A koleszterin imázsa nem túl jó. Ezt a vegyületet sokan veszélyesnek, betegségek kiváltó okának tartják, és nem véletlenül: ha a vérben túl magas a koleszterinszint, akkor fokozódik a szív-érrendszeri betegségek kockázata.
Pontosabban fogalmazva: a koleszterinszint az érelmeszesedéssel mutat összefüggést, ami viszont rontja a szövetek oxigénellátását, és akár szívinfarktushoz vagy agyvérzéshez is vezethet. A szívinfarktus és az agyi érkatasztrófa nagyon gyakran úgy alakul ki, hogy egy elmeszesedett ér teljesen “eldugul” – az elmeszesedett fal megrepedése vérrögképződéshez vezethet, ami nagyon rövid idő alatt teljes zárlatot okozhat. Bármily meglepő, de az érelmeszesedés folyamata nem teljesen feltárt, az azonban bizonyos, hogy a magas koleszterinszint az egyik jelentős kockázati tényező. De ahhoz, hogy a folyamatot megértsük, meg kell ismerkedni két kulcsszereplővel: a “jó” és a “rossz” koleszterinnel.
És a dolog itt válik nehezen követhetővé, ugyanis amit “jó” és “rossz” koleszterinként ismerünk, az valójában nem is koleszterin…Több, különböző molekulából összeálló részecskékről van szó, amelyeket helyesebb lipoproteineknek nevezni, ugyanis főleg zsírokból (lipidek) és proteinekből (fehérjék) állnak – és “mellékesen” koleszterint is tartalmaznak. Bár ugyanolyan anyagokból épülnek fel, egy laborellenőrzésnél mégis különbséget tesznek közöttük. A “rossz” lipoproteinek LDL, a “jók” HDL rövidítéssel szerepelnek a laborleleteken. A rövidítések megfejtése: alacsony sűrűségű (low density) és nagy sűrűségű (high density) lipoproteinekről van szó. Előbbiekben a zsírok, utóbbiakban a fehérjék vannak túlsúlyban. Koleszterin pedig mindkettőben van.
De akkor mitől rossz az egyik és mitől jó a másik? Mindkét típusú lipoprotein nagy mennyiségben kering az ereinkben, a különbség az emberi szervezetben betöltött szerepükben van. A “jó” HDL feladata az, hogy koleszterint szállítson a májba. A májsejtek a koleszterint felveszik, így végeredményben a vér koleszterinszintje csökken. A “rossz” LDL a koleszterint más sejtekben, például az érfal sejtjeiben is leadja, ami káros is lehet. Az erek beszűkülése egy gyulladásos folyamattal kezdődik, amelyet az LDL indít el. A folyamat vége pedig a gyulladásos folyamat során elpusztult fehérvérsejtekből, oxidálódott zsírokból, koleszterinből álló olyan lerakódás (plakk, “meszesedés”) kialakulása, amely nemcsak a vérkeringést rontja, hanem az erek rugalmasságát is. A HDL lassítja a folyamatot: igyekszik elszállítani a zsírt és a koleszterint, több-kevesebb sikerrel.
Ha a koleszterinszint magas, akkor a folyamat gyorsabban zajlik le. De mint láthattuk, nem csak a koleszterinen múlik a dolog: a zsíroknak is jelentős szerepe van az érelmeszesedés kialakulásában. Bár a koleszterint és a zsírokat sokan szinonimaként használják, kémiailag teljesen különböző vegyületekről van szó. A legmagasabb koleszterintartalmú ételek a tojás, az állati belsőségek (máj, vese), bizonyos tengeri élőlények és tejtermékek. Ezek nem tartoznak a legegészségtelenebb táplálékok közé, s nem véletlenül: a normál étrend részeként nem kell tartani tőlük. Ha viszont a koleszterinanyagcserében zavar van, már normál mértékű koleszterinfogyasztás is jelentősen emelheti az LDL-koleszterinszintet. Az állati zsírokban túlságosan dús étrend azonban mindenki számára kockázati tényező, mivel hozzájárul az LDL zsírtartalmának, így az érelmeszesedés kockázatának növekedéséhez. Az is széles körben elfogadott tény, hogy míg az állati zsírok fokozzák a kockázatot, a növényi olajok csökkentik. Ennek egyik magyarázata az, hogy a növényi olajokban található telítetlen zsírsavak csökkenthetik a gyulladást (az érfalakban), továbbá gátolnak egy olyan enzimet (endoteliális lipáz), amely közvetlenül kapcsolatba hozható az érelmeszesedéssel.
Bár volt olyan időszak, amikor a magas koleszterintartalmú tojást szinte kiátkozták az étrendből, ma már ezek a hullámok elcsitultak: a magas koleszterinszintűek zömének rossz laborértéke hátterében nem a túlzott tojás- vagy borjúmájfogyasztás, hanem nagyon gyakran egy receptorhiba áll. Az ún. LDL-receptorok a májban kivonják a forgalomból a koleszterint, azonban ha ezek hiányoznak, a koleszterin szintje igen szigorú diéta esetén is magas lehet. Koleszterint a szervezet is előállít, így kiiktatása az étrendből nem jelenti azt, hogy ez a vegyület eltűnik a szervezetünkből.
De nem is lenne jó, ha eltűnne, mert elég csúnya halált halnánk. A koleszterin ugyanis az élethez nélkülözhetetlen anyag: nemcsak a sejtmembránok felépítéséhez szükséges (a szervezetünk minden sejtjében), hanem egyes hormonok termelése és az epeképződés is elképzelhetetlen nélküle. A 20. század elején írták le először, hogy a magas koleszterinszint fokozhatja a szív-érrendszeri betegségek kockázatát, majd a század közepén ugyanezt megállapították az állati zsírokról is. Jóllehet a legtöbb ajánlás még ma is a koleszterin, és különösen az állati zsírok mérsékelt bevitelét ajánlja, a kép ma már árnyaltabb. A koleszterin- és zsírtartalmú ételek “kiátkozása” indokolatlan, ám a mérték (mint minden tápanyagnál) fontos, különösen azoknál, akiknek egyéni adottságaik miatt jobban felhalmozódik a kockázati tényezőként számon tartott LDL-koleszterin a vérében.
A kívánatos LDL- és HDL-értékeket ún. epidemiológiai vizsgálatok adataiból állapítják meg. Ezekben sok-sok ember részvételével vizsgálják a szívbetegségek előfordulási gyakoriságát, az érelmeszesedés súlyosságát, és egyidejűleg a HDL/LDL-szintet is mérik. Mindezek alapján meghatározzák, hol van az a határ, amely alatt/fölött kisebb, illetve nagyobb a kockázat. A fentiek alapján érthető, hogy az LDL esetén a kisebb, a HDL esetén pedig a magasabb értékek számítanak kedvezőnek.
A jelenleg elfogadott értékek természetesen nincsenek kőbe vésve. Újabb vizsgálati eredmények felülírhatják, módosíthatják a limiteket. Egy azonban biztos: a magas (LDL)koleszterinszint nem egészséges. Mérséklése étrendi változtatással, sporttal egyaránt megcélozható, de ha az eltérés hátterében a koleszterinanyagcsere egyéni zavara áll (a koleszterin étrendi “kiiktatása” ellenére túl sok termelődik a szervezetben), gyógyszeres kezelésre lehet szükség. A magas koleszterinszint nem fájdalmas, és az érintettek gyakran nem is értik, mi szükség a kezelésre. Az, hogy egy fokozott kockázatú csoportba tartozunk, nehezen értelmezhető. A baj az, hogy az érelmeszesedés folyamata észrevétlenül, de egy idő után visszafordíthatatlanul károsítja az érrendszert. Egy szívinfarktus vagy agyvérzés után a kockázat csökkentéséről elmélkedni igencsak késő…
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
