Kevés olyan makacs egészségügyi tévhit létezik, mint az, hogy a sárgás vagy zöldes színű orrváladékot (taknyot) és köpetet bakteriális fertőzés okozza, tehát ilyen esetekben feltétlenül antibiotikumkezelésre van szükség. A takony színe, mint diagnosztikai kritérium, széles körben elterjedt, a baj csak az, hogy a tudományos kutatások és a klinikai ajánlások szerint mindez tévedésen alapul. A váladék színe nem alkalmas annak eldöntésére, hogy vírusos vagy bakteriális fertőzésről van-e szó, így arra sem, hogy ez alapján antibiotikumot alkalmazzunk.
Sokféle taknyosság
Amikor valaki „taknyos”, akkor számos különféle betegségben szenvedhet, s ezek nagy részét nem baktériumok, hanem vírusok okozzák. Az antibiotikumok viszont csk a baktériumokra hatnak, a vírusokra egyáltalán nem.
A közönséges megfázás tipikusan vírusos megbetegedés, és mivel az antibiotikumok nem hatnak a megfázást okozó vírusokra, nem segítik a gyógyulást – ezért alkalmazásuk nem is javasolt, bármilyen színű is a köpet. Hasonló a helyzet sok más akut felső légúti fertőzéssel is, beleértve az influenzát vagy más hurutos vírusfertőzéseket.
Az akut hörghurut (ilyenkor a köhögéshez nyákos, akár elszíneződött köpet társul), legtöbbször (az esetek 90%-ában) szintén vírusos eredetű, az antibiotikumok alkalmazása ilyenkor is szükségtelen.
Az akut rhinosinusitis, vagyis a hétköznapi nyelvben gyakran arcüreggyulladásnak nevezett állapot már valamivel árnyaltabb kérdés, mert ebben a csoportban előfordulnak valódi bakteriális fertőzések is. Mégis, a NICE akut sinusitisről szóló útmutatója szerint ez az állapot rendszerint vírusos eredetű, általában 2–3 hét alatt lezajlik, és a legtöbb beteg antibiotikum nélkül is javul. Az IDSA irányelve még konkrétabb: az akut rhinosinusitises esetek döntő többsége vírusos, és csak kisebb része bakteriális.
Érdemes azt is észben tartani, hogy nem minden orrfolyás fertőzés következménye. Allergiás náthában (szénanáthában) például hasonló „náthás” tünetek jelentkezhetnek, mint egy vírusfertőzésben: orrfolyás, orrdugulás, tüsszögés, kaparó torok. Az antibiotikumok ilyenkor természetesen teljesen hatástalanok.
Mitől lesz zöld a váladék?
Sokan úgy vélik (tévesen), hogy a takony zöld vagy sárgás színe szinte automatikusan baktériumfertőzésre utal. A színt nem a baktériumok okozzák, hanem az, hogy a betegséggel együtt járó gyulladás helyére sok fehérvérsejt érkezik, és ezek olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek elszínezhetik a váladékot. Magyarán a szín sokkal inkább azt mutatja, hogy az immunrendszer dolgozik, nem pedig azt, hogy biztosan baktériumfertőzésről van szó.
Ezért fordulhat elő teljesen hétköznapi vírusfertőzésben is, hogy az első napok vízszerű orrfolyása után a váladék sűrűbbé, sárgásabbá vagy zöldesebbé válik. A szövődménymentes vírusos felső légúti fertőzések normális lefolyásához hozzátartozik, hogy a váladék néhány napig purulensnek, azaz gennyesnek tűnik (majd általában spontán módon újra színtelenné válik). Ez önmagában még nem jelent bakteriális felülfertőződést.
Miért nem lehet a szín alapján antibiotikumot adni?
Azért, mert a szín önmagában rossz diagnosztikai jel. Ha pusztán a szín alapján döntenénk, túl sok vírusos fertőzést kezelnénk antibiotikummal. A döntéshez nem a váladék árnyalata, hanem a teljes klinikai kép számít: mennyi ideje tartanak a panaszok, javul-e az állapot, jelentkezik-e magas láz, erős arcfájdalom, fulladás, mellkasi fájdalom vagy más, bakteriális fertőzésre figyelmeztető jel. Zöld takonyra antibiotikum: jól hangzó, de haszontalan, sőt veszélyes tanács.
Az akut bakteriális arcüreggyulladás gyanúját például nem az veti fel, hogy zöld a váladék, hanem inkább az, ha a tünetek tíz napnál tovább fennállnak javulás nélkül; ha a betegség kezdetén legalább 39 °C-os láz, purulens váladék és erős arcfájdalom több napon át együtt jelentkezik; vagy ha a beteg egy kezdeti javulás után újra rosszabbul lesz. Vagyis nem egyetlen tünet, hanem a lefolyás mintázata számít.
A „megelőzésre jó lesz” gondolat miért hibás?
Sokan már nem is azt mondják, hogy „ez biztosan baktérium”, hanem azt, hogy „lehet, hogy még vírusos, de legalább megelőzzük vele a bakteriális felülfertőződést”. Ez első hallásra körültekintő hozzáállásnak tűnhet, de valójában fölösleges és káros gyakorlat. A NICE útmutató kifejezetten hangsúlyozza, hogy akut sinusitisben az antibiotikum visszatartása ritkán vezet szövődményhez, miközben a legtöbb beteg antibiotikum nélkül is jobban lesz. A Cochrane összefoglaló szerint pedig az antibiotikumalkalmazásnak nincs haszna közönséges náthában, miközben mellékhatásaik lehetnek.
Másképp fogalmazva: ha egy betegség alapvetően vírusos, akkor az antibiotikum nem „védőháló”, hanem fölösleges gyógyszerterhelés. Nem akadályozza meg, hogy a későbbiekben esetleg bakteriális fertőzés alakuljon ki, viszont mellékhatásokat okozhat, és fokozza az antimikrobiális rezisztencia égető problémáját.
Mi a fölösleges antibiotikumhasználat ára?
A túlhasználat mértéke számokban is jól látszik. Egy sokat idézett elemzés szerint az ambuláns, szájon át szedett antibiotikumok mintegy 30%-a indokolatlan volt az Egyesült Államokban, és az akut légúti fertőzések különösen nagy részt tettek ki a szükségtelen felírásokból. Ez azért riasztó, mert nem néhány rossz döntésről, hanem rendszerszintű problémáról van szó.
A következmények egyik része nagyon közvetlen. Egy vizsgálat becslése szerint évente körülbelül 142 505 sürgősségi osztályos megjelenés volt köthető antibiotikumok mellékhatásaihoz az Egyesült Államokban – vagyis a fölöslegesen elkezdett antibiotikum valós kockázatot jelenthet a beteg számára.
A másik következmény, az antibiotikumrezisztencia sokkal súlyosabb probléma. Ez azt jelenti, hogy a baktériumok idővel ellenállóvá válnak azokkal a szerekkel szemben, amelyek korábban elpusztították őket vagy gátolták a szaporodásukat. A fölösleges antibiotikum-használat azért gyorsítja ezt a folyamatot, mert az antibiotikum nemcsak a betegséget okozó baktériumokra hat, hanem a szervezetben vagy a környezetben jelen lévő más baktériumokra is. Az érzékeny baktériumok elpusztulnak, de azok, amelyek valamilyen okból jobban ellenállnak, túlélnek és elszaporodnak. Minél gyakrabban és indokolatlanabbul használunk antibiotikumot, annál nagyobb ez a „szelekciós nyomás”, és annál gyorsabban terjednek az ellenálló (rezisztens) törzsek, amelyekre nem hatásosak az antibiotikumok. Ennek az a következménye, hogy egyre többen betegednek meg (vagy halnak meg) olyan bakteriális fertőzésekben, amelyeket korábban sikeresen kezelni lehetett.
A WHO antimikrobiális rezisztenciáról szóló jelentése szerint a bakteriális antimikrobiális rezisztencia 2019-ben közvetlenül 1,27 millió halálesetért volt felelős, és 4,95 millió halálesethez járult hozzá világszerte. A WHO azt is hangsúlyozza, hogy ennek egyik fő hajtóereje az antimikrobiális szerek helytelen és túlzott használata. Ez a probléma tehát nem elvont járványtani kérdés, hanem nagyon is jelen idejű közegészségügyi fenyegetés.
Mire érdemes figyelni a szín helyett?
A helyes kérdés nem az, hogy „milyen színű a váladék?”, hanem az, hogy „hogyan zajlik a betegség?”. Hány napja tartanak a tünetek? Enyhülnek vagy rosszabbodnak? Van-e magas láz, kifejezett arcfájdalom, légszomj, mellkasi fájdalom, vagy más szokatlan tünet? A legtöbb megfázás és sok akut arcüreggyulladásos panasz tüneti kezeléssel, pihenéssel, folyadékbevitellel és idővel rendeződik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden elhúzódó vagy súlyos hurutos betegség ártalmatlan. Azt jelenti, hogy a zöld vagy sárga váladék önmagában nem elég ok antibiotikumra. Zöld takonyra antibiotikum – nem jó özlet… A jó döntéshez mindig a teljes klinikai képet kell nézni, nem pedig egyetlen látványos tünetet kiragadni – ehhez pedig a kezelőorvos tanácsa szükséges, nem pedig a szomszédasszonyé – vagy valamelyik AI-chatroboté…
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
