A lutein jótékony szerepét a szem egészségének megőrzésében számos kutatás támasztja alá. A reflektorfényben lévő luteinen kívül a vele általában együttesen előforduló, hasonló szerkezetű zeaxantin is ugyanazon kedvező hatásokkal rendelkezik, de mivel kisebb koncentrációban van jelen, kisebb jelntőségű. Ez a két vegyület a karotinoidok csoportjába tartozik. A karotinoidok közül csak a lutein és a zeaxantin koncentrálódik a szemlencsében és a szem ideghártyájában, ahol az ún. makulapigment kulcsfontosságú összetevői. Kimutatták, hogy ha ebből a két karotinoidból keveset fogyasztunk, az a makula (sárgafolt) károsodásával jár. Ez a folyamat már viszonylag fiatal korban elkezdődhet, de következményei általában időskorban jelennek meg látásromlásként – a betegség neve időskori makuladegeneráció (vagy sárgafoltsorvadás). Hosszú távon a szürkehályog kialakulásának kockázata is fokozódik.
Epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy legalább napi 6 mg lutein-zeaxantin étrendi forrásból történő bevitele csökkenti az előrehaladott időskori makuladegeneráció és a szürkehályog kialakulásának kockázatát. Újabb vizsgálatokban 12 mg karotinoidot más antioxidánsokkal együtt alkalmaztak, hasonlóan kedvező hatással. A lutein szedése növeli a makula pigmentjének karotinoidtartalmát és javítja a látást makuladegenerációban vagy szürkehályogban szenvedő személyeknél.
Az utóbbi években egészséges fiatal felnőtteknél is kimutatták a luteinpótlás előnyeit. Igazolták, hogy azok, akiknek sárgafoltjában nagyobb a karotinoidok koncentrációja, könnyebben tolerálják a nagy intenzitású (vakító) fényt.
A lutein és zeaxantin szemvédő hatásai részben
- antioxidáns aktivitásukkal magyarázhatóak, amely révén megvédik az oxidatív stresszre kifejezetten érzékeny retinát (és ezen belül a sárgafoltot) a szabad gyökök károsító hatásától, valamint
- a rövid hullámhosszú látható fény kiszűrésével is védik a szemet.
Az összes többi karotinoidhoz hasonlóan – ilyenek például a paradicsomban található likopin vagy a répa sárga színét adó karotin – a luteint és a zeaxantint sem állítja elő az emberi szervezet. Jelenlétük és koncentrációjuk a vérben és a szemben teljes mértékben étrendi eredetű. A lutein és zeaxantin leggazdagabb forrásai a zöld leveles zöldségek (mint a kelkáposzta és a spenót), a kukorica, és a tojás. A növényekhez képest a tojásban lévő lutein jobban hasznosul; részben azért, mert a tojásban a karotinoidok nem kapcsolódnak más vegyületekhez, részben pedig azért, mert a tojásban található koleszterin és más lipidek segítik felszívódását.
A fejlett országokban a lutein és zeaxantin napi bevitele mintegy 1–3,25 mg. Ez a mennyiség jóval alacsonyabb annál a beviteli szintnél (minimum 6 mg), amelyről kimutatták, hogy kedvező a szem egészsége szempontjából.
A lutein és a zeaxantin a természetben két különböző kémiai formában fordul elő: észterezetlen vagy “szabad” formában – mint például a zöld leveles zöldségekben – és észterezett formában. Az észterszármazékokban a karotinoid molekula mindkét végén lévő hidroxilcsoportokhoz egy-egy zsírsav kapcsolódik. Ez utóbbi forma egyes virágokban és (nagyon kis mennyiségben) bizonyos sárga-narancs színű zöldségekben és gyümölcsökben található meg. Az emberi táplálék túlnyomórészt szabad formában tartalmazza a luteint, és ez az emberi szervezetben (így a szemben is) ez a forma fordul elő.
Ahhoz, hogy a lutein eljusson a szembe és így kifejthesse hatásait, előbb fel kell szívódnia a bélrendszerből. Ha normál táplálékkal fogyasztjuk el a luteint, az szabad formában van jelen, ha viszont étrend-kiegészítőként, akkor gyakran észterként. Ennek az az oka, hogy az a növény, amelyből iparilag legnagyobb mennyiségben állítják elő, lutein-észtereket tartalmaz. A Tagetes (bársonyvirág) fajok, amelyeket büdöskeként is ismerhetünk, fő komponensként tartalmazzák a luteint.
A bélben a luteinmolekulák viszonylag könnyen átjutnak a bélnyálkahártyán és bejutnak a vérkeringésbe. Ha nem szabad luteint, hanem lutein-észtert fogyasztunk el, akkor előbb át kell alakulnia szabad luteinné, és csak ezután tud felszívódni. Az átalakuláshoz szükséges enzimek a bélrendszerben megtalálhatóak, de jogos lehet a felvetés, hogy a szabad formában bevitthez képest az észterből kevebb hasznosulhat (például mert az átalakulás nem teljes és időt is vesz igénybe).
A szabad lutein vs. lutein-észter versengés egészen húsbavágó jelentőségű az étrend-kiegészítőket gyártó cégek számára. Az a cég, aki azt állíthatja, hogy az ő terméke jobban hasznosul, előnybe kerül a többiekkel szemben. A szabad luteint tartalmazó termékeket forgalmazók épp ezért gyakran így érvelnek:
A legjobb lutein a szabad lutein! A luteinnek két formája van: a szabad lutein és a lutein-észter. A XXX (termék neve) tudatosan szabad lutein formával készült, hiszen amíg a szabad lutein, természetes és magas biohasznosulású lutein forma, addig a lutein-észter formájú luteint (melyet a legtöbb szemvitamin tartalmaz) szervezetünknek át kell alakítani a vékonybélben szabad luteinná, ami pl. a korral és emésztőrendszeri panaszokkal csökevényesen vagy egyáltalán nem megy végbe.
Az erős túlzás, hogy idős korban a szabad luteinné alakulás egyáltalán nem megy végbe – de hogy tényleg rosszabb-e a lutein-észterek hasznosulása, megvizsgálásra érdemes kérdés. Ezzel kapcsolatban eddig két jelentősebb vizsgálatot végeztek.
Az egyikben 18 egészséges felnőtt véletlenszerűen besorolva szabad luteint vagy lutein-észtert tartalmazó terméket kaptak, majd a lutein vérszintjét 408 órán át mérték. A lutein haszosulása független volt a nemtől és a testtömegindextől, viszont a lutein-észter esetén jelentősen, 61,6%-kal nagyobb hasznosulást mértek. Ez alapján úgy tűnik, hogy a lutein-észter forma nem jelent akadályt a lutein biológiai hasznosulásában, sőt: az észter jobban hasznosul. Azt is megfigyelték azonban, hogy ha a luteint (mindkét változatot) olajban oldják fel, akkor a felszívódás jelentősen javul (bár az észter előnye ez esetbe is megmarad). És végül, azt is kimutatták, hogy az elfogyasztott étel zsírtartalma szintén jelentős hatással van a lutein felszívódására: egy zsírosabb reggeli elfogyasztása esetén a lutein jóval nagyobb arányban szívódott fel.
Egy másik vizsgálatban 72 egészséges felnőttet véletlenszerűen 2 csoportra osztottak. A résztvevők 4 héten át szabad luteint, illetve lutein-észtert tartalmazó étrend-kiegészítőt kaptak, majd vérplazmájukban a 7., 14., 21. és 28. napon megmérték a lutein koncentrációját. Az első három héten nem volt szignifikáns különbség a két csoport között, azonban a 4. hét végére a szabad luteint kapott betegek vérében jelentősen magasabb volt a luteinszint: a vizsgálat kezdetéhez viszonyítva 5,2-szeres míg a lutein-észter csoportban csak 4,4-szeres.
Érdekes módon az első kutatást egy olyan cég támogatta, amely lutein-észtereket forgalmaz, a másodikat pedig egy szabad luteinnel kereskedő. Létezik egy harmadik vizsgálat is, amely nem mutatott ki érdemi különbséget a szabad és az észterezett lutein hasznosulása között (egészséges férfiak esetén), és azt is igazolták, hogy a tojás luteintatalma jobban szívódik fel, mint a spenótban vagy az étrend-kiegészítőkben található lutein. Ezt a kutatást nem támogatták a luteiniparban érdekelt cégek.
Mi mindebből a tanulság?
Egyrészt az, hogy nem érdemes egyetlen cikk alapján álláspontot kialakítani tudományos kérdésekben. De ami a konkrét kérdéshez, azaz a lutein hasznosulásához jobban kapcsolódik: úgy tűnik, hogy a lutein formájánál nagyobb hatása van annak, hogy milyen formában (szilárd vagy oldott), milyen étellel, és mennyi ideig fogyasztjuk a luteint. Az olajban/zsírban dús étrend segíti a felszívódást, a rostok gátolják – de ebből semmiképp nem következik az, hogy egészségtelenül kellene táplálkozni! A tartós, több hetes luteinszedés feltétlenül előnyösnek tűnik, hiszen 4 hetes szedés során is folyamatos vérszintemelkedés figyelhető meg. Hosszú távon sokkal nagyobb jelentősége van, hogy rendszeresen, hosszabb időn át szedjük-e a luteint, mint annak, hogy melyik (esteleg némileg jobban hasznosuló) formát választottuk.
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Illusztráció: tengr.ai
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
