Az időskori esések világszerte komoly népegészségügyi problémát jelentenek. Az Európai Unióban az elesés a 65 év felettiek baleseti halálozásának egyik fő oka, és gyakran vezet csonttörésekhez, mozgáskorlátozottsághoz. Világszinten évente 684 000 haláleset hozható összefüggésbe időskorúak elesésével, és 172 millió elesés vezet ideiglenes vagy maradandó károsodáshoz. Mindennek nemcsak egyéni, hanem jelentős társadalmi és gazdasági következményei is vannak.

Az időskori elesések kockázatát több tényező növeli. Az időskorral járó élettani változásokon (izomerő csökkenése, egyensúlyzavar, látás- és hallásromlás, szellemi hanyatlás) túl egyes, időskorban gyakoribbá váló krónikus betegségek (pl. Parkinson-kór, stroke, Alzheimer-kór, cukorbetegség, szédüléssel járó szívritmuszavarok) egyaránt növelhetik az elesés kockázatát.

A gyógyszerek szerepe az esésekben

A különféle krónikus betegségek miatt az idősek gyakran többféle gyógyszert is szednek egyszerre. Ez az úgynevezett polifarmácia növeli a nemkívánatos gyógyszerhatások esélyét – ezek közé tartozik az egyensúlyzavar, szédülés, amely eséshez vezethet.

Egyes gyógyszerek önmagukban is kockázatosak lehetnek időskorban: a vérnyomáscsökkentők túlzott vérnyomáscsökkentést, szédülést idézhetnek elő, bizonyos altatók, nyugtatók tompultságot okozhatnak, ami szintén fokozhatja az elesés kockázatát. Egyes szerek hatása (és mellékhatása) időskorban azért erősödhet fel, mert a megváltozott élettani működés, lassabb anyagcsere és csökkent veseműködés miatt a lassabban ürülnek ki a szervezetből. Az is előfordul, hogy egy szernek idősek körében olyan mellékhatása jelentkezik, amely fiatalabbak körében nem figyelhető meg (például egyensúlyzavar, elesési kockázat fokozódása.

Azokat a gyógyszereket, amelyek bizonyos populációkban fokozott kockázatot okozhatnak, az adott betegcsoport számára potenciálisan nem megfelelő gyógyszereknek nevezik (PIM, Potentially Inappropriate Medications). Az ilyen gyógyszerekről számos nemzeti és nemzetközi lista létezik. Az egyik legismertebb az EU(7)-PIM lista, amelyet hét európai ország szakértői dolgoztak ki. Ez a lista közel 300 olyan hatóanyagot tartalmaz, amelyek alkalmazása idősek körében kockázatos lehet.

Szegedi kutatás a gyógyszereléssel összefüggő elesésekről

A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar Klinikai Gyógyszerészeti Intézetének kutatói nemrég megjelent cikkükben azt vizsgálták meg, hogy van-e összefüggés az esések és az idősek által gyakran szedett gyógyszerek között. A vizsgálatban 886 olyan idős személy (65 év felettiek) adatait elemezték, akik elesés miatt kerültek be a szegedi sürgősségi betegellátó osztályra. Ezt a csoportot összehasonlították egy 1364 főből álló kontrollcsoporttal, akik hasonló korúak voltak, de nem estek el. Az elesési kockázatot úgy elemezték, hogy statisztikai módszerekkel kizárták azt a torzítást, ami az életkorból, a nemből, a polifarmáciából, az Alzheimer-korból vagy a demenciából adódhatna.

A kutatás főbb eredményei

• A kutatók azt találták, hogy azoknál az időseknél, akik két vagy több PIM-gyógyszert szedtek, jelentősen magasabb (1,5-2-szeres) volt az esés kockázata.
• Egyes altatók, nyugtatók (benzodiazepinek) és egyes antidepresszánsok szedése esetén is magasabb volt az elesési kockázat.
• A piracetam (agyi keringést fokozó szer) és a trimetazidin (koszorúér-betegség okozta mellkasi fájdalom kezelésére használható szer) megtalálható az EU(7)-PIM listán. Az ezek szedésével járó magasabb (1,6-1,8-szoros) elesési kockázatot a szegedi kutatók is kimutatták
• Olyan szerek is kockázatot jelentettek, amelyek nem szerepelnek az EU(7)-PIM listán, például a tiaprid (antipszichotikum, 3,5-szörös kockázat), a gliklazid (vércukorszint-csökkentő, 1,6-szoros kockázat) és a vinpocetin (agyi vérkeringést fokozó szer, 2-szeres kockázat).
• Az esések közel felében csonttörés történt, leggyakrabban a fej vagy a csípő sérült meg.

Mit tehetünk?

A potenciálisan nem megfelelő gyógyszerek fogalma viszonylag új, még a szakmai irányelvekben sem mindig szerepel megfelelő súllyal, jóllehet egyre több kutatás mutat rá arra, hogy bizonyos hatóanyagok használata időskorban kockázatos lehet. Fontos hangsúlyozni: ezek a hatóanyagok nem “rosszak”, nem veszélyesek, de szakmai mérlegeléssel általában kiválthatóak olyanokra, amelyekkel kapcsolatban nem merült fel az elesési kockázat.

Az itt bemutatott tanulmány egyik legfontosabb üzenete: az idősek gyógyszerelésének rendszeres felülvizsgálata akár életmentő lehet. A kezelőorvosnak és gyógyszerésznek együtt kell működnie annak érdekében, hogy kiszűrjék azokat a gyógyszereket, amelyek fiatalabb korban hatásosan és biztonságosan használhatóak, de időskorban kockázatot jelenthetnek. Ezeket célszerű olyan szerekre lecserélni, amelyek nem jelentenek (például elesési) kockázatot. A PIM gyógyszerek között vény nélkül megvásárolhatóak is vannak, ezért különösen fontos a kezelőorvossal vagy a gyógyszerésszel egyeztetni akkor, ha időskorú kezelésére vásárolunk recept nélkül kapható szert.

A teljes tanulmány itt olvasható (angol nyelven): https://link.springer.com/article/10.1007/s11357-024-01274-1

Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!

dr. Csupor Dezső

Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.