A húgyutakat érintő fertőzések a leggyakrabban előforduló fertőzések közé tartoznak. Ezek diagnosztizálását legtöbbször orvos végzi és a fertőzések antibiotikumokkal történő kezelése minden esetben orvosi rendelvényre történik. Az igen gyakran előforduló nem komplikált alsó húgyúti fertőzések esetén azonban gyakori az öndiagnózis és az orvosi felügyelet nélküli kezelés.

A következőkben a leggyakoribb, nem szexuális úton terjedő és a nemi szerveket nem érintő húgyúti fertőzések jellemzőit és kezelési lehetőségeit tekintjük át a legfrissebb európai irányelvek és tudományos közlemények alapján.

Mielőtt részletesen szó lenne az egyes kórképekről fontos tisztázni azt, hogy annak ellenére, hogy a bizonyítékokon alapuló orvoslást segítő irányelvek ajánlásai a legfrissebb és legmegbízhatóbb eredmények alapján készültek, az egyes esetek kezelése eltérhet az ezekben ajánlottaktól. Bár a húgyúti fertőzések esetén sokan szakember (orvos, gyógyszerész) tanácsa nélkül választanak kezelési módot, fontos kiemelni, sem a tudományos cikkek, sem a jelen cikkhez hasonló írások nem helyettesíthetik az orvos által felállított diagnózist és terápiás tervet. Mindenekelőtt javasoljuk, hogy amennyiben aggasztó, új tünetet észlel (pl. véres vizelet, láz, fájdalom), vagy tünetei nem javulnak, esetleg romlanak, mindenképpen forduljon orvoshoz.

Húgyúti fertőzések típusai, jellemzőik és kezelési lehetőségeik

A húgyúti fertőzéseket többféleképpen is lehet csoportosítani. A leggyakrabban az alábbi három esetet különböztetik meg:

• tünetmentes baktériumürítés,
• nem komplikált vagy szövődménymentes húgyúti fertőzés,
• komplikált húgyúti fertőzés.

A tünetmentes baktériumürítés vagy baktériumvizelés (bakteriuria) viszonylag gyakran előforduló, a legtöbb esetben kezelést nem igénylő állapot. Az ilyenkor elszaporodó baktériumok védhetnek a tünettel járó fertőzést okozó baktériumok elszaporodásától, ezért a baktériumvizelést sem szűrni, sem kezelni nem szükséges nem terhes, egyébként egészséges egyének esetén. A legújabb irányelvek alapján ennek szűrésére és antibiotikumokkal való kezelésére elsősorban terhesség esetén van szükség, különösképp azoknál, akiknél egyéb betegségek is fennállnak vagy fennálltak (pl. cukorbetegség, korábbi vesemedence-gyulladás, korábbi koraszülés). Ezekben az esetekben a kezeléssel járó haszon jelentősen meghaladja a kockázatot. Bár nem minden irányelv ajánlja egyöntetűen a terhesek szűrését, a terhesség alatti tünetmentes baktériumürítés egyes vizsgálatok alapján jelentősen fokozza a vesemedence-gyulladás, illetve az anyát és a magzatot is veszélyeztető preeclampsia (terhességi mérgezés) kockázatát, ezért a szűrés minden várandós nő esetén megfontolandó. Urológiai műtétek kivételével, más esetekben (pl. cukorbetegek, idősek, ortopédiai műtétek) ezt az állapotot általában nem szükséges szűrni és kezelni, de a kezelőorvos dönthet másként is.

A nem komplikált húgyúti fertőzések közé az akutan jelentkező vagy visszatérő alsó húgyúti fertőzések, a nem komplikált húgyhólyaggyulladás és a nem komplikált vesemedence-gyulladás tartozik. Nem komplikált fertőzésről csak olyan nem terhes nők esetén beszélhetünk, akiknél a húgyutakban más szervi (anatómiai) vagy működésbeli (funkcionális) probléma nem fordul elő. Az alsó húgyutak akut, szövődménymentes gyulladására számos tényező hajlamosíthat, így például a szexuális együttlétek, a hüvelyben alkalmazott spermicid készítmények alkalmazása, az új szexuális partner, valamint előfordulhat családi halmozódás is. A diagnózis felállítása a jellemző tünetek alapján történik, vizeletvizsgálatra és egyéb, például képalkotó eljárások alkalmazására csak különleges esetekben (pl. vesemedence-gyulladás gyanúja, négy hétnél tovább tartó tünetek, terhesség) van szükség. A húgyhólyaggyulladás jellemző tünetei közé tartozik a fájdalmas vizelés, a sürgető és gyakori vizelési inger. Az alsó húgyúti fertőzések gyakran járnak éjszakai vizelési ingerrel és deréktáji fájdalommal. A nem komplikált húgyhólyaggyulladást nem kíséri hüvelyi váladékürítés és hüvelyirritáció sem. Érdemes tudni, hogy idősebb nőkben a fenti tüneteket nem feltétlen a húgyhólyag gyulladása váltja ki, ezért érdemes orvosi diagnózist kérni.

Nem komplikált vesemedence-gyulladásról csak abban az esetben beszélhetünk, ha a beteg nem terhes, menopauza előtt álló nő, akinek sem társbetegsége, sem húgyúti rendellenessége nincs, minden más esetben (pl. férfiak, terhesek, cukorbetegek) komplikált vesemedence-gyulladásról van szó. A vesemedence-gyulladás járhat lázzal, hidegrázással, fájdalommal, nyomásérzékenységgel, hányingerrel és hányással, emellett kialakulhatnak a húgyhólyaggyulladásra jellemző tünetek is, de ezek akár el is maradhatnak. Terhesség alatt a vesemedence-gyulladás az anyára és a magzatra nézve is veszélyekkel jár, és növeli a koraszülés kockázatát, ezért terhesség esetén a fenti tünetekkel mindenképpen forduljon orvoshoz. A vesemedence-gyulladás diagnosztizálása az orvos feladata. A pontos diagnózis felállítása azért is fontos, mert az elzáródással járó, komplikált vesemedence-gyulladás gyakran vezet uroszepszishez (húgyúti rendszerből kiinduló vérmérgezés).

A komplikált húgyúti fertőzések közé tartozik minden olyan húgyúti fertőzés, amely nem tartozik a nem komplikáltak közé. Ilyenek például a húgyúti fertőzések férfiakban, terhes nőkben, valamint az olyan húgyúti fertőzés, amely hátterében szervi vagy funkcionális ok áll, illetve a katéterrel összefüggő, vagy a vesebetegekben, vagy más krónikus betegekben kialakuló fertőzés. Sokféle kórkép tartozik a komplikált húgyúti fertőzések közé, ezért a tünetek is igen változatos lehetnek (pl. vizeléssel kapcsolatos tünetek, láz, fájdalom, nyomásérzékenység).

Visszatérő húgyúti fertőzés lehet komplikált vagy nem komplikált is. Abban az esetben visszatérő a fertőzés, ha az elmúlt évben legalább háromszor, vagy az utóbbi félév során legalább kétszer előfordult.

Katéterrel összefüggő húgyúti fertőzésről abban az esetben beszélhetünk, ha a fertőzés olyan betegnél alakul ki, aki aktuálisan húgyúti katéterrel rendelkezik, vagy a fertőzés kezdetét megelőző 48 órában rendelkezett katéterrel. A katéter megnöveli a fertőzés esélyét, egyrészt azáltal, hogy mintegy megnyitja az utat a baktériumoknak a húgyhólyag irányába, másrészt pedig felületet biztosít a kórokozók megtapadására.

Ritka, de az akár életet is veszélyeztető állapot az uroszepszis, azaz a húgyúti fertőzést követően kialakuló vérmérgezés. Ezen állapot felismerése és kezelése szakorvosok feladata, amely minden esetben kórházi körülmények között történik. Bár a szepszisek előfordulása az utóbbi években nőtt, a halált okozó vérmérgezés aránya – a kezelési lehetőségek fejlődésének köszönhetően – csökkent. Uroszepszis nagyobb valószínűséggel alakul ki idősekben, cukorbetegekben, szervátültetettekben, kemoterápiában vagy szteroidkezelésben részesülőkben, valamint azokban, akiknek az immunrendszere valamilyen okból gyengébb, mint az egészséges embereké. A kezelés fontos elemei a kiváltó ok (pl. kő) megszüntetése, valamint az életfunkciók biztosítása és a megfelelő antibiotikum alkalmazása.

Láthattuk, hogy a húgyúti fertőzések súlyossága igen változó lehet. Bár a nem komplikált húgyúti fertőzések kezelésére használható szerek egy része vény nélkül is beszerezhető, érdemes minden esetben szakember segítségét kérni a megfelelő kezelési mód kiválasztásában.

Milyen gyógyszeres kezelési lehetőségek vannak az egyes húgyúti fertőzések esetén?

Nem komplikált húgyúti fertőzések

A bakteriális fertőzések terápiájának célja a kórokozók elpusztítása, legfontosabb része az antibiotikumos kezelés. Érdemes azonban tudni, hogy a nem komplikált alsóhúgyúti fertőzések sok esetben (50–70%) maguktól is elmúlnak, ezért – amennyiben a tünetek súlyossága és a beteg engedi – az antibiotikumos kezelés megkezdése előtt érdemes egy-két napot várni, és a tünetek enyhítésére gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítókat alkalmazni. Bár az antibiotikumok használata lerövidíti a nem komplikált húgyhólyaggyulladás időtartamát, a túlzott vagy nem megfelelő antibiotikumhasználat jelentősen hozzájárul az antibiotikumrezisztencia terjedéséhez.

Napjainkban a nem komplikált, alsó húgyúti fertőzések kórokozója legtöbbször az Escherichia coli baktérium. Ez a baktérium még érzékeny a terápiában rutinszerűen használt szerek nagy részére, azonban az antibiotikumoknak ellenálló, úgynevezett rezisztens törzsek világszerte egyre gyakrabban fordulnak elő. Azért tehát, hogy a jelenleg használt antibiotikumok 5, 10 vagy 15 év múlva is használhatók legyenek és a baktériumok ne váljanak ellenállóvá velük szemben, érdemes felelősségteljesen kérni és használni ezeket a szereket. Nagyon helytelen gyakorlat a „megmaradt”, vagy ismerősöktől kapott antibiotikumok saját döntés alapján való alkalmazása, mert a nem megfelelően megválasztott, elégtelen ideig alkalmazott antibiotikumok jelentős mértékben hozzájárulnak a rezisztens kórokozók kialakulásához.

Az antibiotikumokat kiválasztásánál az orvos egyebek között az alábbi szempontokat veszi figyelembe:

• a beteg tulajdonságai (pl. életkora, állapota, egyéb betegségei),
• a baktériumok országonként eltérő érzékenysége,
• az egyes antibiotikumokra ellenálló baktériumtörzsek jelenléte,
• a szerek tolerálhatósága és mellékhatásai,
• a szerek elérhetősége és ára.

Európában a fenti megfontolások figyelembe vételével a nem komplikált, szövődménymentes húgyhólyaggyulladás kezelésében elsőként választandó antibiotikumok a foszfomicin, a nitrofurantoin és a pivmecillinam. Ezek mindegyike vényköteles gyógyszerhatóanyag. A foszfomicin-tartalmú készítményekből egyszeri, 3 g-os dózis alkalmazása elegendő lehet a kezeléshez. A nitrofurantoint a Magyarországon törzskönyvezett két gyógyszer alkalmazási előirata alapján 300–400 mg-os napi dózisban, 7 napig kell alkalmazni (1. táblázat). Az európai irányelvben elővonalbeli szerként szintén említett szereplő pivmecillinam hazánkban nem érhető el.

1. táblázat A nem komplikált húgyhólyaggyulladás kezelésében elsőként választandó antibiotikumok

Egy idén megjelent vizsgálatban arra keresték a választ, hogy van-e különbség foszfomicin és a nitrofurantoin között a hatásosság és a biztonságosság szempontjából. Ehhez 15 klinikai vizsgálat és 2295 nő adatait értékelték. A statisztikai vizsgálat során a két hatóanyagot egyformán hatásosnak találták a tünetek enyhítésére, valamint a bakteriális fertőzés megszüntetésére. A foszfomicint kapó betegek jobban együttműködtek a terápia során, jobban követték az orvos utasításait, ami azzal magyarázható, hogy ebből az antibiotikumból egyszeri dózis is elegendő lehet a teljes tünetmentessé váláshoz.

Ahogy korábban említettük, a 65 év alattiakban kialakult, nem komplikált, alsóhúgyúti gyulladások esetén, a fertőzés első két napjában érdemes gyulladáscsökkentő készítményeket alkalmazni a túlzott antibiotikum-használat mérséklésére. Az úgynevezett nemszteroid gyulladáscsökkentők (pl. ibuprofén, diklofenák) hatásosságát és biztonságosságát jelenleg is élénken kutatják. Egyes vizsgálatok szerint ezen szerekkel az antibiotikumokkal megegyező mértékű hatás elérhető el. Két újabb vizsgálat során azonban azt találták, hogy mind a diklofenák, mind az ibuprofén kevéssé volt hatásos, mint a vizsgálatokban használt antibiotikumok és bár alkalmazásukkal az antibiotikumigény csökkent, a gyulladáscsökkentőkkel kezeltek körében gyakrabban alakult ki vesemedencegyulladás szövődményként, mint az antibiotikumokat kapóknál. Ezen eredmények alapján tehát, a gyulladáscsökkentők csak azon betegek esetén alkalmazhatók, akik el szeretnék kerülni az antibiotikumos kezelést. Fontos továbbá, hogy ha a beteg beleegyezésével az orvos ezt a megoldást választja, akkor a betegség alakulását figyelemmel kell kísérni, hogy az esetleges vesemedence-gyulladást időben észrevegyék. Ha pedig a tünetek a gyulladáscsökkentő alkalmazása mellett 2 napnál tovább fennállnak, érdemes megkezdeni az antibiotikumos terápiát. 65 év felett nem szabad késlekedni az antibiotikumos terápiával, ebben a korosztályban ugyanis sokkal nagyobb eséllyel alakul ki súlyos szövődmény.

Amennyiben a fenti készítmények nem felnek meg a beteg egyéni igényeinek (pl. allergia, rezisztencia, valamint veseelégtelenség esetén a nitrofurantoin nem használható), úgy más antibiotikumok is rendelkezésre állnak a kezeléshez. A megfelelő antibiotikum kiválasztásához minden esetben őszintén és legjobb tudása szerint válaszoljon kezelőorvosa kérdéseire.

A férfiakat érintő, nem komplikált, a prosztata gyulladásával nem járó hólyaggyulladás ritka, ennek antibiotikumos kezelése eltér a fent bemutatottaktól, és legalább 7 napos terápiát igényel.

A nem komplikált vesemedence-gyulladás kezelésében elsőként választandó szerek az antibiotikumok. Viszont ebben az esetben nem a korábban már említett hatóanyagokat (foszfomicin, nitrofurantoin) kell választani, mivel ezen szerek csak nagyon kis koncentrációban jelennek meg a kezelni kívánt területen, a vesében. A megfelelően hatásos szer kiválasztása az orvos feladata. Ne használjon korábbról megmaradt, vagy esetleg a visszatérő hólyaggyulladására otthon tartott antibiotikumot, ha vesemedence-gyulladásra gyanakszik. A szövődménymentes vesemedence-gyulladás kezelésének időtartama több naptól az egy-két hétig változik. Fontos, hogy a felírt antibiotikumokat mindig az orvos utasításainak megfelelő ideig szedje, akkor is, ha tünetei javulnak.

Visszatérő húgyúti fertőzések

A visszatérő húgyúti fertőzések kezelésének első lépése lehet a rizikófaktorok, hajlamosító tényezők megszüntetése, valamint a személyes higiénés tanácsadás (pl. megfelelő WC papír használat, a tusolás előnyben részesítése). Az antibiotikumok orvosi rendelvényre történő, kisdózisú, folyamatos alkalmazásával, valamint egyéb, antibiotikumokat nem tartalmazó szerek használatával is csökkenthető a kiújulás kockázata.

A visszatérő húgyúti fertőzéseken belül megkülönböztetjük a visszaesést és az újrafertőződést. A visszaesést (relapsus) általában azonos baktériumtörzs okozza, mint az eredeti fertőzést, és az eredeti fertőzés után kevesebb mint két héttel jelentkezik. Újrafertőződés esetén új fertőzés alakul ki, általában több mint két héttel az előző fertőzést követően és többnyire más baktériumtörzs okozza, mint az előző fertőzést. Az újrafertőződések kétszer gyakoribbak, mint a visszaesések. Újrafertőződés esetén azonos időtartamú és hatóanyag-tartalmú terápiára van szükség, mint az előző fertőzés esetén. Az OM-89 (Uro-Vaxom®) 18 különböző Escherichia coli baktériumtörzs liofilizált lizátumát tartalmazza. A klinikai vizsgálatok alapján alkalmazásával 40–50%-al csökkenthető a visszatérő húgyúti fertőzések kockázata.

Komplikált húgyúti fertőzések

Mivel a komplikált húgyúti fertőzések közé igen változatos kórképek tartozhatnak, ezért a megfelelő terápia kiválasztása és a beteg állapotának nyomon követése szakorvos feladata.

A komplikált húgyúti fertőzések kezelésének elsőként választandó szerei az antibiotikumok, amelyeket legalább 7–10 napig szükséges alkalmazni. A komplikált esetek hátterében számos baktérium állhat, amelyek gyakran több antibiotikummal szemben is ellenállók, ezért a kórokozó baktérium kitenyésztése után az orvos dönthet az eredetileg elkezdett terápia megváltoztatásáról. A kórházi kezelést igénylő komplikált fertőzések terápiája során gyakran először közvetlenül a véráramba juttatják (intravénásan) a készítményt, majd ahogy a beteg állapota engedi, válthatnak szájon át történő adagolásra.

Katéterrel összefüggő húgyúti fertőzések

A katéterrel összefüggő fertőzések megelőzése érdekében célszerű a lehetőségekhez mérten, minél inkább elkerülni a katéter használatát. A katéter eltávolítása vagy rendszeres cseréje szintén csökkenti a húgyúti fertőzés kockázatát, mivel ezáltal helyreállhat a húgyutak normál működése, amely segíti a baktériumok eltávolítását. A katéterrel összefüggő húgyúti fertőzések elkülönítése a tünetmentes baktériumvizeléstől nem mindig egyszerű feladat, míg utóbbi nem igényel kezelést, előbbi esetén nem szabad késlekedni az antibiotikum adásával. Mivel a fertőzés kialakulásában gyakran egyszerre több kórokozó is játszik szerepet, valamint a baktériumok sok esetben több antibiotikumra is rezisztensek (tehát nem hatásos ellenük az adott antibiotikum), a kórokozók kitenyésztése gyakran szükséges a hatásos kezelés megválasztásához. A kezelés időtartamát annak eredményessége és a beteg tulajdonságai (pl. életkora) is befolyásolják.

Terhesség esetén

A terhesség alatti húgyúti fertőzések jelentősen megnövelik az anya és a magzat életét is veszélyeztető preeclampsia kockázatát, ezért a húgyúti fertőzések szűrése és kezelése kiemelt jelentőségű terhesség alatt. A húgyúti fertőzések megnövelik a koraszülés, az alacsony születési súly, a lelassult méhen belüli fejlődés és a szülés utáni endometriózis kockázatát is.

Mint korábban említettük a tünetmentes baktériumürítést terhesség alatt szükséges lehet szűrni és kezelni is, ilyenkor célszerű rövidtávú (2–7 napig) tartó antibiotikumkúrát alkalmazni. A legfrissebb adatok alapján ugyanis, bár az egyszeri antibiotikum adása kevesebb mellékhatással járt, ez a kezelési mód megnövelte annak kockázatát, hogy az újszülött alacsony születési súllyal jön világra, ezért tehát érdemes rövidebb időtartamú kezelésben részesíteni az anyát. A megfelelő terápia megválasztása itt is, mint minden más esetben szakorvos feladata.

A nem komplikált alsóhúgyúti fertőzések kezelésére használt, elsőként választandó antibiotikumok (foszfomicin, nitrofurantoin) terhesség alatt is alkalmazhatók, azzal a megkötéssel, hogy a nitrofurantoin-tartalmú készítmények veleszületett glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány (erről az érintett betegek tudnak) esetén, illetve a terhesség végén (utolsó hónap), valamint szoptatás alatt nem alkalmazhatók. Továbbá a foszfomicin hosszabb ideig nem használható, mivel fokozhatja a koraszülés kockázatát. Bizonyos antibiotikumokat (pl. ciprofloxacin) és gyulladáscsökkentőket (pl. ibuprofen) tilos terhesség alatt használni. Fontos, hogy terhesség és szoptatás alatt minden antibiotikum és gyógyszer alkalmazása kizárólag az orvos tudtával és ajánlásával történjen.

Csecsemő- és kisgyermekkor

A csecsemő- és kisgyermekkori húgyúti fertőzésekkel kapcsolatban érdemes tudni, hogy a 2 éves kor alattiak körében gyakran elmaradnak a jellemző tünetek, ezért minden esetben alapos kivizsgálásnak kell megelőznie a terápiaválasztást. Számos tényező fokozhatja a húgyúti fertőzésre való hajlamot, ilyenek például a veleszületett húgyúti rendellenességek, a családi halmozódás (pl. anyánál gyakori fertőzés, családban előforduló vesebetegség) és a székrekedés is. Gyakrabban előfordul húgyúti fertőzés olyan fiúkban, akik nincsenek körül metélve, mint azoknál, akik körül vannak. Láz és lágyéki nyomásérzékenység vesemedence-gyulladásra utalhat.

Húgyúti fertőzés gyanúja esetén minden esetben forduljon orvoshoz és csak az általa javasolt kezelést alkalmazza.

Érdekes összefüggésre világít rá egy friss klinikai vizsgálat, amely alapján a csecsemőkori D-vitaminhiány hajlamosíthat a húgyúti fertőzésekre. A vizsgálat során 132, húgyúti fertőzéssel diagnosztizált 1 és 12 hónap közötti csecsemő D-vitaminszintjét hasonlították 106, korban és nemben hasonló eloszlású, de húgyúti fertőzéstől mentes 1 év alattiak D-vitaminszintjéhez. Az eredmények alapján a húgyúti fertőzöttek D-vitaminszintje sokkal alacsonyabb volt, mint a nem fertőzötteké. Kimutatták továbbá azt is, hogy az akut vesemedence-gyulladással kezelt csecsemők vitaminszintje alacsonyabb volt, mint a hólyaggyulladásban szenvedőké.

Természetes lehetőségek, biztató eredmények

Az antibiotikumot nem tartalmazó készítmények közül, a húgyúti fertőzések megelőzésére 45 év feletti nők esetén csak a hüvelyi ösztrogénpótlásra és a nagytermésű áfonyára vonatkozóan állnak rendelkezésre meggyőző klinikai adatok. Bár egyes források ajánlják a C-vitamint, a d-mannózt, valamint a laktobacillus probiotikumokat is, ezek hatásossága a 45 feletti nők körében nem igazolt kellőképpen.

Számtalan, antibiotikumot nem tartalmazó szerrel és készítménnyel találkozhatunk, ezek hatásossága azonban eltérő szinteb bizonyított. Az alábbiakban a leggyakoribb hatóanyagokat, valamint az azok hatásosságával kapcsolatos bizonyítékokat foglaljuk össze.

A természetes hüvelyflórát alkotó laktobacillusok olyan antibakteriális hatással rendelkező vegyületeket (pl. tejsav, hidrogén-peroxid) állítanak elő, amelyek megakadályozzák az kórokozók megtapadását a húgyutak felületén. Ugyanakkor ezidáig a laktobacillus probiotikumok alkalmazásának az előnyeit nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. Jelenleg még valószínűleg azért nem ajánlhatók a húgyúti fertőzések kiújulásának elkerülésére, mert nem sikerült megtalálni a legalkalmasabb formát és módot (szájon át vagy hüvelyi úton) a bevitelükre. Új klinikai eredmények viszont reményt keltők lehetnek a laktobacillusok alkalmazását illetően.

Klinikai vizsgálatok sora foglalkozott az észak-amerikai nagytermésű áfonya (Vaccinium macrocarpon) húgyúti fertőzéseket megelőző hatásával. Itthon a növényt gyakran (tévesen) tőzegáfonyaként emlegetik és a termékeken is többnyire így tüneteik fel. Számos vizsgálat igazolta, hogy az áfonyalé több tartalomanyagának (pl. fruktóz, proantocianidinek) köszönhetően gátolja a húgyúti kórokozók (pl. Escherichia coli) húgyúti hámszövetre tapadását. A kivonatban található egyes vegyületek pedig antibakteriális hatásúnak bizonyultak. Egy 2017-ben megjelent, 7 klinikai vizsgálat alapján készült értékelő tanulmány hatásosnak találta az áfonyakészítményeket arra, hogy az egyébként egészséges nőkben a húgyúti fertőzések kiújulását megelőzzék. A növény alkalmazásának előnye, hogy használata során nem alakul ki rezisztencia, hosszú távon is jelentős mellékhatások nélkül alkalmazható, ezért az antibiotikum kezelésnek is biztonságos kiegészítője lehet. Mellékhatásként nagy mennyiségű gyümölcslé elfogyasztása esetén enyhe hasmenés jelentkezhet. Magas savtartalma miatt az áfonyalé fogyasztása fokozhatja a gyomorsav-túltengésben szenvedők tüneteit. Cukorbetegek esetén fokozottan ügyelni kell az áfonyalevek cukortartalmára. Mivel a nagytermésű áfonya fogyasztása a legtöbb vizsgálat szerint növeli a vizelet oxalátkoncentrációját, tartós fogyasztása nem javasolt azoknak, akiknek korábban oxalát vesekövük volt. Terhesség és szoptatás során az átlagos mennyiségnél nem tanácsos többet fogyasztani. Vérhígítót (warfarint) szedő személyeknek nem ajánlott nagy mennyiségű áfonyalevet vagy áfonya készítményeket fogyasztani. Ha nem biztos abban, hogy valamelyik fenti eset (pl. gyógyszerszedés, betegség) fennáll önnél, mielőtt tőzegáfonyaként jelzett (de valójában észak-amerikai nagytermésű áfonyát tartalmazó) készítmény fogyasztásába kezd, mindenképpen kérje ki gyógyszerésze vagy kezelőorvosa véleményét.

A d-mannóz hatásosságát a húgyúti fertőzések kezelésében több vizsgálatban is tanulmányozták. Laboratóriumi tesztek alapján ez a cukortípusú vegyület gátolja a fertőzést okozó baktériumok kitapadását a húgyutakhoz, továbbá állatkísérletekkel igazolt, hogy csökkenti a baktériumvizelést. Egy, 2013-ban közzétett kutatás során a vizsgálatba bevont betegeket véletlenszerűen három csoportba osztották. Egy-egy csoportban, a vizsgálatban résztvevők 6 hónapon keresztül kaptak d-mannózt (napi 2 g) vagy antibiotikumot (nitrofurantoin, napi 50 mg), illetve a harmadik csoport tagjai semmilyen megelőző kezelésben nem részesültek. Mindkét, megelőző kezelést kapó csoport tagjainál jelentősen csökkent a visszatérő húgyúti fertőzések kockázata, a két kezelés (d-mannóz, nitrofurantoin) hatásossága nem különbözött kimutathatóan Ugyanakkor a d-mannóz alkalmazása kevesebb és enyhébb mellékhatással járt, mint a kisdózisú antibiotikum használata.

Ígéretes növény az akut, nem komplikált alsó húgyúti fertőzések kezelésében a medveszőlő. A medveszőlőlevelet világszerte régóta alkalmazzák húgyúti fertőtlenítő hatása miatt. A levélből készülhet tea, illetve a kivonatot tabletta vagy kapszula formájában is lehet alkalmazni. A teát érdemes néhány órás hideg áztatással készíteni, mivel magasabb hőmérsékleten a kioldódó cserzőanyagoktól a tea keserű ízű lesz, és fokozódik a gyomorirritáló hatása. A medveszőlő alkalmazásának előnye, hogy hatóanyagaival szemben nem alakul ki rezisztencia, a kezelés költsége alacsony és szakszerűen alkalmazva biztonságos is. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján hagyományos növényi gyógyszer készülhet belőle, de jelenleg több kutatás is zajlik, hogy a növény hagyományos felhasználását modern klinikai vizsgálatokkal is igazolják. Jelenleg a medveszőlő használata nem ajánlott terhesség és szoptatás idején, valamint 12 éves kor alatt. A hosszú távú adagolás lehetséges kockázatai miatt nem javasolt az egy hétnél hosszabb ideig tartó medveszőlő-kezelés és évente nem végezhető ötnél több kúra a növénnyel. A rövid távú, az előírásoknak megfelelő mennyiségű növénnyel végzett terápia biztonságosnak tekinthető.

A Magyarországon is kapható Utipro Plus® kombinációs készítményben több összetevője is hozzájárul a húgyúti fertőzések kiújulásának megakadályozáshoz. A termékben található xiloglukánból és zselatinból a bélflóra megváltozását kiváltó biofilm keletkezik, a propolisz és hibiszkusz pedig a vizelet savanyításával fejti ki a hatását. Egy véletlen besorolásos vizsgálat során azt találták, hogy az Utipro Plus® csökkentheti a húgyúti fertőzések kiújulását. A vizsgálat során a betegek fele kezdetben az antibiotikumos kezelés (ciprofloxacin) mellé napi 2 kapszula Utipro Plus®-t kapott, majd további 15 napig napi egy kapszulát és azt találták, hogy hatóanyagot nem tartalmazó, placebo kapszulákat kapókhoz képest körükben jelentősen csökkent a kiújulás aránya.

Az elégtelen vizeletürítés miatt pangó vizelet szintén hajlamosít a húgyúti fertőzésekre. A vizeletmennyiség fokozásával csökkenthető a kórokozók megtelepedésének és elszaporodásának esélye. Erre a célra a fokozott folyadékbevitel mellett vizelethajtó hatású növények (pl. aranyvessző, csalán, jávai tea) használata is ajánlható.

Egy véletlen besorolásos, placebokontrollos klinikai vizsgálat során egy gyógynövényeket tartalmazó kombinációs készítmény nem komplikált, alsóhúgyúti fertőzésekben való alkalmazhatóságát vizsgálták. A hét napos kezelés végére a tövises iglicét, Jáva teát és aranyvesszőt tartalmazó készítményt kapók körében jelentősen enyhültek a tünetek (pl. fájdalmas vizeletürítés), illetve az antibiotikumigény is kisebb volt, mint a placebocsoportban. Bár az eredmények megerősítik a növények hagyományos felhasználását, a kombinációs készítmény hazánkban még nem érhető el.

Összefoglalás

Az alábbiakban láthattuk, hogy a tünetmentes baktériumvizelés pár kivételtől eltekintve nem igényel kezelést, hiszen védőhatással bír a fertőzésekkel szemben. A terhesség alatti baktériumürítés kezelési protokollja országonként eltérő lehet, a szűrést nem minden országban javasolják, de a kezelését többnyire igen.

Húgyúti fertőzések megelőzése érdekében érdemes először a hétköznapi szokások szintjén változtatni, majd antibiotikummentes megoldásokat igénybe venni (pl. észak-amerikai nagytermésű áfonya alapú termékek). A folyamatos, kisdózisú antibiotikum szedést csak ezen lehetőségek kimerülése és hasztalan alkalmazása után érdemes megfontolni, illetve az orvos utasítására elkezdeni. Semmiképp se használjon orvosi utasítás és felügyelet nélkül antibiotikumokat.

Az akut, nem komplikált húgyúti fertőzések kezelése során törekedni kell az orvos által előírt, lehető legrövidebb ideig tartó antibiotikum használatra. Természetesen, ha egy antibiotikumkúrát elkezdett, semmiképp ne hagyja azt abba, még akkor sem, ha időközben a tünetei enyhülnek, vagy megszűnnek.

Érdemes tudni, hogy a nem komplikált húgyhólyaggyulladás sokszor magától is meggyógyul, ezért amennyiben megteheti, várjon 1-2 napot az antibiotikum kezeléssel. Ha azonban tünetei 2 nap után nem enyhülnek, forduljon orvoshoz, hogy mielőbb megkezdhessék a megfelelő terápiát.

Amennyiben a visszatérő húgyúti fertőzése a többszöri antibiotikum kezelés hatására sem javul, és szinte állandóvá válik, szükségessé válhat szakorvosi kivizsgálás, mert a tünetek hátterében más probléma (pl. hiperaktív hólyagszindróma, fájdalmas hólyagszindróma) is állhat.

Összefoglalásként elmondható, hogy a húgyúti fertőzések kezelésének első lépése a megfelelő diagnózis felállítása, amely az orvos feladata. Különösképp indokolt orvoshoz fordulni, amennyiben új, hirtelen jelentkező, vagy egyre súlyosbodó tünetet észlel. Terhesség és szoptatás esetén mindenképpen kérje orvosa véleményét, valamint a kisgyermekek terápiájában is támaszkodjon a házi gyermekorvos szakvéleményére, és az őt általa javasolt kezelési tervet kövesse. Amennyiben kérdése merülne fel, ne az interneten tájékozódjon, hanem kérje szakember segítségét.

Felhasznált irodalom:

1. EAU Guidelines on Urological Infections, European Association of Urology 2019, ISBN 978-94-92671-04-2.
2. Betschart C, Albrich W, Brandner s, Faltin D, Kuhn A, Surbek D, Geissbuehle V. Guideline of the Swiss Society of Gynaecology and Obstetrics (SSGO) on acute and recurrent urinary tract infections in women, including pregnancy. Swiss Med Wkly. 2020, 150:w20236.
3. Buettcher M, Trueck J, Niederer-Loher A, Heininger U, Agyeman P, Asner S, Berger C, Bielicki J, Kahlert C, Kottanattu L, Sauteur PMM, Paioni P, Posfay-Barbe K, Relly C, Ritz N, Zimmermann P, Zucol F, Gobet R, Shavit S, Rudin C, Laube G, von Vigier R, Neuhaus TJ. Swiss consensus recommendations on urinary tract infections in children. Eur J Pediatr. 2020, doi: 10.1007/s00431-020-03714-4.
4. Fu Z, Liska DA, Talan D, Chung M. Cranberry Reduces the Risk of Urinary Tract Infection Recurrence in Otherwise Healthy Women: A Systematic Review and Meta-Analysis. J Nutr. 2017, 147:2282–2288.
5. Gill CM, Hughes MA, LaPlante KL. A Review of Nonantibiotic Agents to Prevent Urinary Tract Infections in Older Women. J Am Med Dir Assoc. 2020, 21:46–54.
6. Kranjčec B, Papeš D, Altarac S. D-mannose powder for prophylaxis of recurrent urinary tract infections in women: a randomized clinical trial. World J Urol. 2014, 32:79–84.
7. Lu LC, Lai CC, Chang SP, Lan SH, Hung SH, Lin WT. Novel β-Lactam/β-Lactamase inhibitor combinations vs alternative antibiotics in the treatment of complicated urinary tract infections: A meta-analysis of randomized controlled trials. Medicine (Baltimore). 2020, 99:e19960.
8. Nazarko L. Catheter-associated urinary tract infections in the community. Br J Community Nurs. 2020. 25:188–192.
9. Nicolle LE, et al. Clinical Practice Guideline for the Management of Asymptomatic Bacteriuria: 2019 Update by the Infectious Diseases Society of America. Clin Infect Dis. 2019, 68:1611–1615.
10. Palleschi G, Carbone A, Zanello PP, Mele R, Leto A, Fuschi A, Al Salhi Y, Velotti G, Al Rawashdah S, Coppola G, Maurizi A, Maruccia S, Pastore AL. Prospective study to compare antibiosis versus the association of N-acetylcysteine, D-mannose and Morinda citrifolia fruit extract in preventing urinary tract infections in patients submitted to urodynamic investigation. Arch Ital Urol Androl. 2017, 89:45–50.
11. Vahlensieck W, Lorenz H, Schumacher-Stimpfl A, Fischer R, Naber KG. Effect of a Herbal Therapy on Clinical Symptoms of Acute Lower Uncomplicated Urinary Tract Infections in Women: Secondary Analysis from a Randomized Controlled Trial. Antibiotics (Basel). 2019, 8:256.
12. Yan L, Jin Y, Hang H, Yan B. The association between urinary tract infection during pregnancy and preeclampsia: A meta-analysis. Medicine (Baltimore). 2018, 97:e12192.
13. Yang J, Chen G, Wang D, Chen M, Xing C, Wang B. Low serum 25-hydroxyvitamin D level and risk of urinary tract infection in infants. Medicine (Baltimore). 2016, 95:e4137.

Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!

dr. Tóth Barbara

Gyógynövénykutató gyógyszerész, egészségügyi szakfordító-tolmács. Főbb kutatási területe a gyógynövények hatásosságának, biztonságosságának és tartalomanyagainak vizsgálata. Évek óta részt vesz gyógyszerész- és orvostanhallgatók egyetemi oktatásában és egészségügyi szakemberek továbbképzésében. Több fórumon és módon is közreműködik a nagyközönség hiteles és szakszerű tájékoztatásában, az érdeklődők számára elérhetővé és megérthetővé téve a legfrissebb tudományos eredményeket.