Közösségi oldalakon évek óta kering egy mém, amelyet hol hagyománytiszteletből, hol önigazolásként, de mindenképpen nosztalgikus felindulásból posztolnak ismerőseink, sokak szimpátiáját vagy éppen ellenérzését kiváltva ezzel.

A mém lényege egy disznótoros tálat ábrázoló kép, amelynek felirata (műfajától nem szokatlanul) egyetlen ironikus mondatból áll: „Nagyapáink, egészségtelen étrendje miatt csak alig 90-95 évig éltek…”:

A szívhez szóló üzenetet a kép és a tömör, nyelvi szempontból sem kifogásolhatatlan szöveg együttesen közvetíti, de mielőtt elérzékenyülten nyomnánk egy lájkot a posztra, gondoljuk át, hogy tényleg egyetértünk-e a valódi mondanivalóval. A mém rejtett, mégis könnyen dekódolható állításai így fogalmazhatók meg:

1. A néhány generációval korábban élt felmenőink gyakran 90-95 évig éltek.

2. Ugyanők mindennapi étrendjét hurka-kolbász jellemezte.

3. A hosszú élet a „disznótoros” hétköznapok jutalma volt.

Nem kell hosszasan irodalmazni, egy kattintás itt elég ahhoz (de talán az általános ismereteink is elegendőek), hogy felismerjük: az 1. állítás egy blöff. Bárki nagyapjáról legyen is szó, kicsi esélye volt 90 év feletti életkor elérésére, de ha pusztán a 20. század tendenciáit nézzük, a „régen minden jobb volt” még így sem állja meg a helyét: 1900-tól napjainkig folyamatosan nő a születésekor várható átlagos élettartam. Ez az érték a múlt század első harmadában 35-50 év volt, ma kb. 75 év. Természetesen régen is voltak, akik kivételesen hosszú ideig éltek, de erre ma sokkal nagyobb az esély.

A 2. állítás is sántít, ugyanis a hiedelmek ellenére az egykori paraszti élettel nem járt együtt automatikusan a kolbász. A 20. században a paraszti étkezés alapja a heti étrend volt, amelyben húsmentes és húsos napok (általában 3-4) váltották egymást, több húst ünnepek vagy nagyobb munkálatok (pl. aratás) idején ettek. A múlt századforduló környékén a hazai húsfogyasztás európai viszonylatban is alacsony volt (1910-ben 27 kg/fő/év), majd a gazdasági változásokkal összhangban emelkedni kezdett és a növekedés azóta is tart: ma mintegy 2-3-szor több húst eszünk, mint 100 éve.

Az 1-2. állítást megcáfolva az utolsóval szemben már nem szükséges érvelni, de egy gondolatkísérlet erejéig mégis képzeljük el, hogy mi lett volna, ha felmenőink sokkal több húst ettek volna: jó eséllyel – ha fertőzésben nem halnak meg idejekorán – elérte volna őket valamilyen krónikus betegség. A vörös húsok, és különösen a feldolgozott készítmények ugyanis számos tanulmány szerint növelik a szív-érrendszeri és daganatos megbetegedések, valamint a cukorbetegség kockázatát. Jelen tudásunk szerint a legegészségesebb a vegyes, növényi összetevőkben gazdag étrend.

Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!

Kép forrása: tengr.ai