A húgyutakat érintő fertőzések a leggyakrabban előforduló fertőzések közé tartoznak. Ezek diagnosztizálását legtöbbször orvos végzi és a fertőzések antibiotikumokkal történő kezelése minden esetben orvosi rendelvényre történik. Az igen gyakran előforduló nem komplikált alsó húgyúti fertőzések esetén azonban gyakori az öndiagnózis és az orvosi felügyelet nélküli kezelés.

A következőkben a leggyakoribb, nem szexuális úton terjedő és a nemi szerveket nem érintő húgyúti fertőzések jellemzőit és kezelési lehetőségeit tekintjük át a legfrissebb európai irányelvek és tudományos közlemények alapján.

Mielőtt részletesen szó lenne az egyes kórképekről fontos tisztázni azt, hogy annak ellenére, hogy a bizonyítékokon alapuló orvoslást segítő irányelvek ajánlásai a legfrissebb és legmegbízhatóbb eredmények alapján készültek, az egyes esetek kezelése eltérhet az ezekben ajánlottaktól. Bár a húgyúti fertőzések esetén sokan szakember (orvos, gyógyszerész) tanácsa nélkül választanak kezelési módot, fontos kiemelni, sem a tudományos cikkek, sem a jelen cikkhez hasonló írások nem helyettesíthetik az orvos által felállított diagnózist és terápiás tervet. Mindenekelőtt javasoljuk, hogy amennyiben aggasztó, új tünetet észlel (pl. véres vizelet, láz, fájdalom), vagy tünetei nem javulnak, esetleg romlanak, mindenképpen forduljon orvoshoz.

Húgyúti fertőzések típusai, jellemzőik és kezelési lehetőségeik

A húgyúti fertőzéseket többféleképpen is lehet csoportosítani. A leggyakrabban az alábbi három esetet különböztetik meg:

• tünetmentes baktériumürítés,
• nem komplikált vagy szövődménymentes húgyúti fertőzés,
• komplikált húgyúti fertőzés.

A tünetmentes baktériumürítés vagy baktériumvizelés (bakteriuria) viszonylag gyakran előforduló, a legtöbb esetben kezelést nem igénylő állapot. Az ilyenkor elszaporodó baktériumok védhetnek a tünettel járó fertőzést okozó baktériumok elszaporodásától, ezért a baktériumvizelést sem szűrni, sem kezelni nem szükséges nem terhes, egyébként egészséges egyének esetén. A legújabb irányelvek alapján ennek szűrésére és antibiotikumokkal való kezelésére elsősorban terhesség esetén van szükség, különösképp azoknál, akiknél egyéb betegségek is fennállnak vagy fennálltak (pl. cukorbetegség, korábbi vesemedence-gyulladás, korábbi koraszülés). Ezekben az esetekben a kezeléssel járó haszon jelentősen meghaladja a kockázatot. Bár nem minden irányelv ajánlja egyöntetűen a terhesek szűrését, a terhesség alatti tünetmentes baktériumürítés egyes vizsgálatok alapján jelentősen fokozza a vesemedence-gyulladás, illetve az anyát és a magzatot is veszélyeztető preeclampsia (terhességi mérgezés) kockázatát, ezért a szűrés minden várandós nő esetén megfontolandó. Urológiai műtétek kivételével, más esetekben (pl. cukorbetegek, idősek, ortopédiai műtétek) ezt az állapotot általában nem szükséges szűrni és kezelni, de a kezelőorvos dönthet másként is.

A nem komplikált húgyúti fertőzések közé az akutan jelentkező vagy visszatérő alsó húgyúti fertőzések, a nem komplikált húgyhólyaggyulladás és a nem komplikált vesemedence-gyulladás tartozik. Nem komplikált fertőzésről csak olyan nem terhes nők esetén beszélhetünk, akiknél a húgyutakban más szervi (anatómiai) vagy működésbeli (funkcionális) probléma nem fordul elő. Az alsó húgyutak akut, szövődménymentes gyulladására számos tényező hajlamosíthat, így például a szexuális együttlétek, a hüvelyben alkalmazott spermicid készítmények alkalmazása, az új szexuális partner, valamint előfordulhat családi halmozódás is. A diagnózis felállítása a jellemző tünetek alapján történik, vizeletvizsgálatra és egyéb, például képalkotó eljárások alkalmazására csak különleges esetekben (pl. vesemedence-gyulladás gyanúja, négy hétnél tovább tartó tünetek, terhesség) van szükség. A húgyhólyaggyulladás jellemző tünetei közé tartozik a fájdalmas vizelés, a sürgető és gyakori vizelési inger. Az alsó húgyúti fertőzések gyakran járnak éjszakai vizelési ingerrel és deréktáji fájdalommal. A nem komplikált húgyhólyaggyulladást nem kíséri hüvelyi váladékürítés és hüvelyirritáció sem. Érdemes tudni, hogy idősebb nőkben a fenti tüneteket nem feltétlen a húgyhólyag gyulladása váltja ki, ezért érdemes orvosi diagnózist kérni.

Nem komplikált vesemedence-gyulladásról csak abban az esetben beszélhetünk, ha a beteg nem terhes, menopauza előtt álló nő, akinek sem társbetegsége, sem húgyúti rendellenessége nincs, minden más esetben (pl. férfiak, terhesek, cukorbetegek) komplikált vesemedence-gyulladásról van szó. A vesemedence-gyulladás járhat lázzal, hidegrázással, fájdalommal, nyomásérzékenységgel, hányingerrel és hányással, emellett kialakulhatnak a húgyhólyaggyulladásra jellemző tünetek is, de ezek akár el is maradhatnak. Terhesség alatt a vesemedence-gyulladás az anyára és a magzatra nézve is veszélyekkel jár, és növeli a koraszülés kockázatát, ezért terhesség esetén a fenti tünetekkel mindenképpen forduljon orvoshoz. A vesemedence-gyulladás diagnosztizálása az orvos feladata. A pontos diagnózis felállítása azért is fontos, mert az elzáródással járó, komplikált vesemedence-gyulladás gyakran vezet uroszepszishez (húgyúti rendszerből kiinduló vérmérgezés).

A komplikált húgyúti fertőzések közé tartozik minden olyan húgyúti fertőzés, amely nem tartozik a nem komplikáltak közé. Ilyenek például a húgyúti fertőzések férfiakban, terhes nőkben, valamint az olyan húgyúti fertőzés, amely hátterében szervi vagy funkcionális ok áll, illetve a katéterrel összefüggő, vagy a vesebetegekben, vagy más krónikus betegekben kialakuló fertőzés. Sokféle kórkép tartozik a komplikált húgyúti fertőzések közé, ezért a tünetek is igen változatos lehetnek (pl. vizeléssel kapcsolatos tünetek, láz, fájdalom, nyomásérzékenység).

Visszatérő húgyúti fertőzés lehet komplikált vagy nem komplikált is. Abban az esetben visszatérő a fertőzés, ha az elmúlt évben legalább háromszor, vagy az utóbbi félév során legalább kétszer előfordult.

Katéterrel összefüggő húgyúti fertőzésről abban az esetben beszélhetünk, ha a fertőzés olyan betegnél alakul ki, aki aktuálisan húgyúti katéterrel rendelkezik, vagy a fertőzés kezdetét megelőző 48 órában rendelkezett katéterrel. A katéter megnöveli a fertőzés esélyét, egyrészt azáltal, hogy mintegy megnyitja az utat a baktériumoknak a húgyhólyag irányába, másrészt pedig felületet biztosít a kórokozók megtapadására.

Ritka, de az akár életet is veszélyeztető állapot az uroszepszis, azaz a húgyúti fertőzést követően kialakuló vérmérgezés. Ezen állapot felismerése és kezelése szakorvosok feladata, amely minden esetben kórházi körülmények között történik. Bár a szepszisek előfordulása az utóbbi években nőtt, a halált okozó vérmérgezés aránya – a kezelési lehetőségek fejlődésének köszönhetően – csökkent. Uroszepszis nagyobb valószínűséggel alakul ki idősekben, cukorbetegekben, szervátültetettekben, kemoterápiában vagy szteroidkezelésben részesülőkben, valamint azokban, akiknek az immunrendszere valamilyen okból gyengébb, mint az egészséges embereké. A kezelés fontos elemei a kiváltó ok (pl. kő) megszüntetése, valamint az életfunkciók biztosítása és a megfelelő antibiotikum alkalmazása.

Láthattuk, hogy a húgyúti fertőzések súlyossága igen változó lehet. Bár a nem komplikált húgyúti fertőzések kezelésére használható szerek egy része vény nélkül is beszerezhető, érdemes minden esetben szakember segítségét kérni a megfelelő kezelési mód kiválasztásában.

Milyen gyógyszeres kezelési lehetőségek vannak az egyes húgyúti fertőzések esetén?

Nem komplikált húgyúti fertőzések

A bakteriális fertőzések terápiájának célja a kórokozók elpusztítása, legfontosabb része az antibiotikumos kezelés. Érdemes azonban tudni, hogy a nem komplikált alsóhúgyúti fertőzések sok esetben (50–70%) maguktól is elmúlnak, ezért – amennyiben a tünetek súlyossága és a beteg engedi – az antibiotikumos kezelés megkezdése előtt érdemes egy-két napot várni, és a tünetek enyhítésére gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítókat alkalmazni. Bár az antibiotikumok használata lerövidíti a nem komplikált húgyhólyaggyulladás időtartamát, a túlzott vagy nem megfelelő antibiotikumhasználat jelentősen hozzájárul az antibiotikumrezisztencia terjedéséhez.

Napjainkban a nem komplikált, alsó húgyúti fertőzések kórokozója legtöbbször az Escherichia coli baktérium. Ez a baktérium még érzékeny a terápiában rutinszerűen használt szerek nagy részére, azonban az antibiotikumoknak ellenálló, úgynevezett rezisztens törzsek világszerte egyre gyakrabban fordulnak elő. Azért tehát, hogy a jelenleg használt antibiotikumok 5, 10 vagy 15 év múlva is használhatók legyenek és a baktériumok ne váljanak ellenállóvá velük szemben, érdemes felelősségteljesen kérni és használni ezeket a szereket. Nagyon helytelen gyakorlat a „megmaradt”, vagy ismerősöktől kapott antibiotikumok saját döntés alapján való alkalmazása, mert a nem megfelelően megválasztott, elégtelen ideig alkalmazott antibiotikumok jelentős mértékben hozzájárulnak a rezisztens kórokozók kialakulásához.

Az antibiotikumokat kiválasztásánál az orvos egyebek között az alábbi szempontokat veszi figyelembe:

• a beteg tulajdonságai (pl. életkora, állapota, egyéb betegségei),
• a baktériumok országonként eltérő érzékenysége,
• az egyes antibiotikumokra ellenálló baktériumtörzsek jelenléte,
• a szerek tolerálhatósága és mellékhatásai,
• a szerek elérhetősége és ára.

A teljes cikk klubtagsággal olvasható el.

Előfizetőnk lehetsz  itt.

Ha elfelejtettél bejelentkezni, megteheted  itt.