A búzafüvet sokan a legjelentősebb gyógynövények között tartják számon. Népszerűsége töretlen, az 1990-es évek óta hatalmas forgalmat bonyolítanak le a búzafűporral, fagyasztott és nyers búzafűvel, búzafűlével, vagy utóbbi előállítására használható présekkel kereskedő vállalkozások. Ha az internet segítségével próbáljuk megfejteni a népszerűség okát, szinte csak jókat olvashatunk a búzafűről:

„Igazi szuperélelmiszer, tele van fontos tápanyagokkal, sőt, bizonyos betegségek kezelésében is segíthet. További kutatásokra van szükség a hatékonyságának tényleges meghatározásához, de a kutatók egyetértenek abban, hogy a búzafűben van lehetőség.”

Ha viszont a szakkönyvekben és a szakirodalomban keresgélünk, alig találunk valamit (egyetértünk: további kutatásokra van szükség). Cikkünk célja a vélt és valós hatások között feszülő ellentmondások vizsgálata, de annak is utánajárunk, mi lehet ennek a növénynek valódi értéke a gyógyításban és betegségmegelőzésben.

Nem ősidők óta

Egy biztos: a búzafű nem tartozik a régi, hagyományos gyógynövények közé. Egészségvédő célú felhasználása Charles F. Schnabel mezőgazdasági szakember nevéhez fűződik, aki az 1930-as évek során vélte a csírázási fázisban lévő búzát (búzafüvet) vélt magas tápanyagértéke alapján hasznosította a haszonállatok takarmányozásában. Feltételezéseit azokra a szarvasmarhákon tett megfigyeléseire alapozta, miszerint a búzafüvet legelő állatok nagyobb testsúlynövekedést és tejelválasztást mutattak. Schnabel gyártástechnológiát dolgozott ki a búzafű kidolgozására (ennek lényege az alacsony hőmérsékletű szárítási), és forgalomba hozta saját termékét Cerophyl néven, amelyet növényi multivitaminként, általános erősítőként és hozamfokozóként reklámozott. Schnabel a búzafű vitamin- és klorofilltartalmát feltételezte a jótékony hatások mögött – megjegyzendő, ez volt a vitaminok felfedezésének hőskora, ebben az időben számtalan, ma már megcáfolt hatást is vártak a vitaminoktól.

Néhány évtized alatt az egyre olcsóbban beszerezhető multivitaminok kiszorították a Cerophylt a piacról. A búzafű reneszánsza Ann Wigmore-nak köszönhető, aki az „élő ételek” (nyers élelmiszerek) népszerűsítésének szentelte életét. Az általa népszerűsített étrend egyik alapköve a búzafűlé fogyasztása volt, melyet ő rostokban, fehérjében, minden vitaminban és ásványianyagban gazdag eszményi élelmiszernek tekintett. 1985-ben kiadott könyve (The Wheatgrass Book, magyarul Búzafűkönyv) szerint „talán a létező leghatásosabb és legbiztonságosabb gyógyító segédszer”. Ebben az időben már elérhetőek voltak a vitaminok kimutatására alkalmas modern analitikai metodikák, és a gyógynövények hatásainak vizsgálatára alkalmas laboratóriumi és állatkísérletes módszerek, ennek ellenére Wigmore állításai javarészt tudományosan megalapozatlanok voltak. Érdekes módon a bűzafűvel kapcsolatos (nem sok) tudományos cikk nagy része az utolsó 15-20 évben jelent meg. A következőkben a búzafű leggyakrabban említett, vélt hatásait vizsgáljuk meg a bizonyítékok tükrében

Szuperélelmiszer és teljes értékű táplálék?

Még mielőtt erre válaszolnánk, azt is tisztázni kell, mi egyáltalán a búzafű. A búzafű a Triticum (búza) fajok (például Triticum aestivum, Triticum spelta) fiatal hajtása. A búzafű hívei szerint a búzafű azért kiemelkedően értékes, mert a csírázó növény és a fiatal hajtás ebben a növekedési fázisban tartalmazza s legnagyobb koncentrációban az értékes ásványi- és tápanyagokat, vitaminokat, melyeket a későbbi növekedés során felhasznál. Mindez több szempontból is kétséges: egy vizsgálat szerint a búzafű nyomelemekben, ásványi anyagoban kifejezetten szegény, 100 g friss búzafű mindössze a napi ajánlott beviteli értékek töredékét tartalmazta. Sok reklám a búzafű magas C-vitamin-tartalmát emeli ki. Ezzel kapcsolatba több kutatás is készült, ezek szerint a búzafű grammonként kb. 0,5 mg C-vitamint tartalmaz (azaz kevesebbet, mint a paprika, amelynek az átlagos C-vitamin-tartalma kb. 0,8 mg/g). Ebből kiindulva a C-vitaminszükséglet napi 160 g búzafűvel fedezhető

Kivételes antioxidáns?

A másik gyakran elhangzó és hangsúlyos állítás, hogy a búzafű rendkívül gazdag antioxidánsokban. Az ezzel kapcsolatos kísérletes adatok szórványosak, ellentmondásosak és nem tanúskodnak kiemelkedő antixidáns- tartalomról és hatásról. Ráadásul azok a cikkek, amelyekben magas flavonoidtartalomról írnak (ezeket a vegyületeket tartják részben felelősnek az antioxidáns hatásért), nem is alkalmasak a flavonoidok specifikus kimutatására. Egy friss, modern analitikai módszerekkel végzett kutatás szerint a flavonoidtartalom a (fagyasztva szárított) búzafűlében is nagyon alacsony, 0,5 mg/100 g alatt. Saját kutatásaink szerint a búzafű antioxidáns hatása csekély, nagyságrendekkel elmarad a közismert antioxidánsokétól (pl. C-vitamin). A vélt antioxidáns hatást egyesek a búzafű magas klorofilltartalmával hozzák összefüggésbe. Való igaz, a búzafűben sok klorofill van (mint minden zöld színű növlnyi részben, azonban a mérhető antioxidáns hatás mértéke megerősíti azt a tényt, hogy a a zöld színanyag nem tartozik a legmarkánsabb antioxidánsok közé. Egyéb okokból sem különösebben nagy előny a búzafű klorofilltartalma, mivel nincs olyan gyógyászati cél, amelyben hatásosságát igazoltnak tekinthetjük.

Hasznos vérszegénység ellen?

A klorofill kémiai szerkezetét 1940-ben derítették fel, a vér oxigánszállító képességéért felelős molekuláét, a hemoglobinét kb. 20 évvel később. A két vegyület szerkezeti hasonlósága sokak fantáziáját megmozgatta, ez volt az alapja annak a közkeletű tévhitnek, hogy a magas klorofilltatalmú étrenddel javítható a vér oxigénszállító kapacitása – ha így lenne, az vérszegénység esetén kifejezeteh hasznos lenne. Egy kontroll (azaz összehasonlító csoport) nélküli vizsgálatban talasszémiában (örökletes, vérszegénységgel járó vérképzőszervi betegség) szenvedő gyerekeknél a búzafű tartós fogyasztását követően valamelyest csökkent a vérátömlesztések szükségessége. Egy másik, nagyobb szabású, hasonló vizsgálat szerint viszont ez a hatás nem volt kimutatható. Egy további vizsgálat némi kedvező hatást mutatott ki. Összeségében ezek az eredmények nem támasztják alá a klorofill előnyeit vérszegénység esetén, többek között azért sem, mert kevés beteg részvételével végzett, nem túl jól tervezett vizsgálatokból származnak. Biokémiai szempontból naiv elképzelésnek tűnik a klorofill használata vérszegénység kezelésére: bár a klorofil és a hemoglobin szerkezetileg hasonló, racionálisan nem várható, hogy a klorofill elfogyasztása bármilyen módon hatna a vér hemoglobinszintjére.

Kivételes méregtelenítő?

„A búzafűben található tápanyagok segítenek a szervezetnek megszabadulni a szennyeződésektől és a raktározott méreganyagoktól” – írják egy helyütt. Ez teljesen alaptalan, bizonyítatlan, ami már csak azért sem meglepő, mert a méregtelenítés ideája is teljesen légből kapott elképzelés.

Segítheti az emésztést?

„A búzafűben magas az enzimek szintje, amelyek elősegítik az emésztést azáltal, hogy segítik a szervezetet az élelmiszerek lebontásában és a tápanyagok felszívódásában.” Minden növényben vannak enzimek, csakhogy ezek (kevés kivétellel) a növény életfolyamataihoz kellenek, nem pedig az emberi emésztés javításához. Semmi sem utal arra, hogy ez a búzafű esetén ne így lenne (azaz nem azonosítottak benne az emberi emésztést támogató enzimeket, s emésztést segítő hatását sem hiteles beszámolók, sem kísérleti eredmények nem támasztják alá.

Fokozza az anyagcserét?

„Fogyasztása felgyorsíthatja az anyagcserét és elősegítheti a fogyást. Jó választás, ha figyelsz a súlyodra, mert alacsony a kalóriatartalma és nincs benne zsír.” Hat, het. Hipotetikus, bizonyítatlan és alaptalan a fogyasztó hatás. Nem ismert benne olyan vegyület, ami ezt megalapozná. Legfeljebb akkor lehet hatásos, ha a normál étrend helyett eszünk búzafüvet.

Csökkentheti a koleszterinszintet

„A búzafűről az is ismert, hogy csökkenti a koleszterinszintet. Egy tanulmány szerint a fogyás segíthet a koleszterinszint csökkentésében is, ami csökkenti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát.” Az idézett vizsgálatban napi 3,5-7 dl búzafűlének megfelelő dózisban kapták a patkányok búzafűlevet. Emberek részvételével elvégzett vizsgálat nem ismert, a szívbetegségekre való utalás túlzó extrapolálás.

Erősítheti az immunrendszeredet?

„Javítja az immunrendszer működését. Ez segíthet a fertőzések és betegségek megelőzésében. Ráadásul valószínűleg jobban érzed magad, ha immunitásod optimális szinten működik. Ha valamilyen betegségben szenvedsz, az erős immunrendszer elősegítheti a gyorsabb felépülést.”

Ez teljesen megalapozatlan, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, semmi nem utal ilyen hatásra. Viszont tény, hogy jól rímel sok fogyasztó igényére, így jól támogatja a marketinget.

Energiát adhat?

„Energiaszinted magasabb lehet a szokásosnál a búzafűnek köszönhetően. Miután szervezeted kiürítette a káros anyagokat, az energiát a napi feladatok elvégzésére és az edzésre fordíthatja. Megfiatalodottnak és felfrissültnek érezheted magad.” Ha nagyon erősen hiszünk benne, talán így fogjuk érezni….Egy biztos: a búzafű nem tartozik a magas kalóriatartalmú, tápláló élelmiszerek közé, sé stimuláns hatása sincs.

Javíthatja a kognitív funkciókat?

„Javíthatja az általános mentális funkciót és enyhítheti a szorongást. A neuroprotektív hatásai jobb kognitív funkciókat tesznek lehetővé, és segíthet az Alzheimer-kór megelőzésében és kezelésében.” Jogos a feltételes mód, ugyanis erre semmilyen bizonyíték nincs, s az alapján, amit a búzafű összetételéről tudunk, nem is reálisan várható hatás.

Segíthet cukorbetegség esetén?

„Az emberek a búzafüvet hagyományos gyógyszerként használták a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére, és néhány tudós bizonyítékot talált arra, hogy segíthet. Ennek részben az az oka, hogy a búzafűben az inzulinhoz hasonló hatású vegyületek vannak. Csökkenti az élelmiszerek glikémiás indexét, ami pozitív hatással van a vércukorszintre.”

Amit tudni lehet: egy állatkísérletben cukorbetegségben emelte az inzulinszintet, egy másikban pedig a vércukorszintet is. Ezeket a kísérleteket mesterségesen megbetegített állatokon végezték, viszonylag nagy dózisok adagolásával. Emberekben egyáltalán ne tanulmányozták a búzafű hatását.

Segíthet ízületi gyulladás esetén?

„Egy kutatás szerint a búzafűnek gyulladásgátló tulajdonságai lehetnek. Ez enyhítheti az ízületi gyulladás egyes tüneteit, például a merevséget, fájdalmat és duzzanatot. Ez kisebb kényelmetlenséget és jobb működést eredményezhet.”

A laboratóriumi körülmények között meghatározott gyulladáscsökkentő hatásból nem következik az, hogy a búzafű jó lenne ízületi gyulladásra. Elméletileg akár jó is lehet, de a laboratóriumban megfigyelt hatásoknak csak nagyon kis töredéke valós gyógyhatás – ahhoz, hogy ez a búzafű esetén valós, előbb bizonyítani kellene.

Egyetlen vizsgálat van, amely a búzafű esetleges gyulladácsökkentő hatásának gyógyászati hasznát látszik alátámasztani. Ebben colitis ulcerosában szenvedő betegek tünetei enyhültek, de mivel nagyon kevés (23) beteg vett részt a kutatásban, amelynek eredményeit mások nem igazolták issza, helytelen lenne hiú reményeket táplálni az ebben a betegségben szenvedőkben.

Fertőzések elleni küzdelem?

“Egyes kutatások kimutatták, hogy megölheti vagy lelassíthatja bizonyos fertőzések növekedését. Ez különösen hasznos lehet az antibiotikum – rezisztens fertőzések kezelésében, vagy olyan embereknél, akik allergiásak bizonyos antibiotikumokra. A kutatók egy kémcsőben végzett kísérlet eredményeit tették közzé. Az eredmények azt mutatták, hogy a búzafű antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek képesek felvenni a harcot bizonyos típusú Streptococcus fertőzésekkel és a Lactobacillus baktériumok egyes formáival. A Lactobacillus baktériumok számos fertőzésben játszanak szerepet, beleértve a fogászati fertőzéseket is.”

A szakirodalomban nemtalálható nyoma a Streptococcus– és Lactobacillus-ellenes hatásoknak. De még ha van is ilyen kémcsőkísérlet, abból sem sok minden következik, leginkább azért, mert milliónyi anyag van, amely kémcsőben hatásos baktériumok ellen, de terápiásan teljesen haszontalan – például azért, mert a bélrendszerből nem szívódik fel az antibiotikus hatáshoz szükséges mennységben, vagy felszívódás után gyorsan lebomlik. Emiatt az antibakteriális hatást csak akkor tekinthetjük terápiásan hasznosíthatónak, ha azt emberen is igazolták, ez pedig a búzafű esetén egyáltalán nem történt meg.

A Lactobacillus-ellenes hatás egyébként kérdéseket vet(ne) fel. Ha létezne ez a hatás, nem biztos, hogy hasznos lenne, mivel a Lactobacillusok a normál bélflóra tagjai, kiirtásuk a bélflóra egyensúlyát veszélyeztetné. Egyes betegségekben és a fogszuvasodásban is szerepet játszanak, de ha megesszük/isszuk a búzafüvet, legnagyobb hatással a bélben élő baktériumokra lehet.

Van összefüggés a búzafű és a rák között?

„A búzafű hatékony kiegészítője lehet a rákkezelési terveknek. A kutatások arra utalnak, hogy rákellenes potenciállal rendelkezik. Ha hagyományos rákkezeléssel együtt alkalmazzák, erősítheti az immunrendszert, és elősegítheti a szervezet méregtelenítését. Nagyobb vizsgálatokra van szükség ezen megállapítások megerősítéséhez.”

A daganatellenes hatással kapcsolatos minden állítás csak arra jó, hogy alaptalan reményeket keltsen. Még a leghatásosabb, klinikailag alaposan vizsgált gyógyszerek sem rendelkeznek mindig kielégítő hatásossággal, a búzafű daganatellenes hatására pedig egyáltalán semmilyen bizonyíték nincs. Mert az, hogy lombikban ráksejteket pusztít el, még semmit nem jelent. Sok ezer olyan vegyület és kivonat van, ami erre képes, de csak az lehet daganatellenes gyógyszer, amely eljut a daganatos sejtekhez megfelelő mennyiségben s azokat úgy pusztítja el, hogy az egészséges sejtekben kevésbé tesz kárt. Ez az a tulajdonság, amivel a „csodaszerek”, így a búzafű sem rendelkezik tudomásunk szerint, s az alapján, amit eddig tudunk összetételéről, hatásairól, szinte teljességgel kizárható, hogy valaha daganatellenes szernek tekintsük. Ahhoz sokkal markánsabb és szelektív daganatellenes hatással kellene rendelkeznie.

„Egy kutatásban azt találták, hogy gátló hatással van a szájrák sejtjeinek proliferációjára. Ez azt jelenti, hogy megakadályozhatja a sejtek szaporodását és terjedését. Ennek oka lehet a magas klorofilltartalma.”

Sokat idézett, de semmit nem bizonyító cikk. Nagy koncentrációjú búzafűkivonatot öntöttek a sejtekre egy lombikban – mindez távolabb van a daganatellenes terápiás felhasználástól, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. Van más, hasonló cikk is, de sajnos, az sem igazol semmit, hogy ugyanígy, lombikban képes elpusztítani leukémiasejteket is.

„Csökkentheti a kemoterápia által okozott mielotoxicitást is.A mielotoxicitás csökkenti a csontvelő működését, és növelheti a fertőzés kockázatát.”

Igen, elméletileg lehet ilyen hatás. Azonban az ezzel kapcsolatban idézett cikk sajnos, ezt nem bizonyítja. A vizsgálatban azt mutatták ki, hogy a búzafüvet kapott betegek kötül kevesennbben hagyták abba a kemoterápiás kezelést a mellékhatások miatt, azonban olyan alacsony a bevont betegek száma, hogy ez az egyetlen vizsgálat nem bizonyító erejű. Ez a kutatás 17 éve készült, és azóta senki (az eredeti cikket készítők sem – talán nem véletlenül…) ismételték meg nagyobb betegcsoporttal azt a kutatást, amelyről maguk a szerzők jelentették ki ez egy elővizsgálat, amely további megerősítést igényel…

„Egy másik tanulmány azt is mutatja, hogy antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek segíthetnek a rák megelőzésében. A magas tápértéke elősegíti az erős immunrendszer felépítését, amelyről úgy gondolják, hogy a szervezet egészséges és betegségektől mentes marad.”

Sajnos, ez sem stimmel. Olyannyira nem, hogy az idézett cikk nem is az antioxidáns hatásról szól…. Amely hatás, mint fentebb tárgyaltuk, egyébként is meglehetősen bizonytalan, de még ha létezne is, akkor sem illene ilyen módon összefüggésbe hozni a rákkal. Tény, hogy az antioxidánsokban dús étrend egészséges – de nemcsak az antioxidáns hatás miatt, hanem azáért, mert az ilyen étrend számos kedvező hatású anyagban dús. Ezek összessége fejti ki az egészségvédő hatást, az antioxidáns aktivitást kiragadása, túlhangsúlyozása félrevezető.

Ítélethirdetés

Ítélethirdetés nincs, mert a „bíróság” még várja az „alperes” bizonyítékait – a tárgyalást ezek hiányában berekeszti. Egyúttal azonban eltiltja az „alperest” a megalapozatlan állítások haszonszerzési célú terjesztésétől.

dr. Csupor Dezső

Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.