A rendszeres mozgás az egészség egyik alappillére, és a futás – megfelelő mértékben – bizonyítottan csökkenti számos krónikus betegség kockázatát. Egy friss amerikai kutatás arra hívta fel a figyelmet, hogy a maraton- és ultramaratonfutók körében bizonyos vastagbél-elváltozások gyakoribbak lehetnek, mint az átlagos lakosságban. Úgy tűnik, hogy a fokozott terhelés nemcsak az ízületeket károsíthatja, hanem a daganatkockázatot is.
A kutatást Timothy L. Cannon, a virginiai Fairfaxben működő Inova Schar Cancer Institute onkológusának megfigyelése indította el, aki több, fiatal – 40 év alatti – maratonfutónál diagnosztizált előrehaladott vastagbélrákot. Az érintettek közül többen tapasztaltak futás utáni véres székletet, amit – sportolói körökben gyakran hallható magyarázatok alapján – ártalmatlan, „normális” jelenségnek gondoltak. Ez vetette fel annak gyanúját, hogy az extrém állóképességi sport és a vastagbélben zajló kóros folyamatok között eddig alulértékelt kapcsolat lehet.
Gyakoribb elváltozások
A vizsgálatban 100, 35–50 év közötti, rendszeresen versenyző maraton- és ultramaratonfutók vettek részt. Minden résztvevőnél kolonoszkópiát, azaz vastagbéltükrözést végeztek, amely jelenleg a legmegbízhatóbb módszer a vastagbél elváltozásainak felismerésére.
A kutatók elsősorban azt nézték meg, milyen gyakran fordulnak elő vastagbélpolipok és ezek között a komolyabb kockázatot jelentő adenómák.
A polip a vastagbél belső felszínéből kiemelkedő szövetszaporulat. Többnyire jóindulatú, és gyakran semmilyen tünetet nem okoz. Jelentősége abban áll, hogy egyes polipok idővel rosszindulatú daganattá alakulhatnak, ezért a szűrés során észlelt elváltozásokat általában eltávolítják.
Az adenoma egy olyan poliptípus, amelyet rákot megelőző állapotnak tekintünk. Ez még nem rosszindulatú daganat, de nagyobb az esélye arra, hogy idővel azzá váljon. Az előrehaladott adenomák esetén különösen magas a rosszindulatúvá válás kockázata. Ezek felismerése és eltávolítása kulcsszerepet játszik a vastagbélrák megelőzésében.
A vizsgálat eredményei szerint:
- a résztvevők közel felénél találtak valamilyen polipot,
- minden hatodik futónál pedig előrehaladott adenómát azonosítottak.
Ez az arány jóval, körülbelül háromszor magasabb volt, mint amit az azonos életkorú, átlagos kockázatú lakosságban.
Mi állhat a háttérben?
A kutatás nem bizonyított ok-okozati kapcsolatot, de több lehetséges magyarázatot is felvetett.
Hosszú távú, intenzív futás közben a lábizmok megnövekedett oxigénigénye miatt a bélrendszer vérellátása átmenetileg csökkenhet. Ez mikrosérülésekhez, gyulladásos folyamatokhoz vezethet.
Sok hosszútávfutó tapasztal futás közben vagy után hasmenést, hasi görcsöket, sőt akár vérzést is. Ennek általában nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, pedig nem minden esetben van szó ártalmatlan tünetekről.
Emellett a versenysportolók étrendje is eltér az átlagostól: gyakori az ultrafeldolgozott energiaszeletek és gélek fogyasztása, miközben az étrendi rostbevitel alacsonyabb lehet. Mindez hosszú távon szintén fokozhatja a béldaganatok kockázatát.
Mire érdemes odafigyelni?
Fontos hangsúlyozni: a bemutatott kutatás nem a futókról, hanem egy nagyon szűk, nagy terhelésnek kitett csoportról szól. A rendszeres, nem túl nagy távú futás továbbra is egészséges mozgásformának tekinthető. Az extrém terhelést végző sportolóknak azonban különösen fontos odafigyelniük a figyelmeztető jelekre:
- visszatérő végbélvérzés,
- tartós hasmenés,
- megmagyarázhatatlan hasi panaszok,
- indokolatlan vashiány vagy fáradékonyság.
Ezeket nem szabad sportártalomnak tekinteni, ilyen panaszok jelentkezése esetén mindenképpen indokolt orvosi kivizsgálás.
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
