Endometriózis: egy sokakat érintő rejtélyes betegség

[fusion_builder_container hundred_percent=”no” hundred_percent_height=”no” hundred_percent_height_scroll=”no” hundred_percent_height_center_content=”yes” equal_height_columns=”no” menu_anchor=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” status=”published” publish_date=”” class=”” id=”” border_size=”” border_color=”” border_style=”solid” margin_top=”” margin_bottom=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” gradient_start_color=”” gradient_end_color=”” gradient_start_position=”0″ gradient_end_position=”100″ gradient_type=”linear” radial_direction=”center” linear_angle=”180″ background_color=”” background_image=”” background_position=”center center” background_repeat=”no-repeat” fade=”no” background_parallax=”none” enable_mobile=”no” parallax_speed=”0.3″ background_blend_mode=”none” video_mp4=”” video_webm=”” video_ogv=”” video_url=”” video_aspect_ratio=”16:9″ video_loop=”yes” video_mute=”yes” video_preview_image=”” filter_hue=”0″ filter_saturation=”100″ filter_brightness=”100″ filter_contrast=”100″ filter_invert=”0″ filter_sepia=”0″ filter_opacity=”100″ filter_blur=”0″ filter_hue_hover=”0″ filter_saturation_hover=”100″ filter_brightness_hover=”100″ filter_contrast_hover=”100″ filter_invert_hover=”0″ filter_sepia_hover=”0″ filter_opacity_hover=”100″ filter_blur_hover=”0″][fusion_builder_row][fusion_builder_column type=”1_1″ layout=”1_1″ spacing=”” center_content=”no” link=”” target=”_self” min_height=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” hover_type=”none” border_size=”0″ border_color=”” border_style=”solid” border_position=”all” border_radius=”” box_shadow=”no” dimension_box_shadow=”” box_shadow_blur=”0″ box_shadow_spread=”0″ box_shadow_color=”” box_shadow_style=”” padding_top=”” padding_right=”” padding_bottom=”” padding_left=”” margin_top=”” margin_bottom=”” background_type=”single” gradient_start_color=”” gradient_end_color=”” gradient_start_position=”0″ gradient_end_position=”100″ gradient_type=”linear” radial_direction=”center” linear_angle=”180″ background_color=”” background_image=”” background_image_id=”” background_position=”left top” background_repeat=”no-repeat” background_blend_mode=”none” animation_type=”” animation_direction=”left” animation_speed=”0.3″ animation_offset=”” filter_type=”regular” filter_hue=”0″ filter_saturation=”100″ filter_brightness=”100″ filter_contrast=”100″ filter_invert=”0″ filter_sepia=”0″ filter_opacity=”100″ filter_blur=”0″ filter_hue_hover=”0″ filter_saturation_hover=”100″ filter_brightness_hover=”100″ filter_contrast_hover=”100″ filter_invert_hover=”0″ filter_sepia_hover=”0″ filter_opacity_hover=”100″ filter_blur_hover=”0″ last=”no”][fusion_text columns=”” column_min_width=”” column_spacing=”” rule_style=”default” rule_size=”” rule_color=”” hide_on_mobile=”small-visibility,medium-visibility,large-visibility” class=”” id=”” animation_type=”” animation_direction=”left” animation_speed=”0.3″ animation_offset=””]

Endometriózis: egy sokakat érintő rejtélyes betegség

Az endometriózis egy rejtélyes betegség, amely a nőket kizárólag a reproduktív életéveikben érinti. A sok fájdalommal és akár meddőséggel is járó betegség kialakulásának okaira az orvostudomány jelenleg még nem tud teljes körű választ adni, így a kezelések is főként a fájdalomcsillapítást, a gyulladáscsökkentést és a sikeres gyermekvállalás elősegítését célozzák.

Mi az endometriózis?

Az elnevezés az „endometrium” szóból származik, amely a méh belső felszínét borító nyálkahártyát jelenti. Ha a méhnyálkahártya nem csak az eredeti helyén, a méh üregén belül található meg, hanem „elvándorol” a szervezet más területeire is, akkor beszélünk endometriózisról.

Mint ismeretes, a méhnyálkahártya a menstruációs ciklus során minden hónapban felépül, majd vérzés formájában leválik. Az elvándorolt endometriózisos csomók, vagy szigetek eredeti természetüknek megfelelően viselkednek a méhen kívül is: a hormonális hatásokat követve minden hónapban felépülnek, megduzzadnak, majd vérzés formájában leválnak. Mivel a méh üregén kívül elhelyezkedő, levált méhnyálkahártya számára nincs lehetőség a testüregből való kijutásra (mint a méh belsejében képződő nyálkahártyának a menstruációs vérzés során), ezért a véres váladék és szövettörmelék krónikus gyulladást hoz létre az endometriózisos csomó környékén. A gyulladás következményként hegszövetképződés, ciszták, és belső szervi összenövések alakulhatnak ki. Mindez leggyakrabban a kismedencei területen jelentkezik, így a méhnyálkahártyaszerű csomók, vagy szigetek főként a hashártyán, a petefészkeken, a petevezetéken, a méhtesten vagy a méhet rögzítő szalagokon alakulnak ki. Létrehozhatnak petefészekcisztát, más néven endometriómát, ami az alvadtvér-tartalma miatt sötétbarna színű, ezért csokoládécisztaként is ismert. Gyakran érintett a hashártya, a belek, a húgyvezeték, a húgyhólyag, vagy a hüvely nyálkahártyája is. Ritkábban endometrikus szövetek mutathatóak ki a kismedencén kívüli területeken, mint a tüdőben, a májban, vagy akár az agyban is.

Fontos kiemelni, hogy az endometriózis egy jóindulatú betegség, de számos jellemzője, mint például az endometrikus szövetek megtapadásának és túlélésének mechanizmusa, a kontrollálatlan sejtosztódás, illetve a helyi és a testben távolabbi helyeken való terjedés képessége azonban nagyon hasonlít a rosszindulatú daganatok sajátosságaira.

Kiket érinthet?

Az endometriózis pontos gyakoriságát nehéz meghatározni, mert jelenleg nem létezik egyszerű szűrési módszer, így az egyértelmű diagnózishoz sebészeti beavatkozásra van szükség. Egy 2017-ben készült becslés alapján a fogamzóképes korú nők 10%-át, azaz világszinten 190 millió nőt érint a betegség. A Magyarországon előforduló esetszámot 200.000 körülire becsülik.

Egy vizsgálat szerint, ami mind az öt kontinens országaira kiterjedt, az endometriózisra jellemző tünetekkel orvoshoz forduló betegek 35-100%-ánál igazolták a betegséget laparoszkópiás beavatkozás során. (A laparoszkópia a hasüreg, valamint a medenceüreg vizsgálatát és operációját teszi lehetővé a has felnyitása nélkül). Meddőség miatt kivizsgált nőknél az előfordulási gyakoriságot nagyon változónak találták, a különböző tanulmányokban a gyakoriság az 5-50%-os tartományban mozgott. Serdülők esetében a fájdalmas menstruációs görcsök miatt kivizsgált esetek 50-70%-ában erősítették meg az endometriózis gyanúját.

Az endometriózis tünetei

Az endometriózis legfőbb tünetei lehet a kifejezetten fájdalmas menstruáció, és az endometrikus csomók elhelyezkedésének megfelelően a menstruációhoz igazodó ciklikus, vagy állandóan fennálló krónikus kismedencei fájdalom. Továbbá, fájdalmas, vagy véres vizelés vagy széklet ürítés, illetve vizeletürítési nehézségek és székrekedés, fájdalmas szexuális együttlét, fáradtság és a terméketlenség kísérheti. Jellegzetes tünet, hogy a fájdalom általában nem, vagy csak kismértékben csökkenthető hagyományos fájdalomcsillapító szerekkel. Esetenként előfordulhat a vállba kisugárzó fájdalom is. Érdekes sajátosság, hogy a tünetek súlyossága nem áll összefüggésben a betegség előrehaladottságával: egy komolyabb cisztákkal és összenövésekkel élő nő esetében is maradhat a betegség tünetmentes, míg egy kezdődő stádiumban levő betegség esetén is érzékelhetünk nagyon erős fájdalmat.

Az endometriózis besorolása

Az endometriózis súlyosságát főként az American Society of Reproductive Medicine (ASRM) osztalyozása szerint szokták elvégezni. Ez alapján az endometriózist 4 különböző stádiumba sorolják: minimális (I. stádium), enyhe (II. stádium), mérsékelt (III. stádium), súlyos (IV. stádium). Az I-II. stádiumban viszonylag kevés az endometrikus csomók száma, azok elhelyezkedése inkább felszíni, maximum egy-két mélyebb (>5 mm) elváltozás van jelen. A kismedencei szervek összenövése csak mérsékelten van jelen. A III. fázisban már megjelenhet az endometrióma, a szervek közötti összenövés kiterjedtebben van jelen (jellemzően a petefészkek és a méh fala között), míg a IV. stádiumban az összenövések már érinthetik a beleket és a húgyhólyagot is. Az endometrium eredetű csomók elhelyezkedése a kismedencei szerveken változatos és minden beteg esetében eltérő lehet.

A betegség kialakulásának lehetséges okai

A betegség kialakulásának pontos oka nem ismert. A méhnyálkahártya-szerű szövet méhen kívüli eredetére több feltételezés létezik. A legismertebb és talán leginkább elfogadott elmélet az, hogy a menstruáció során levált szövetek egy része visszafelé áramlik és a petevezetőkön keresztül a hasüregbe jut (ún. retrográd menstruáció), ahol a még életképes sejtek megtapadnak és növekedésnek indulnak. Ugyanakkor a retrográd menstruáció gyakori jelenség, szinte minden nőnél előfordul az élete során, míg az endometriózis a nők mindösszesen 10%-át érinti, ezért egyéb faktorok közreműködése is szükséges ahhoz, hogy a kismedencébe jutott méhnyálkahártya-sejtek képesek legyenek a túlélésre és a burjánzásra.

Egy másik elmélet szerint szöveti átalakulással helyben jönnek létre a méhnyálkahártyaszerű sejtek csontvelői eredetű őssejtekből, valószínűleg erőteljes hormonális behatásra. Ha a hasüreg belsejét borító szövetben történik meg ez az átalakulás és endometriális szövet képződik, endometriózis alakulhat ki. A kutatások szerint az endometriózis kialakulásának nem ez a fő folyamata, de ezzel megmagyarázhatóvá válnak azok a jelenségek, hogy miként is kerülhet endometrikus szövet távoli testrészekbe, vagy jelenhet meg akár férfiakban (prosztatadaganat miatt erős hormonkezelés alatt álló beteg esetében írta le a szakirodalom).

Egyéb feltételezések szerint a távoli helyeken kialakuló endometriózist okozó sejtek a nyirokkeringéssel jutnak ki a méhből, vagyis úgy viselkednek, mint az áttétet adó daganatsejtek. Egy még újabb elmélet szerint a gyermekekben és serdülőkben kialakuló endometriózisért olyan nemrég felfedezett endometriális őssejtek lehetnek a felelősek, amik születéskori méhvérzés során, retrográd úton kerülnek a kismedencébe. Az újszülött leánygyermekek 5%-nál mutatható ki a méhvérzés, ami a méhlepényből (placentából) származó szteroid hormonok születés utáni gyors megvonása miatt alakulhat ki.

Mivel bizonyos esetekben az endometriózis családi halmozódást mutat, nem zárható ki a betegség genetikai háttere sem. Mindeddig nem találtak a tudományos kutatások olyan gént, amelynek az eltérése egyértelmű háttere lehet az endometriózis kialakulásának. Egy átfogó, majdnem 20.000 endometriózisos beteget vizsgáló tanulmányban 14 olyan régiót találtak az örökítőanyagban, ahol eltérések jelentek meg az egészséges nőkhöz viszonyítva. Ezekben a régiókban számos olyan gén helyezkedik el, amelyek főként a sejtek kitapadását, sejten belüli jelátviteli rendszereket, a sejtek vándorlását, érképződési mechanizmusokat, gyulladásos és hormonlebontási folyamatokat befolyásolnak.

Rizikófaktorok

Az idők folyamán több rizikófaktort is valószínűsítettek a betegség kialakulása hátterében, de a legújabb tudományos eredmények szerint csak néhány főbb tényező esetén mutatható ki statisztikailag is alátámasztható összefüggés. Az ismert kockázati tényezőket a következő ábra szemlélteti.

Az élet korai szakaszában történt események

Az endometriózis kialakulásában néhány olyan behatás és tényező is szerepet játszhat, ami az élet korai szakaszában ment végbe. Több nagy esetszámú vizsgálat során mutattak rá a tényre, hogy az alacsony születési súly (<2500 g) 2-3-szorosára növeli a későbbi életkorban kialakuló endometriózis esélyét. Több vizsgálat mutatott ki összefüggést a koraszülöttség, illetve ikerterhességből született nők esetében az endometriózis gyakoriságának a megnövekedésével.

Majdnem kétszeresére növelheti az endometriózis esélyét a magzati korban átélt anyai dietilstilbösztrol kezelés. A dietilstilbösztrol egy hormonkészítmény, amelyet 1970-es évekig alkalmaztak, ha a nőknél a terhesség során szövődmények alakultak ki. Később a dietilstilbösztrolt összefüggésbe hozták a különben ritka hüvelyi világossejtes rák kialakulásának fokozott kockázatával is a kezeltek leányainál.

Érdekes módon akár kétszeresére növelheti az endometriózis kialakulásának az esélyét a tápszeres táplálás a szoptatott csecsemők esélyeihez képest. Mindez majdnem 2,5-szeresére nőhet, ha a korai táplálás szója alapú tápszerrel történt.

Valószínűleg növeli a későbbi korban kialakuló endometriózis esélyét a gyermekkorban elszenvedett passzív dohányzás is.

Menstruáció és terhesség

Megnövekedik az endometriózis esélye azoknál, akiknél korán indult a menstruáció (<12 év) és rövidebb a ciklusuk (<26 nap). Feltételezik, hogy ez a két állapot több menstruációs ciklussal, azaz több hormonális terheléssel jár együtt, ami összességgében kedvez az endometrikus szövet burjánzásának. Ennek a feltevésnek megfelelően kisebb százalékban alakul ki a betegség olyan nőknél, akik már legalább egyszer szültek, illetve hosszú ideig szoptattak. Minden 3 hónapnyi szoptatás 3%-al csökkentette az endometriózis kialakulásának az esélyét egy nagy esetszámú megfigyeléses vizsgálatban. Mind a várandósság, mind pedig az intenzív szoptatás a menstruációs ciklus szünetelésével jár, amely révén a nőket életük során rövidebb ideig éri ösztrogénhatás.

Testsúly és testzsír eloszlás

Megnövekedett endometriózis rizikót találtak az alacsony testtömegindex-szel és alacsony derék/csípő aránnyal rendelkező nők esetében. Az alacsony derék/csípő arány a keskenyebb derekú és szélesebb csípőjű alak esetében áll fenn, ami általában emeltebb ösztrogén és csökkent androgénszint mellett alakul ki és inkább genetikai meghatározottság jellemzi.

Étrend

Több tanulmány számottevő összefüggést talált az étrend és az endometriózis esélye között. Egy tanulmányban a levélzöldségek és gyümölcsök nagyobb mértékű fogyasztása jelentősen, 40-70%-kal csökkentette, míg a vörös húsok, valamint a feldolgozott vörös hús termékek fogyasztása (ide sorolták a marha-, a sertés- és a birkahúst) 1,5-2-szeresére növelte a betegség kialakulásának az esélyét.

Egy hosszútávú (20 év) megfigyeléses vizsgálatban azoknak a nőknek az esélye a betegségre, akik a legtöbb ómega-3 zsírsavat fogyasztották 22%-kal kevesebb volt, mint az ebből a zsírsavból a legkevesebbet fogyasztóké. Ugyanakkor a legtöbb transz-zsírsavat tartalmazó étrendet követő hölgyek esélye, mintegy 48%-al nőtt meg az ebből legkevesebbet fogyasztókhoz képest. Az ómega-3 zsírsavak legismertebb étrendi forrásai a halak, különböző olajos magvak (lenmag, chiamag, dió) és a tojás. Fontos kiemelni, hogy a tanulmány az étrenden keresztül bevitt ómega-3 zsírsavakról szólt és nem tért ki az étrend-kiegészítőként szedett extra ómega-3 zsírsavak (például a halolaj kapszula) endometriózisra kifejtett hatására. A transz-zsírsavak főként a növényi olajok (étolaj) részleges hidrogénezése (margarin) vagy az olajok finomítása során keletkeznek és számos feldolgozott élelmiszerben, főként a sütőipari, cukrászati és a magas hőfokon, olajban sütött termékekben van jelen.

Környezeti tényezők

Leírták az endokrin rendszert károsító anyagok, mint például a PCB-k (poliklórozott biszfenilek, ezekről bővebben itt), vagy a dioxinok esetleges szerepét az endometriózis kialakulásában. A PCB-khez hasonlóan a dioxinok is főként emberi behatásra keletkező, a környezetben hosszútávon fennmaradó szennyező vegyületek. Leginkább égetés során (szemét, kerti hulladék, fa, olaj, gáz) jönnek létre és mind a levegőben, mind pedig a talajban kimutathatóak. Az emberek főként az állati eredetű táplálékkal veszik fel, ugyanis a PCB-khez hasonlóan a dioxinok is zsíroldékonyak, ezért az állati szervezetben, illetve a tejben, tojásban található zsírokban halmozódnak fel. Az emberi szervezetben is a zsírszövetben raktározódik.

Újabban felmerült, hogy a műanyaglágyítóként használt ftalátok is elősegíthetik betegség kialakulását.

Társuló betegségek

A megfigyelések szerint az endometriózissal élő nőknél sokkal gyakrabban fordulnak elő bizonyos betegségek a népesség többi tagjaihoz viszonyítva. Többek között 42%-al nagyobb eséllyel fejlődik ki náluk a petefészkek világossejtes karcinómája, de magasabb esetszámban írták le ezeknél a betegeknél a melanóma, a limfóma egy bizonyos típusa, a pajzsmirigy és a méhtestdaganat megjelenését is.

Érdekes megfigyelés, hogy nagyobb arányban diagnosztizálnak autoimmun betegségeket is, ami az immunrendszer eItérő működését támasztja alá az endometriózisos betegek esetében. Leírták többek között a reumatoid artritisz, az SLE betegség (szisztémás lupusz eritematózusz), a Sjögren-szindróma, vagy a szklerózis multiplex nagyobb rizikóját. Egyéb immunrendszerhez köthető rendellenes működés során több endometriózisos betegnél alakulnak ki bizonyos allergiák és allergia alapú asztma.

Gyakrabban tapasztaltak az endometriózisos betegeknél súlyos letargiával járó izomfájdalmat (fibromialgia), depressziót, szorongást és migrént is, de nagyon gyakori az irritábilis bél szindróma, vagy a vastagbélgyulladás megléte is.

Az endometriózisos betegek körében továbbá megnő a szív- és érrendszeri betegségek kockázata, úgymint a szívinfarktus (50%-kal), vagy az angina (92%-kal). Többeknél fordul elő magas vérnyomás és az érelmeszesedést kifejezetten elősegítő megváltozott lipidprofil (emelkedett teljes koleszterin, triglicerid, LDL és HDL szint). Jelenleg még nem tudjuk, hogy az endometriózis jelenléte okozza-e a szervezetben a gyulladásos hátteret, aminek a talaján az érelmeszesedés és az ebből következő szív- és érrendszeri problémák kialakulnak, vagy az endometriózis (a szív- és érrendszeri betegségekkel együtt) is csak a következménye a szervezetben már jelen levő a gyulladásos miliőnek.

Endometriózis és a fertilitás

Az endometriózisban érintetteket talán a fertilitási problémák viselik meg leginkább. Az endometriózisban szenvedők mintegy 5-50%-a tapasztal ilyen gondokat, és itt is főleg a 35 év alatti korosztály. Ha megfordítjuk az összefüggést, a meddő párok kb. egyharmadánál áll az endometriózis a háttérben. Sajnos a mai napig nem tisztázott a jelenség pontos mechanizmusa. Valószínű, hogy a kismedencei szervek közötti összenövések fizikailag is ellehetetleníthetik a fogantatást, de mindez nem magyarázza a már megfogant terhességek esetén a megnövekedett vetélési kockázatot. Különböző vizsgálatok arra mutatnak rá, hogy az endometriózis fennállásakor jelentősen leromlik a petesejtek minősége. Mesterséges megtermékenyítés során az endometriózisban szenvedő nőknél számottevően kevesebb petesejt érik meg a hormonális kezelések során az endometriózisban nem szenvedő nőkhöz képest. Feltételezik, hogy a betegség közvetlenül károsítja a petefészkeket, illetve a már műtéten átesett nőknél fizikai károsodás is érhette őket. A kutatások során felmerült, hogy endometriózis során csökken a méh „befogadóképessége”, vagyis a már megtermékenyített petesejt kisebb mértékben tud beágyazódni a méh nyálkahártyájába.

Ha már létrejött a terhesség, az endometriózisos betegeknél sokkal gyakrabban írtak le terhességi komplikációkat, úgymint elölfekvő méhlepény (placenta praevia; amikor a placenta a méhszájnál helyezkedik el), koraszülést, császármetszéses szülést, vagy az terhesség korához képest kicsi újszülöttet.

Az endometriózis diagnosztizálása

Az endometriózis felismerése és diagnosztizálása egy többlépcsős és általában hosszadalmas folyamat. Mivel a betegség főbb tünetei más betegségekre is utalhatnak, mint például emésztési vagy bélrendszeri problémákra, húgyúti betegségekre, a rekeszizom endometriózisra jellemző vállfájdalom pedig egyéb típusú mozgásszervi betegségekre, ezért sokszor több körben, több szakorvosi vélemény után találják meg a probléma forrását. A diagnosztikai késedelem másik oka, hogy a nők is nehezen ismerik fel, hogy gyakran szerteágazó tüneteik egy tőről fakadnak. A menstruációs fájdalom például széles körben elfogadott jelenség, így a nők nagy része nem is gondol arra, hogy esetleg egy betegség húzódhat meg mögötte. Így nagyon sokszor csak akkor derül fény a betegségre, ha már egyéb tapintható, vagy képalkotó eljárással észlelhető elváltozás (például petefészekciszta), vagy termékenységi probléma jelentkezik.

Nehezíti a betegség felderítését, hogy nincsenek egyszerűen alkalmazható diagnosztikai módszerek. Bár gyakran alkalmaznak tapintásos vizsgálatot, képalkotó eljárásokat (ultrahang vagy MRI), jelenleg a biztos diagnózis felállítása csak laporoszkópia és szövettani vizsgálat útján lehetséges. Ugyanakkor laparoszkópiás beavatkozást tisztán diagnosztikus céllal általában nem végeznek; főként már csak akkor vetik be, ha az endometrikus szövetek eltávolítása és az összenövések megszüntetése is cél.

A betegség kezelése

Az endometriósis végleges gyógyítására az orvostudomány még intenzíven keresi a választ, jelenleg csak tüneti kezelések állnak a betegek rendelkezésére. Mivel az állapot erőteljesen hormonfüggő, így a betegek jó eséllyel tünetmentessé tehetők a női nemi ciklus leállításával, vagyis egy ösztrogén-szegény és progeszteron-gazdag miliő megteremtésével. A kezelést elsősorban a betegek jövőbeni teherbeesési szándékától függően két úton lehet elindítani: hormonális kezeléssel vagy műtéttel. A terápiás protokollt a jelenleg érvényben levő ASRM, ESHRE (European Society of Human Reproduction and Embryology) útmutatások és egyéb nemzetközi irányelvek határozzák meg.

Ha az endometriózis terápia elsődleges célja például a fájdalom, vagy az egyéb járulékos tünetek (vizelet és székletürítéssel járó problémák) csökkentése, és a beteg nem kíván teherbe esni a közeljövőben, akkor az elsőként választandó szerek a kombinált, ösztrogén és progesztin (szintetikus progeszteron), vagy a csak progesztin tartalmú fogamzásgátló szerek lesznek. Ezzel leáll a peteérés folyamata, és a petefészkek ösztrogéntermelése. Ebben a hormonális környezetben a méh üregén kívül elhelyezkedő endometrikus szövet szépen lassan elsorvad. Másodsorban használt szerek az úgynevezett GnRH-ként ható szerek (gonadotropint felszabadító hormon). A GnRH az agyban ciklikusan termelődő hormon, ami a női hormonális folyamatok központi irányítója. Ha a mesterséges GnRH analógot folyamatosan adagolják, a nemi hormonokat termelő sejtek érzéketlenné válnak és végső soron leáll az ösztrogéntermelés. Ez a terápia nagyon hatékonyan csökkenti az endometriózissal járó fájdalmat, de hosszú távú használatát gátolja a magas ára és kedvezőtlen mellékhatásprofilja. Ez a kezelés gyakorlatilag menopauzás állapotot idéz elő, ami csonttömeg csökkenéssel, gyakori hőhullámok és éjszakai izzadás megjelenésével társul. Mindkét terápia felfüggesztése után ez eredeti hormonális állapot viszonylag rövid időn belül visszaáll, ami a tünetek újbóli fellángolását idézheti elő. A hormonális terápiát gyakran egészítik ki különféle nem-szteroid fájdalomcsökkentő gyógyszerekkel.

Ha a tünetek nem csökkennek, vagy esetleg kiújulnak, a következő lépés a műtéti eljárás lehet. Álltalában helyreállító műtétekre törekszenek, melynek során megszüntetik az összenövéseket, leválasztják az endometrikus szöveteket azzal a céllal, hogy visszaállítsák a kismedencei szervek megfelelő anatómiáját. A mélyen infiltráló csomók esetében gyakran van szükség a húgyhólyag vagy a bél érintett szakaszának kimetszésére is, ami már több komplikációval járhat együtt. Legvégső esetben szükségesnek ítélhetik a petefészkek, illetve méh eltávolítását is.

Ha az endometriózis kezelésének elsődleges célja a teherbeesés elősegítése, a hormonális kezelések nem jöhetnek szóba. Ha a beteg fiatal, akkor nem indítanak kezelést, bízva a terhesség spontán létrejöttében. Bár negatív szövődményei is lehetnek, ha szükséges laparoszkópiás műtéttel eltávolítják az endometrikus csomókat, amik hozzájárulnak a terhesség létrejötte és fenntartása számára kedvezőtlen gyulladásos környezet fenntartásához. Az I. és II. stádiumban levő betegek esetén ez az eljárás 18%-ról 26%-ra növelte a spontán teherbeesés esélyét egy megfigyeléses vizsgálatban. Fennálló endometrióma eltávolítása szintén elősegítette a várandósság létrejöttét. Ha a spontán teherbeesés nem valósul meg, mesterséges megtermékenyítési eljárások kerülhetnek szóba.

Alternatív, illetve kiegészítő terápiák

Az endometriózis kezelésének kiegészítéseként számos egyéb (terápiás) lehetőség hatékonyságát vizsgálták már tudományos vizsgálatok.

Általánosságban elmondható, hogy a táplálkozás megváltoztatása az elsődlegesen ajánlott kiegészítő módszer az endometriózis kezelésében. A fentebb összefoglaltak szerint leírható, hogy a vörös húsok, vagy feldolgozott hústermékek, a transz-zsírokban gazdag ételek kerülése és az antioxidánsokban gazdag zöldségek és gyümölcsök, az ómega-3 zsírsavakban gazdag táplálékok előtérbe helyezése alapvetően ajánlott a betegség fennállása esetén (is).

A táplálkozást vizsgálva egy további érdekes összefüggést találtak az endometriózissal járó kismedencei fájdalom és a glutén között. Ismert, hogy a cöliákia (lisztérzékenység, gluténérzékenység) egy autoimmun betegség, ami a megfelelő genetikai háttér esetén a gluténfogyasztás hatására alakul ki és a vékonybélbolyhok pusztulásával jár együtt. Ezeknél a betegeknél a glutén lebontási termékeinek felszívódása olyan fájdalomkeltő és gyulladásos mediátorokat szabadít fel a szervezetben, aminek a hatására a cöliákiás betegek erőteljesebben érzékelhetnek minden típusú, de főként az alhasi szervekhez köthető fájdalmakat. Két vizsgálatban összesen 450 endometriózisos betegnél vizsgálták a gluténmentes diéta hatását a kismedencei fájdalomra, cöliákia meglététől függetlenül. A betegek nagy része (kb. 75%) 6-12 hónap után számottevő fájdalomcsökkenésről számolt be. 150 beteg esetében a javulás egy gluténmentes diétát nem tartó, de ugyanolyan orvosi kezelést kapó, szintén 150 főből álló kontrollcsoporthoz viszonyítva is kiemelkedően nagy arányú volt.

Bár kisebb eséllyel alakul ki endometriózis azoknál, akik táplálkozása magasabb arányban tartalmaz omega-3 zsírsavakat, egy kisebb esetszámú, placebókontrollos vizsgálatban a halolaj kapszulának nem volt a placebótól eltérő tünetcsökkentő hatása a már fennálló betegség esetén.

Eddig viszonylag kevés gyógynövény, vagy gyógynövényeket tartalmazó készítmény hatását vizsgáltak endometriózisos betegeken. A tengerparti fenyő (Pinus pinaster) kérgének fenolos anyagokban kifejezetten gazdag kivonata csökkentette a betegekben a betegséggel járó általános tüneteket, de a gyulladás mértékére, illetve a menstruációs ciklusra nem volt hatással. Emellett két, a hagyományos kínai orvoslás elvein alapuló, több gyógynövényt tartalmazó készítménnyel végzett placebókontrollos vizsgálat is eredményes tünetcsökkentést mutatott a kezelt csoport javára. A készítmények kurkuma, buvákfű (Bupleurum), bambusz, bazsarózsa és zsálya fajok keverékeiből készültek. Laboratóriumi és állatkísérletes vizsgálatokban számos egyéb, a sejtosztódásra, gyulladásra, véredényképződésre vagy az oxidatív stressze ható növényekkel és vegyületeikkel folyik jelenleg is kutatás.

Tudományos vizsgálatok szerint úgy tűnik, hogy az akupunktúrás kezelés is segíthet az endometriózisos fájdalom enyhítésében. Emellett segítség lehet minden stresszcsökkentő terápiás eljárás, ami a betegek általános mentális jólétét segíti elő. A tudományos irodalomban közölt adatok alapján eddig sikerrel alkalmazták a pszichoterápiás kezelések bizonyos formáit, a jógát és a meditációt az endometriózis tüneteinek csökkentésében. Hasonlóan pozitív eredmények érhetőek el a rendszeres sportolással is.

Összegzésként elmondható, hogy az endometriózis egy hosszútávon fennálló betegség, ami az érintetteknél komoly fájdalommal és súlyos következményekkel járhat. Tünetei szerteágazóak és diagnosztizálása rendszerint sokáig elhúzódó folyamat. Gyakran társul hozzá egyéb krónikus betegség, ami főként az immunrendszert, a bélrendszert és a szív- és érrendszert érinti. A betegséget a jelenlegi orvostudomány eszközeivel nem lehet gyógyítani, a terápiákkal és orvosi beavatkozásokkal a tünetek kisebb-nagyobb mértékű csökkenését lehet elérni. Bár endometriózisos háttérrel a teherbe esés nehezített, biztató, hogy a várandósság és a szoptatás előnyösen befolyásolja a betegség kimenetelét. Kiegészítő kezelési módszerekként a legtöbb forrás a helyes táplálkozásra helyezi a hangsúlyt, ami a vörös húsok, vagy feldolgozott hústermékek, a transz-zsírokban gazdag ételek (esetleg a glutén) kerülésén és az antioxidánsokban gazdag zöldségek és gyümölcsök, az ómega-3 zsírsavakban gazdag táplálékok előtérbe helyezésén alapul ennél a krónikusan fennálló betegségnél is.

Források:

Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!

dr. Crul-Tóth Noémi

2006-ban végzett a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán gyógyszerészként és gyyógyszerész szakfordítóként. Doktori disszertációját 2010-ben védte meg. A Szegedi Biológiai Kutatóközpontban dolgozott kutatóként, majd gyógyszerfejlesztőként.

Minden, ami gyógyszer, gyógynövény, vitamin - szakértőktől

Endometriózis: egy sokakat érintő rejtélyes betegség

Tudtad?

Gyömbér – elhízásra is jó?

A koffein és a termékenység

Influenza helyett Covid-gyógyszer: engedélyt kapott a molnupiravir

Nem muszáj maszkot viselni, ha vállaljuk a következményeket