Ez így elég sarkos megállapítás, de meglehetősen közel áll a valósághoz. A pár ezer forintért beszerezhető Lyme-gyorstesztek arra valók, hogy kimutassák: a kullancsok fertőzöttek-e az emberben Lyme-kórt okozó baktériummal (Borrelia burgdorferi). A patikákban is kapható, orvostechnikai eszközként regisztrált gyorstesztek erre alkalmasak, az internetről rendelt, bizonytalan eredetű tesztek nem feltétlenül. De még ha jó tesztet veszünk, akkor sem feltétlenül járunk jól.
A kullancs gyorsteszt nem a Lyme-kórt, hanem a kullancs fertőzöttségét mutatja ki
A kifejlett kullancsok nagy arányban hordozzák a kórokozót (azaz a pozitív teszteredmény viszonylag gyakori), ugyanakkor a fertőzött kullancsok csak az esetek nagyon kis részében (kb. 2%-ában) okoznak betegséget. Ha időben eltávolítjuk a kullancsot, nem juttatja be szervezetünkbe a kórokozót. Minél hosszabb időn van bennünk az állat, annál nagyobb a megfertőződés veszélye. Ha pár órán belül kiszedjük, a megfertőződés esélye nagyon csekély.
Emiatt, még ha pozitív is lesz a kullancsteszt, egyáltalán nem lehetünk benne biztosak (sőt!), hogy megbetegszünk. A Lyme-kór terápiája nem egy könnyed vitaminkúra (valójában hosszas antibiotikumkezelés), így csak akkor alkalmazzák, ha a beteg biztosan Lyme-kórban szenved.
A Lyme-kór legkönnyebben a jellegzetes bőrpír alapján azonosítható
A megbetegedettek jellegzetes tünete a vándorló bőrpírnak nevezett, céltáblára emlékeztető bőrkiütés, amely a csípés helyén jelenik meg, általában nem fáj és nem is viszket. A kiütés belső része sötétebb árnyalatú, kifelé fokozatosan halványul. Ez a tünet a Lyme-kórosok kb. 95%-ánál megjelenik és a legmegbízhatóbb jele a megbetegedésnek. Természetesen vannak egyéb tünetek is (pl. izomgyengeség, láz, általános rosszullét, fejfájás, idegrendszeri tünetek) amelyek kialakulása megerősíti a gyanút.
A Lyme-kór kimutatása vérvizsgálattal is történhet, ilyenkor a fertőzésre adott immunválaszt – egész pontosan a kórokozó elleni IgM és IgG antitesteket – mutatják ki. A Lyme-kór vérvizsgálattal történő kimutatása ugyanis hozzávetőleg 90%-os szenzitivitással jellemezhető. Ez azt jelenti, hogy 100 (valóban) betegből 90-nél mutatja ki a betegséget a vizsgálat – azaz kevésbé megbízható, mint a tünet alapján történő azonosítás. Épp ezért a vérvizsgálatot nem egyfajta „szűrővizsgálatnak” tekintik a szakemberek, hanem ha szükséges, a tünetek alapján felállított diagnózis megerősítésére alkalmazzák.
Mi a baj a gyorsteszttel?
A Lyme-gyorsteszttel (azaz a kullancs fertőzöttségét kimutató teszttel) az a legnagyobb probléma, hogy az eredményével nem lehet mit kezdeni. Mi van például akkor, ha pozitív, azaz ha kiderül, hogy a kullancs fertőzött? Mivel a fertőzött kullancs csípése csak az esetek kis részében okoz fertőzést, meg kell várni, hogy kialakul-e a fertőzés. Ez pedig legmegbízhatóbban a jellegzetes bőrkiütés (és az egyéb jellegzetes tünetek) alapján dönthető el.
És mi van akkor, ha a gyorsteszt negatív? Sajnos, ez sem garancia arra, hogy biztosan megússzuk a Lyme-kórt, ugyanis előfordulhat, hogy a bár a kullancs fertőzésmentesnek tűnik a teszt alapján, mégsem az. A legbiztosabb ez esetben is az, hogy kivárjuk: kialakul-e a Lyme-kórra jellemző kiütés.
Az időtényező
A Lyme-kórra jellemző bőrelváltozás jellemzően 7-10 nappal a csípés után jelentkezik. Ha ezt követően pár nappal még nem tapasztalunk tüneteket, megnyugodhatunk – legalábbis a Lyme-kór szempontjából. A kullancsok ugyanis a Lyme-kóron, a vírusos agyvelőgyulladáson kívül egyéb betegségeket is terjesztenek.
Épp emiatt a leglényegesebb az, hogy a kullancsot mielőbb eltávolítsuk. Ha erre figyelünk, az összes, a kullancsok által terjesztett betegség kockázatát csökkenthetjük. Még ennél is jobb, ha a kullancscsípést sikerül megelőzni (kullancsriasztóval, megfelelő öltözékkel).
