beltéri pályán. Az első gyakorlat során szabadon választott sebességgel, a szokásos stílusban gyalogoltak. A következő két gyakorlat során alacsony hatékonysággal gyalogoltak – azaz reprodukálták a jelenetbeli Mr. Teabag és Mr. Putey járását. Az ötperces séták során mérték a megtett távolságot (ebből kiszámították az átlagsebességet), mérték az oxigénfelvételt (V̇O2) és az energiafelhasználást (EE).
[/fusion_text][fusion_youtube id=”FhRLg0IDyhM” alignment=”” width=”” height=”” autoplay=”false” api_params=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” css_id=”” /][fusion_text columns=”” column_min_width=”” column_spacing=”” rule_style=”default” rule_size=”” rule_color=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” animation_type=”” animation_direction=”left” animation_speed=”0.3″ animation_offset=””]
A vizsgálatból kiderült: az esztétikai különbségek nem feltétlenül járnak mérhető eltérésekkel. A Putey-féle járás során a VO2- és az EE-értékek nem tértek el jelentősen a normál gyaloglásétól, a Teabag-járás során viszont a V̇O2 és az EE körülbelül 2,5-szer magasabb volt a résztvevők szokásos sétájához képest. A Teabag-séta minden egyes perce átlagosan 5-8 kcal-val igényelt több energiát a szokásos sétához képest, azaz nagy intenzitású fizikai aktivitásnak minősült.
Mi következik mindebből? Azon felnőttek, akik naponta átlagosan 5000 lépést tesznek meg, mindegy 100 Kcal extra energiafelhasználás érhető el azzal, ha sétáik mintegy negyedét Teabag-stílusban teszik meg. A kalóriaszámlálásban rutinos fogyókúrázók számára világos: ez jelentős extra energiafelhasználás. A cikk szerzői megállapítják: ha az 1970-es évek eleje óta (ekkor készült a legendás Monty-Python jelenet) teret nyertek volna az alacsony hatékonyságú hülye járások, ma egy egészségesebb – de mindenképpen vidámabb! – társadalomban élnénk. Talán még nem késő elkezdeni!
Kép forrása: northerntimes.nl
Lektorálta: dr. Csupor-Löffler Boglárka
