A jelenleg zajló világjárványban a megfigyelések szerint a gyerekek sokkal könnyebben vészelik át a SARS-CoV2 vírus okozta fertőzést, mint a felnőttek. Ennek a hátterében a legnagyobb valószínűséggel főként immunrendszerbeli eltérések állhatnak. Az evolúció során a gyermekek immunrendszere arra adaptálódott, hogy kifejezetten eredményesen tudja leküzdeni azokat a kórokozókat, amivel fiatal szervezetük még sohasem találkozott. Számos olyan immunsejttel rendelkeznek, amelyek multifunkcionálisak, és eredményesen ismerik fel majd pedig hatástalanítják a patogén vírusok, baktériumok és gombák egész hadát. A felnőtté válás során az immunrendszerünk is megérik és főként a gyermekkorban megismert és leküzdött betegségek alatt kialakult immunológiai memóriára támaszkodik. Egy felnőtt ember immunrendszere, ebből az okból kifolyólag, nem tudja olyan hatékonyan felvenni a versenyt egy teljesen új kórokozóval szemben, mint a gyermekeké, amit a 2019-ben felbukkant koronavírus fertőzés statisztikái is jól visszatükröznek.
Amerikai kutatók pontosabban is fel kívánták térképezni ezeket az immunválaszbeli különbségeket a felnőttek és a gyermekek között. SARS-CoV2 pozitív (azaz fertőzött) felnőtteket és gyerekeket vontak be egy vizsgálatba, amelyben a különböző súlyosságú betegeket külön is elemezték. A gyermekek esetében szintén külön csoportot képeztek a sokszervi gyulladással járó tünetegyüttest mutató gyerekek (MIS-C). A MIS-C (multisystem inflammatory syndrome in children) egy olyan ritka és súlyos, a SARS-CoV2 vírusfertőzés talaján kialakuló, több szervet egyszerre érintő átfogó gyulladásos reakció, amelyet leginkább a gyermekekben figyeltek meg a jelenlegi világjárványban.
A kutatók legfőbb különbséget a SARS-CoV2 vírus ellen kialakuló antitestek mennyiségében és minőségében találták a felnőttek és a gyermekek között. A gyermekek két csoportjában hasonló antitestprofil alakult ki, ami viszont jelentősen eltért a felnőttekétől. A legtöbb antitest a vírus tüskefehérjéi ellen termelődött mindkét korcsoportban. Ez a fehérje a vírus felszínén helyezkedik el és szükséges ahhoz, hogy a vírus meg tudja fertőzni az emberi sejteket. Ez a fehérje szabadon áll és elérhető antigént jelent az immunrendszer számára attól a pillanattól kezdve, hogy a vírus behatolt az emberi szervezetbe. A legtöbb jelenleg klinikai vizsgálati fázisban, vagy már törzskönyvezési fázisban lévő vakcina is ennek a fehérjének a felismerésére készíti fel az immunrendszerünket. A vizsgálat eredményei szerint a felnőttekkel ellentétben a gyermekek sokkal kevesebb tüskefehérje elleni antitestet termeltek.
Ugyanezt a jelenséget figyelték meg egy olyan vírusfehérje esetében is (nukleokapszid fehérje), ami az immunrendszer számára csak akkor válik láthatóvá, ha a vírus már bejutott az emberi sejtekbe. A gyermekek, még akkor is, ha jelentkezett náluk a súlyos szisztémás gyulladás, szinte alig termeltek ilyen antitestet (a legtöbb felnőttel ellentétben).
Az antitesteknek többféle funkciója is lehet. A semlegesítő antitestek kifejezetten a fertőző ágens felületi antigénjeihez kötődnek és megakadályozzák, hogy a kórokozó kölcsönhatásba lépjen az általa megfertőzhető és elpusztítható gazdasejtekkel. Érdekes módon a gyermekek kevesebb nukleokapszid fehérje elleni antitestet termeltek, mint a felnőttek, a legtöbb ilyen antitestet pedig a súlyosan beteg felnőttek termelték.
Logikusnak tűnne, hogy akinek a vérében több az antitest, az hatékonyabban küzdi le a fertőzést, de a valóságban ez éppen fordítva van a nukleokapszid fehérje elleni antitest esetén. A látszólagos ellentmondást az magyarázhatja a kutatók szerint, hogy az antitestek mennyisége valószínűleg a vírus szervezetbeli jelenlétének hosszától függ, azaz a gyerekek vérében azért alacsonyabb a szintje, mert a gyermekek nagyon hamar megszabadulnak a fertőzéstől. A gyermekek esetén tapasztalt alacsony nukleokapszid fehérje elleni antitest mennyiség is mutatja, hogy csak minimális mennyiségű vírus képes ténylegesen megfertőzni a gyermekek sejtjeit, és ezért nem tudnak bennük érdemlegesen elszaporodni sem. Emiatt az antitesteken keresztül kifejtett immunválasz nagysága is jelentősen enyhébb, mint a felnőtteknél. S mivel a vírus kisebb hatékonysággal jut be a gyermekek sejtjeibe, ők nem is tudják olyan hatékonyan terjeszteni a SARS-CoV2 vírust, mint a felnőttek.
Akkor mégis mi játszódik a gyermekek szervezetében a vírussal való találkozáskor, ami már gyakran a csírájában elfojtja a fertőzés kialakulását? A két korcsoport (gyermekek és felnőttek) összehasonlításával egy másik jelentős immunválaszbeli különbséget is feltártak a kutatók. A gyermekekben sokkal erősebben működik az úgynevezett veleszületett immunitás, ami kiemelten fontos eleme a SARS-CoV2 elleni védekezésnek. A veleszületett immunitásban másféle immunfolyamatok játszódnak le, és ezek kórokozótól függetlenül az első vonalban aktiválódnak egy fertőzés esetén. Ha ez az elsődleges, veleszületett immunválasz erős, a szervezet már a kezdetekor képes kordában tartani a vírusok, így a SARS-CoV2 elszaporodását is. Korábbi kísérletekben igazolták, hogy a SARS-CoV2 képes gátolni ezt a vírusfertőzések során elsődlegesen aktiválódó ágát az immunrendszernek, ezzel időt nyer a szaporodáshoz. Úgy látszik, ez a mechanizmus a gyermekek esetén nem elégséges az erőteljesebben aktiválódó veleszületett immunitás teljes hatástalanítására. Segítheti még a gyerekek védekezését az is, hogy a légúti nyálkahártyájuk sejtjeiben sokkal kisebb mennyiségben fordul elő az a fehérje (ACE2), amely nélkül a vírus nem tud bejutni a sejtekbe.
Mindezek megmagyarázzák azt a megfigyelést, miszerint a gyerekek immunrendszere máshogy, hatékonyabban képes felvenni a versenyt a SARS-CoV2 vírussal szemben, mint a felnőtteké. A csökkent mennyiségű semlegesítő antitest termelődése miatt azonban a gyermekeknél gyakrabban fordul elő olyan enyhe, de sokáig fennmaradó SARS-CoV2 fertőzés, amely a ritka, de súlyos többszervi gyulladásos folyamatok kialakulásához vezethet.
Forrás:
Wiesberg és mtsai. Distinct antibody responses to SARS-CoV-2 in children and adults across the COVID-19 clinical spectrum.
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
2006-ban végzett a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán gyógyszerészként és gyyógyszerész szakfordítóként. Doktori disszertációját 2010-ben védte meg. A Szegedi Biológiai Kutatóközpontban dolgozott kutatóként, majd gyógyszerfejlesztőként.
