Több esetleírás szól arról, hogy korábban COVID-on átesett és felgyógyult betegek újrafertőződtek a vírussal. Kérdéses, hogy ezekben az esetekben valóban újrafertőződésről van-e szó, de legalább ilyen fontos az is, hogy ha újra elkaphatjuk a betegséget, ez mennyire gyakori?
Az “újrafertőződés” az esetek egy részében nem valódi reinfekció, hanem valójában egy tartósan fennálló fertőzés. Ma már ismert, hogy a betegek egy része akár hónapokon át is hordozhatja a vírust a felgyógyulás után. A vírus kimutatására használt PCR-tesztek néha hamis negatív eredményt adnak (bár a vírus ott van a beteg szervezetében, a tesz nem mutatja ki), így előfordulhat hogy a tartós vírushordozót tévesen minősítik vírusmentesnek. Ha az állapota később romlik (vagy más okból újra tesztelik), és egy következő vizsgálatnál a PCR-teszt ismét pozitív lesz, az illetőt (tévesen) újrafertőzöttnek tekinthetik.
Ma még nem teljesen világos, hogy miért és hogyan marad hosszasan vírushordozó a betegek egy része, és az sem tudott, hogy ők milyen arányt képviselnek a betegek között. Konkrét adatok híján, a szakirodalmi jelentések alapján csak feltételezhető, hogy ez egy ritka jelenség. Az viszont ismert, hogy a székletből a vírus általában hosszabb ideig kimutatható, mint a légúti váladékból, erre alapozva feltételezik, hogy az emésztőrendszerben lehet az a “raktár”, amelyben a vírus a tünetek megszűnése után is tárolódik. Elméletileg az is előfordulhat, hogy a fertőzés azért lángol fel, mert a vírusellenes kezelést túlságosan korán fejezik be.
Az is előfordulhat, hogy az “újrafertőződés” valójában nem a vírus újbóli megjelenése, hanem a (szaporodásképtelen) vírus örökítőanyagdarabjai kimutatásának eredménye. Ezek az ún. hamis pozitív eredmények, amelyek szintén előfordulhatnak a PCR-teszteknél.
Valódi újrafertőződés is bekövetkezhet. Erről azonban csak akkor beszélhetünk, ha a vírus genetikai vizsgálatával igazolható, hogy az első és második fertőzést okozó vírus örökítőanyag némileg eltér. Az ilyen esetekről beszámoló híreknek a súlya a sajtóban többszörösére nő, ugyanakkor az újrafertőződés valós gyakoriságáról nincsenek megbízható adatok. A tényeknél maradva: ilyen esetek előfordultak, de világszerte mindössze néhány (Európában egyetlen) esetről tudunk.
Forrás:
Falahi S. és mtsai: COVID-19 re-infection: prolonged shedding or true reinfection
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
