Kevés olyan növényvédőszer létezik, amely annyi vitát váltott volna ki, mint a glifozát. Világszerte évtizedek óta használják, jelenleg ez a vegyület a legnagyobb mennyiségben alkalmazott gyomirtószer, miközben a kutatók, a szabályozók, a civilek és a gyártók teljesen eltérően értékelik a kockázatait. A közelmúltban két fontos fejlemény borzolta tovább a kedélyeket: 2023-ban az EU újabb 10 évre engedélyezte a glifozátot, miközben egy régóta hivatkozott, a glifozát biztonságosságát megalapozó tanulmányt 2025 decemberében visszavontak. Kiderült ugyanis, hogy a Monsanto – a glifozátot piacra dobó cég – etikátlan módon részt vett annak megírásában.
Mi is az a glifozát és miért lett ennyire népszerű?
A glifozát egy rendkívül hatékony, széles hatásspektrumú gyomirtó szer, amely gátolja a növények egyik kulcsenzimét, így akadályozza a fehérjék felépítését. Mivel az emberi sejtekben ez az enzim nincs jelen, sokáig a világ egyik legbiztonságosabb gyomirtójának tartották. A használata különösen a ’90-es évektől robbant be, amikor megjelentek a glifozátra ellenálló, génmódosított mezőgazdasági növények.
A glifozát eredetileg nem gyomirtónak indult: a vegyületet 1950-ben állította elő Henry Martin svájci vegyész, de gyomirtó hatását csak 20 év múlva ismerte fel John E. Franz, a Monsanto mezőgazdasági multicég kutatója. Piacra kerülése után hamar világsikeré vált, mivel a növények felszínéről gyorsan felszívódva, az EPSP-szintetáz nevű enzim működését gátolva leállítja a fehérjeszintézist, ami a növények kiszáradásához, pusztulásához vezet. A glifozát nem válogat: minden zöld növényt elpusztít, ezért is nevezik totális gyomirtónak. A mezőgazdaságban eredetileg tarlókezelésre és állományszárításra alkalmazzák: a tarlókezelés a betakarítás utáni gyomirtást jelenti, annak érdekében, hogy a következő évben minél gyommentesebb legyen az ültetvény. Az állományszárítást betakarítás előtt végzik az egységes érés elősegítése és a termés víztartalmának csökkentése érdekében (utóbbi a gombafertőzések megelőzését szolgálja). Ilyen állományszárított napraforgótábla látható címlapképünkön is.
A glifozát használatának újabb lendületet adott a glifozátrezisztens GMO-növények előállítása az 1990-es években. Mivel ezekre nem hat a glifozát, a gyomirtás nagyon hatékonyan végezhető: a kezelt területeten minden elpusztul, kivéve a GMO haszonnövény. Nem meglepő, hogy a glifozát a világ legnagyobb forgalmú gyomirtója. A világ gyomirtófelhasználásának mintegy 90%-át ez az egyetlen vegyület teszi ki (Európában ez az arány 34%, Magyarországon 40%). Míg 2010-ben Magyarországon 780 tonna glifozát került forgalomba, 2019-re ez az érték 1 596 tonnára emelkedett.
Miért került a glifozát a viták középpontjába?
Mivel az emberi szervezetben (a glifozátrezisztens növényekhez hasonlóan) a fehérjeszintézisben nincs szerepe a glifozát által blokkolt EPSP-szintetáznak, kezdetben teljesen biztonságosnak tartották alkalmazását.
2015-ben a WHO Nemzetközi Rákkutató Ügynöksége (IARC) a glifozátot az emberre „valószínűleg rákkeltő” kategóriába sorolta. Ez nagy port kavart, mert más szabályozó testületek – például az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és az amerikai EPA – korábbi adatok alapján nem találtak meggyőző bizonyítékot a glifozát humán karcinogenitására. Az IARC több mint ezer tanulmány áttekintése alapján arra jutott, hogy állatkísérletekben elegendő bizonyíték van a rákkeltő hatásra, és epidemiológiai vizsgálatokban is korlátozott, de megfigyelhető kapcsolat mutatkozott a non-Hodgkin limfóma (a nyirokrendszer rákos megbetegedése) kockázatának növekedésével. Az IARC csak a glifozát potenciális veszélyességére mutatott rá, a vegyület alkalmazásának valós kockázatának számszerűsítésére az általuk alkalmazott kockázatértékelés nem alkalmas.
Az elmúlt években több tízezer per indult az Egyesült Államokban. A felperesek nagy része non-Hodgkin limfóma kialakulását tulajdonította a hosszú távú glifozát-expozíciónak. A bíróságok 10 milliárd dollár (!) nagyságrendű kártérítést ítéltek meg a felpereseknek, részben arra hivatkozva, hogy a gyártó nem figyelmeztette megfelelően a felhasználókat a lehetséges kockázatokra.
Bár a glifozát nem blokkolja a fehérjeszintézist az emberi szervezetben (azaz nem ugyanúgy mérgező számunkra, mint a növények számára), az elmúlt évtizedekben egyre több olyan hatását írták le, amely hosszú távon egészségkárosító következményekkel járhat:
- Genotoxicitás: a glifozát DNS-károsodást okozhat, ami megmagyarázhatja a feltételezett rákkeltő hatást.
- Fokozott oxidatív stressz: a szabad gyökök termelődésének fokozása gyulladáshoz, sejtkárosodáshoz és mutagenezishez járulhat hozzá.
- Endokrin zavarok: a glifozát hatással van az ösztrogén- és androgénrendszerre.
- Mitokondriális működés gátlása: laboratóriumi vizsgálatok arra utalnak, hogy a glifozát humán sejtekben rontja a mitokondriumok energiatermelő képességét.
- Bélmikrobiom változásai: a glifozát az EPSP-szintáz gátlásán keresztül gátolja egyes jótékony baktériumfajokat szaporodását a bélrendszerben; ez hosszú távon számos krónikus betegség kockázatát fokozhatja.
Visszavont tanulmány: szellemírás és etikai kérdőjelek
Bár a szakirodalomban nagyon sok, a glifozát veszélyeit bemutató cikk található, ezeket látszólag ellensúlyozzák azok a publikációk, amelyek biztonságosságát támasztják alá. A külső szemlélő számára mindez tudományos vitának tűnhet, ám ehhez túl sok pénzről van szó: a glifozát éves forgalma világszinten 10 milliárd dollár.
2025 végén egy meglepő fordulat történt: a Regulatory Toxicology and Pharmacology nevű rangos folyóirat visszavont egy 2000-ben publikált tanulmányt, amely azt állította, hogy a glifozát nem jelent egészségügyi kockázatot az emberre. Kiderült ugyanis (ezt e-mailek bizonytják), hogy Monsanto munkatársai részt vettek a cikk megírásában, miközben ezt sem az olvasók, sem a szerkesztők felé nem jelezték. A tanulmány következtetései nagyrészt a Monsanto saját, nem publikált vizsgálataira támaszkodtak. A cikk visszavonása nem jelenti azt, hogy a glifozát bizonyítottan rákkeltő – de arra rávilágít, hogy a kutatás integritása sérült. Azért különösen súlyos az ügy, mert annak a cikknek a hitelessége kérdőjeleződött meg, amelyet évtizedeken át a glifozát biztonságosságát alátámasztó egyik legjelentősebb publikációnak tekintettek.
Mit mond az EU és mi a helyzet Magyarországon?
Az EU-ban a növényvédőszer-hatóanyagokat közösségi szinten engedélyezik, s a hatóanyagok engedélyeit időről időre meg kell újítani. A tagállamokban csak olyan növényvédőszer kerülhet forgalomba, amelynek hatóanyaga megtalálható ezen az ún. pozitív listán. A biztonságossággal kapcsolatos elvárások növekedése oda vezet, hogy az engedély megújítása közel sem zökkenőmentes: a jelenleg érvényes jogszabályi környezetben, 2009 óta több mint 200 hatóanyag tűnt el az engedélyezett anyagokat tartalmazó pozitív listáról, s csak alig több mint 10 új vegyületet engedélyeztek. A glifozát évek óta a viták kereszttüzében van, s a felfokozott hangulatban nehéz objektíven értékelni a sok száz, a biztonságossággal vagy veszélyességgel kapcsolatban részinformációkat hordozó, sokszor egymásnak ellentmondó eredményeket. A felfokozott hangulat nem véletlen, ugyanis a tét hatalmas: a glifozátellenesek az egészséges élethez való jogot, a glifozátpártiak az emberiség élelmiszerellátását látják veszélyben. A glifozát betiltása nem csak a növényvédőszergyárakat érintené érzékenyen, hanem a modern mezőgazdaságot is, amely nagymértékben támaszkodik a glifozáthoz hasonló totális gyomirtókra.
Az éles viták ellenére az Európai Unió 2023 decemberében a glifozát használati engedélyét 2033-ig meghosszabbította, ugyanakkor szigorították a felhasználás feltételeit:
- a glifozát továbbra is alkalmazható tarlókezelésre, de
- betiltották a betakarítás előtti deszikkálást,
- korlátozták a lakott területek és élővizek környékén történő alkalmazást,
- környezetvédelmi és expozíciós szabályokat vezettek be.
Veszélyben vagyunk?
Az teljesen biztos, hogy a glifozát nem szükséges az emberi egészség fenntartásához, és az is egyértelűnek tűnik, hogy alkalmazásának számos kockázata van. A kérdés csak az, hogy ezek a veszélyek mennyire komolyak, és hogy a szer alkalmazásából származó haszon ellensúlyozza-e ezeket? A haszon ebben az esetben, ha jóhiszeműek akarunk lenni, a Föld egyre gyarapodó populációjának biztonságos élelmiszerellátását jelenti.
Ez a képlet egyébként is elég bonyolult, és most még bonyolultabbá vált azáltal, hogy a képletben a biztonságossággal kapcsolatos tényező megbízhatósága még inkább kérdőjeles. Felmerülhet az emberben, hogy vajon azok a határértékek, amelyek alatt a glifozát jelenlétét biztonságosnak minősítik, megbízhatóak-e? Mert az már nem kérdés, hogy a glifozát jelen van a környezetünkben, mindennapi ételünkben és italunkban, a kérdés csak az, hogy ez mennyire veszélyes.
Egy magyar vízügyi vizsgálat az elemzett talajvíz-minták 14 százalékában mutatta ki a glifozátot és bomlástermékét, és ami még megdöbbentőbb: a gyomirtószert a vízművek 130-160 méter mély kútjaiból is detektálták. Az élelmiszerbiztonsági hatóság 2024-ben 357 esetben mutatott ki glifozátot élelmiszermintákban, ezek kétharmadát Magyarországon termesztett vagy tenyésztett termékből. Ami a vízben és a táplálékban jelen van, az az emberi szervezetben is megjelenik: egy közel 7000 vizeletmintát elemző francia kutatás szerint a minták 99,8%-ában jelen volt a glifozát.
A glifozáttal kapcsolatos vita tudományos részében jelenleg nem a „bizonyítottan rákkeltő vs. bizonyítottan biztonságos” szembenállásról van szó, hanem arról, hogy a meglévő adatok alapján mennyire indokolt a kockázatminimalizálás. A vita gazdasági és politikai dimenziójában az a kérdés, hogy ismert veszélyei mellett van-e annyi haszna, hogy használatban maradjon? A vita még nem dőlt el, viszont egy erős védőbástya kidőlt a biztonságosságot alátámasztó cikk visszavonásával.
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
