Legyőzöttből hódító – tények a chiamagról

A chiamag (vagy aztékzsályamag) 2013-ban került be az ellenőrzött új élelmiszerek európai uniós jegyzékébe. Valójában csak Európában „újonc”: Latin-Amerikában több ezer éves múltja van.

Anyanövénye, az aztékzsálya (Salvia hispanica) Mexikó, ill. Guetamala területén őshonos zsályafaj. Az őslakos maják, majd az aztékok nagy értéket képviselő, kultikus növénye volt. Apró, sötét magja táplálékuk és orvosságuk volt egyben, amit a neve is jelez: a maják nyelvén a „chia” jelentése: erő. Az aztékok „chian” szava olajosat jelent, ami a magból sajtolt olajra utal. Mivel a magolajat az őslakosok szakrális célra is használták, a spanyol hódítók gyanakvással tekintettek a számukra ismeretlen növényre. Ennek következtében termesztése visszaszorult. Később, még ha gazdasági súlyát nem is nyerte vissza, az aztékzsálya egyre inkább elfogadottá vált a telepesek körében. Az őrölt magvakat sebgyógyításra és hasmenésre használták, étkezési célra a pirított magvakból híg kását főztek: ez volt a chiapinolli, amire tápláló, erőt adó italként tekintettek. Ma a chiamag Latin-Amerikában általánosan ismert, ugyanakkor a Salvia hispanicán kívül több más zsályafajt is chia-növényként termesztenek, így a S. columbariaet, amit arany chiaként említenek, a S. seemanniit, a S. tiliifoliát, sőt, még egy zsályákkal rokon másik fajt, a Hyptis suaveolenst is. Az aztékzsályamagot a 90-es években kezdték exportálni, mára globális sztár-élelmiszerré vált.

A chiamag, mint funkcionális élelmiszer értéke öt pilléren nyugszik: magas rosttartalom, ideális zsírsavprofil, előnyös fehérjeösszetétel, jelentős ásványianyag-tartalom, és értékes bioaktív vegyületek jelenléte.

A teljes cikk klubtagsággal olvasható el

Előfizetőnk lehetsz  itt.

Ha elfelejtettél bejelentkezni, megteheted  itt.