Endometriózis: egy sokakat érintő rejtélyes betegség

Az endometriózis egy rejtélyes betegség, amely a nőket kizárólag a reproduktív életéveikben érinti. A sok fájdalommal és akár meddőséggel is járó betegség kialakulásának okaira az orvostudomány jelenleg még nem tud teljes körű választ adni, így a kezelések is főként a fájdalomcsillapítást, a gyulladáscsökkentést és a sikeres gyermekvállalás elősegítését célozzák.

Mi az endometriózis?

Az elnevezés az „endometrium” szóból származik, amely a méh belső felszínét borító nyálkahártyát jelenti. Ha a méhnyálkahártya nem csak az eredeti helyén, a méh üregén belül található meg, hanem „elvándorol” a szervezet más területeire is, akkor beszélünk endometriózisról.

Mint ismeretes, a méhnyálkahártya a menstruációs ciklus során minden hónapban felépül, majd vérzés formájában leválik. Az elvándorolt endometriózisos csomók, vagy szigetek eredeti természetüknek megfelelően viselkednek a méhen kívül is: a hormonális hatásokat követve minden hónapban felépülnek, megduzzadnak, majd vérzés formájában leválnak. Mivel a méh üregén kívül elhelyezkedő, levált méhnyálkahártya számára nincs lehetőség a testüregből való kijutásra (mint a méh belsejében képződő nyálkahártyának a menstruációs vérzés során), ezért a véres váladék és szövettörmelék krónikus gyulladást hoz létre az endometriózisos csomó környékén. A gyulladás következményként hegszövetképződés, ciszták, és belső szervi összenövések alakulhatnak ki. Mindez leggyakrabban a kismedencei területen jelentkezik, így a méhnyálkahártyaszerű csomók, vagy szigetek főként a hashártyán, a petefészkeken, a petevezetéken, a méhtesten vagy a méhet rögzítő szalagokon alakulnak ki. Létrehozhatnak petefészekcisztát, más néven endometriómát, ami az alvadtvér-tartalma miatt sötétbarna színű, ezért csokoládécisztaként is ismert. Gyakran érintett a hashártya, a belek, a húgyvezeték, a húgyhólyag, vagy a hüvely nyálkahártyája is. Ritkábban endometrikus szövetek mutathatóak ki a kismedencén kívüli területeken, mint a tüdőben, a májban, vagy akár az agyban is.

Fontos kiemelni, hogy az endometriózis egy jóindulatú betegség, de számos jellemzője, mint például az endometrikus szövetek megtapadásának és túlélésének mechanizmusa, a kontrollálatlan sejtosztódás, illetve a helyi és a testben távolabbi helyeken való terjedés képessége azonban nagyon hasonlít a rosszindulatú daganatok sajátosságaira.

Kiket érinthet?

Az endometriózis pontos gyakoriságát nehéz meghatározni, mert jelenleg nem létezik egyszerű szűrési módszer, így az egyértelmű diagnózishoz sebészeti beavatkozásra van szükség. Egy 2017-ben készült becslés alapján a fogamzóképes korú nők 10%-át, azaz világszinten 190 millió nőt érint a betegség. A Magyarországon előforduló esetszámot 200.000 körülire becsülik.

Egy vizsgálat szerint, ami mind az öt kontinens országaira kiterjedt, az endometriózisra jellemző tünetekkel orvoshoz forduló betegek 35-100%-ánál igazolták a betegséget laparoszkópiás beavatkozás során. (A laparoszkópia a hasüreg, valamint a medenceüreg vizsgálatát és operációját teszi lehetővé a has felnyitása nélkül). Meddőség miatt kivizsgált nőknél az előfordulási gyakoriságot nagyon változónak találták, a különböző tanulmányokban a gyakoriság az 5-50%-os tartományban mozgott. Serdülők esetében a fájdalmas menstruációs görcsök miatt kivizsgált esetek 50-70%-ában erősítették meg az endometriózis gyanúját.

Az endometriózis tünetei

Az endometriózis legfőbb tünetei lehet a kifejezetten fájdalmas menstruáció, és az endometrikus csomók elhelyezkedésének megfelelően a menstruációhoz igazodó ciklikus, vagy állandóan fennálló krónikus kismedencei fájdalom. Továbbá, fájdalmas, vagy véres vizelés vagy széklet ürítés, illetve vizeletürítési nehézségek és székrekedés, fájdalmas szexuális együttlét, fáradtság és a terméketlenség kísérheti. Jellegzetes tünet, hogy a fájdalom általában nem, vagy csak kismértékben csökkenthető hagyományos fájdalomcsillapító szerekkel. Esetenként előfordulhat a vállba kisugárzó fájdalom is. Érdekes sajátosság, hogy a tünetek súlyossága nem áll összefüggésben a betegség előrehaladottságával: egy komolyabb cisztákkal és összenövésekkel élő nő esetében is maradhat a betegség tünetmentes, míg egy kezdődő stádiumban levő betegség esetén is érzékelhetünk nagyon erős fájdalmat.

Az endometriózis besorolása

Az endometriózis súlyosságát főként az American Society of Reproductive Medicine (ASRM) osztalyozása szerint szokták elvégezni. Ez alapján az endometriózist 4 különböző stádiumba sorolják: minimális (I. stádium), enyhe (II. stádium), mérsékelt (III. stádium), súlyos (IV. stádium). Az I-II. stádiumban viszonylag kevés az endometrikus csomók száma, azok elhelyezkedése inkább felszíni, maximum egy-két mélyebb (>5 mm) elváltozás van jelen. A kismedencei szervek összenövése csak mérsékelten van jelen. A III. fázisban már megjelenhet az endometrióma, a szervek közötti összenövés kiterjedtebben van jelen (jellemzően a petefészkek és a méh fala között), míg a IV. stádiumban az összenövések már érinthetik a beleket és a húgyhólyagot is. Az endometrium eredetű csomók elhelyezkedése a kismedencei szerveken változatos és minden beteg esetében eltérő lehet.

A betegség kialakulásának lehetséges okai

A betegség kialakulásának pontos oka nem ismert. A méhnyálkahártya-szerű szövet méhen kívüli eredetére több feltételezés létezik. A legismertebb és talán leginkább elfogadott elmélet az, hogy a menstruáció során levált szövetek egy része visszafelé áramlik és a petevezetőkön keresztül a hasüregbe jut (ún. retrográd menstruáció), ahol a még életképes sejtek megtapadnak és növekedésnek indulnak. Ugyanakkor a retrográd menstruáció gyakori jelenség, szinte minden nőnél előfordul az élete során, míg az endometriózis a nők mindösszesen 10%-át érinti, ezért egyéb faktorok közreműködése is szükséges ahhoz, hogy a kismedencébe jutott méhnyálkahártya-sejtek képesek legyenek a túlélésre és a burjánzásra.

Egy másik elmélet szerint szöveti átalakulással helyben jönnek létre a méhnyálkahártyaszerű sejtek csontvelői eredetű őssejtekből, valószínűleg erőteljes hormonális behatásra. Ha a hasüreg belsejét borító szövetben történik meg ez az átalakulás és endometriális szövet képződik, endometriózis alakulhat ki. A kutatások szerint az endometriózis kialakulásának nem ez a fő folyamata, de ezzel megmagyarázhatóvá válnak azok a jelenségek, hogy miként is kerülhet endometrikus szövet távoli testrészekbe, vagy jelenhet meg akár férfiakban (prosztatadaganat miatt erős hormonkezelés alatt álló beteg esetében írta le a szakirodalom).

Egyéb feltételezések szerint a távoli helyeken kialakuló endometriózist okozó sejtek a nyirokkeringéssel jutnak ki a méhből, vagyis úgy viselkednek, mint az áttétet adó daganatsejtek. Egy még újabb elmélet szerint a gyermekekben és serdülőkben kialakuló endometriózisért olyan nemrég felfedezett endometriális őssejtek lehetnek a felelősek, amik születéskori méhvérzés során, retrográd úton kerülnek a kismedencébe. Az újszülött leánygyermekek 5%-nál mutatható ki a méhvérzés, ami a méhlepényből (placentából) származó szteroid hormonok születés utáni gyors megvonása miatt alakulhat ki.

Mivel bizonyos esetekben az endometriózis családi halmozódást mutat, nem zárható ki a betegség genetikai háttere sem. Mindeddig nem találtak a tudományos kutatások olyan gént, amelynek az eltérése egyértelmű háttere lehet az endometriózis kialakulásának. Egy átfogó, majdnem 20.000 endometriózisos beteget vizsgáló tanulmányban 14 olyan régiót találtak az örökítőanyagban, ahol eltérések jelentek meg az egészséges nőkhöz viszonyítva. Ezekben a régiókban számos olyan gén helyezkedik el, amelyek főként a sejtek kitapadását, sejten belüli jelátviteli rendszereket, a sejtek vándorlását, érképződési mechanizmusokat, gyulladásos és hormonlebontási folyamatokat befolyásolnak.

Rizikófaktorok

Az idők folyamán több rizikófaktort is valószínűsítettek a betegség kialakulása hátterében, de a legújabb tudományos eredmények szerint csak néhány főbb tényező esetén mutatható ki statisztikailag is alátámasztható összefüggés. Az ismert kockázati tényezőket a következő ábra szemlélteti.

Az élet korai szakaszában történt események

Az endometriózis kialakulásában néhány olyan behatás és tényező is szerepet játszhat, ami az élet korai szakaszában ment végbe. Több nagy esetszámú vizsgálat során mutattak rá a tényre, hogy az alacsony születési súly (<2500 g) 2-3-szorosára növeli a későbbi életkorban kialakuló endometriózis esélyét. Több vizsgálat mutatott ki összefüggést a koraszülöttség, illetve ikerterhességből született nők esetében az endometriózis gyakoriságának a megnövekedésével.

Majdnem kétszeresére növelheti az endometriózis esélyét a magzati korban átélt anyai dietilstilbösztrol kezelés. A dietilstilbösztrol egy hormonkészítmény, amelyet 1970-es évekig alkalmaztak, ha a nőknél a terhesség során szövődmények alakultak ki. Később a dietilstilbösztrolt összefüggésbe hozták a különben ritka hüvelyi világossejtes rák kialakulásának fokozott kockázatával is a kezeltek leányainál.

Érdekes módon akár kétszeresére növelheti az endometriózis kialakulásának az esélyét a tápszeres táplálás a szoptatott csecsemők esélyeihez képest. Mindez majdnem 2,5-szeresére nőhet, ha a korai táplálás szója alapú tápszerrel történt.

Valószínűleg növeli a későbbi korban kialakuló endometriózis esélyét a gyermekkorban elszenvedett passzív dohányzás is.

Menstruáció és terhesség

Megnövekedik az endometriózis esélye azoknál, akiknél korán indult a menstruáció (<12 év) és rövidebb a ciklusuk (<26 nap). Feltételezik, hogy ez a két állapot több menstruációs ciklussal, azaz több hormonális terheléssel jár együtt, ami összességgében kedvez az endometrikus szövet burjánzásának. Ennek a feltevésnek megfelelően kisebb százalékban alakul ki a betegség olyan nőknél, akik már legalább egyszer szültek, illetve hosszú ideig szoptattak. Minden 3 hónapnyi szoptatás 3%-al csökkentette az endometriózis kialakulásának az esélyét egy nagy esetszámú megfigyeléses vizsgálatban. Mind a várandósság, mind pedig az intenzív szoptatás a menstruációs ciklus szünetelésével jár, amely révén a nőket életük során rövidebb ideig éri ösztrogénhatás.

Testsúly és testzsír eloszlás

Megnövekedett endometriózis rizikót találtak az alacsony testtömegindex-szel és alacsony derék/csípő aránnyal rendelkező nők esetében. Az alacsony derék/csípő arány a keskenyebb derekú és szélesebb csípőjű alak esetében áll fenn, ami általában emeltebb ösztrogén és csökkent androgénszint mellett alakul ki és inkább genetikai meghatározottság jellemzi.

Étrend

Több tanulmány számottevő összefüggést talált az étrend és az endometriózis esélye között. Egy tanulmányban a levélzöldségek és gyümölcsök nagyobb mértékű fogyasztása jelentősen, 40-70%-kal csökkentette, míg a vörös húsok, valamint a feldolgozott vörös hús termékek fogyasztása (ide sorolták a marha-, a sertés- és a birkahúst) 1,5-2-szeresére növelte a betegség kialakulásának az esélyét.

Egy hosszútávú (20 év) megfigyeléses vizsgálatban azoknak a nőknek az esélye a betegségre, akik a legtöbb ómega-3 zsírsavat fogyasztották 22%-kal kevesebb volt, mint az ebből a zsírsavból a legkevesebbet fogyasztóké. Ugyanakkor a legtöbb transz-zsírsavat tartalmazó étrendet követő hölgyek esélye, mintegy 48%-al nőtt meg az ebből legkevesebbet fogyasztókhoz képest. Az ómega-3 zsírsavak legismertebb étrendi forrásai a halak, különböző olajos magvak (lenmag, chiamag, dió) és a tojás. Fontos kiemelni, hogy a tanulmány az étrenden keresztül bevitt ómega-3 zsírsavakról szólt és nem tért ki az étrend-kiegészítőként szedett extra ómega-3 zsírsavak (például a halolaj kapszula) endometriózisra kifejtett hatására. A transz-zsírsavak főként a növényi olajok (étolaj) részleges hidrogénezése (margarin) vagy az olajok finomítása során keletkeznek és számos feldolgozott élelmiszerben, főként a sütőipari, cukrászati és a magas hőfokon, olajban sütött termékekben van jelen.

Környezeti tényezők

Leírták az endokrin rendszert károsító anyagok, mint például a PCB-k (poliklórozott biszfenilek, ezekről bővebben itt), vagy a dioxinok esetleges szerepét az endometriózis kialakulásában. A PCB-khez hasonlóan a dioxinok is főként emberi behatásra keletkező, a környezetben hosszútávon fennmaradó szennyező vegyületek. Leginkább égetés során (szemét, kerti hulladék, fa, olaj, gáz) jönnek létre és mind a levegőben, mind pedig a talajban kimutathatóak. Az emberek főként az állati eredetű táplálékkal veszik fel, ugyanis a PCB-khez hasonlóan a dioxinok is zsíroldékonyak, ezért az állati szervezetben, illetve a tejben, tojásban található zsírokban halmozódnak fel. Az emberi szervezetben is a zsírszövetben raktározódik.

Újabban felmerült, hogy a műanyaglágyítóként használt ftalátok is elősegíthetik betegség kialakulását.

A teljes cikk klubtagsággal olvasható el

Előfizetőnk lehetsz  itt.

Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról

Ha elfelejtettél bejelentkezni, megteheted  itt.

Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról