Bár időről időre lehet hallani arról, hogy egyes gyógynövény-termékek minőségével problémák vannak, a szórványos jelentések nem alkalmasak a valós kockázat felmérésére. Akik negatív előítélettel vannak az ilyen termékekkel szemben, azok felnagyítják és általánosítják a veszélyt, a pozitívan elfogultak pedig bagatellizálják a híreket. Akkor kaphatnánk valós képet, ha átfogó ellenőrzésekben vizsgálnák a termékeket – ilyenre azonban, legalábbis Európában, nem nagyon van példa.
Bár a termékek minőségellenőrzése döntően hatósági feladat lenne (s ez gyógyszerek esetén meg is valósul), az étrend-kiegészítőként vagy egyéb termékként forgalmazott termékek minőségével kapcsolatban a legtöbb kutatást egyetemi vagy magánlaborok végzik. Ilyen kutatásokat összegez és értékel az USA-beli civil kezdeményezés, az ABC-AHP-NCNPR Botanical Adulterants Prevention Program (BAPP) legfrissebb publikációja, amely öt népszerű és nagy forgalmú gyógynövény és a belőlük készült termékek minőségvizsgálatának tanulságait tartalmazza.
A jelentés a fürtös poloskavész (Actaea racemosa), a kasvirág (Echinacea angustifolia, E. pallida és E. purpurea), a bodzabogyó (Sambucus nigra), a páfrányfenyő (Ginkgo biloba) és a kurkuma (Curcuma longa) hamisításával kapcsolatos adatokat mutatja be. A szerzők törekedtek arra, hogy azonosítsák, a minőségi problémákon belül melyek voltak azok, amelyek szándékos beavatkozás (hamisítás) eredményei. Míg néhány hamisítás lehet véletlenszerű, a legtöbb esetben a bizonyítékok szándékos csalásra utalnak, amit az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) gazdaságilag motivált hamisításnak (economically motivated adulteration) minősít. A hamisítás oka leggyakrabban az, hogy a népszerű növényi nyersanyagok ára általában magas, de az is előfordul, hogy áruhiány alakul ki. Néhány esetben a hatásosság fokozását szolgálja a hamisítás. Jellemző, hogy a hamisítás az alapanyaggyártók szintjén történik, a végtermékeket (tablettákat, kapszulákat) gyártók sokszor nem is sejtik, hogy az az alapanyag, amit felhasználnak, rossz minőségű.
A cikk szerzői összesen 77 publikációt foglaltak össze, amelyek szerzői 2995 mintát vizsgáltak meg (s ezek között bőséggel volt olyan, ami az európai piacról származott). A hamisított termékek aránya a
- páfrányfenyő (ginkgó) esetén volt a legmagasabb a (56,7%, 533 termék), ezt követte
- a poloskavész (42,2%, n = 322),
- az echinacea (28,5%, n = 200),
- a bodzabogyó (17,1%, n = 695) és
- a kurkuma (16,5%, n = 1247).
A kasvirág és a poloskavész esetén a hamisított termékek leggyakrabban valamilyen más növényfajt tartalmaztak, a ginkgót általában flavonoid hozzáadásával „javították fel” (sajnos, nem ez a fő hatóanyaga…), a bodzabogyó kivonatát más, sötét színű növényi kivonattal helyettesítették, a kurkuma színét pedig nem ritkán szerves vagy szervetlen festékekkel fokozták. A hamisítások egy része az egészségre nem veszélyes, de például a festékek hozzáadása kifejezetten kockázatos lehet.
Természetesen az öt gyógynövény hamisításának valós arányai a forgalomban lévő termékekben nem vezethetőek le ebből a cikkből, de az egyértelmű, hogy a növényi összetevők hamisítása komoly problémát jelent, és főleg az étrend-kiegészítőként értékesített termékeket érinti. Az gyógyszerként forgalmazott gyógynövénykészítmények egyike esetén sem volt kimutatható minőségi probléma, hamisítás. Mindez nem meglepő, hiszen a gyógyszerek forgalmazása, gyártása, minősége szigorúan ellenőrzött, az étrend-kiegészítők esetén a minőség garanciáját a gyártó igényessége, elkötelezettsége garantálja. Sok gyártó saját laborjában vagy független laboratóriumban ellenőrzi a felhasznált alapanyagok minőségét, de mivel ez nem kötelező, természetesen akad ellenpélda is, amint azt a most napvilágra került eredmények is tanúsítják.
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
