A helytelenül bogáncsnak is nevezett bojtorján (latin nevén Arctium lappa) Európa és Ázsia mérsékelt égövi területein honos, kétnyári növény, amely különösen gyakori az ártereken és a gyomtársulásokban. A bojtorján zsenge leveleit a távol-keleti konyha előszeretettel használja fel levesek és saláták készítéséhez. Gyógyászati célokra az első éves, még nem virágzó növény kíméletesen szárított gyökerét alkalmazzák. A bojtorjángyökér teakeverékek és kapszulák tartalomanyaga, alkoholos kivonata pedig nemcsak étrend-kiegészítők, hanem hajszeszek és samponok formájában is kereskedelmi forgalomba kerül.
Mint oly sok gyógynövény, a bojtorján egyben élelmiszernövény is. Jellegzetes íze miatt régen sör ízesítésére használták (ma erre a célra a komló használata az elsődleges). A fiatal bojtorjánnövények gyökere gyökérzöldségként fogyasztható. Kelet-Ázsiában népszerű a ropogós, édeskés, enyhén csípős ízű bojtorjángyökér, de a növény zsenge szárát és levelét is fogyasztják.
A tépőzár titka
Kevés gyógynövényről mondható el, hogy egy valódi világsikert jelentő szabadalom ihletője – a bojtorján a kivételek közé tartozik. George de Mestral svájci feltaláló az 1940-es években kutyasétáltatás után gondolkozott el azon, vajon mi lehet az oka annak, hogy a bojtorján termése olyan sikeresen megragad az állatok szőrében? Mikroszkóp alatt alaposan szemügyre vette a fészekpikkelyek szerkezetét, s ez volt az alapja a tépőzárak kifejlesztésének. Nem véletlen, hogy több nyelvben (pl. horvát, török) a bojtorján és a tépőzár neve megegyezik. A ruhaipar máig a de Mestral terve alapján készült tépőzárakat használja, s ilyen tépőzárak nemcsak a gyermekcipőkön, dzsekiken, hanem az űrhajósok ruháin is megtalálhatóak.
Hatás, hatásosság
A bojtorjánnal nem végeztek humán klinikai vizsgálatokat. Gyógyászati alkalmazása a népi gyógyászatban nyert tapasztalaton és a növényben található vegyületekkel kapcsolatos ismereteken alapul.
Népi gyógyászati felhasználása meglehetősen sokrétű. Külsőleg a bőrgyulladások (ekcéma) kellemetlen tüneteinek enyhítésére, a zsíros, korpás fejbőr kezelésére szokták ajánlani. Belsőleg főként az emésztési folyamatok segítésére, epe- és vizelethajtásra („méregtelenítésre”), reumás fájdalmak csillapítására és megfázásos betegségek során „izzasztásra” alkalmazzák. Gyógyászati adagja étvágyjavítóként vagy vizelethajtóként (alsó húgyúti fertőzés kiegészítő kezelésére) 6–18 g drog/nap teaként vagy 3-5-ször 350 mg drogpor, de tinktúraként is alkalmazható (ennek napi adagja 24-36 ml). A növény felhasználásáról további részletek a Gyógyítás és egészségmegőrzés növényekkel című könyvben olvashatóak.
A gyökér kémiai összetétele igen színes: nagy mennyiségben tartalmaz poliszacharidot (inulin), valamint lignánokat (pl. arktigenin, arktiin), poliacetiléneket, hidroxifahéjsav-származékokat (polifenolok) és illóolajat. Laboratóriumi kísérletekben a növény hatóanyagai akadályozták a fehérvérsejtekben a gyulladást keltő vegyületek képződését és felszabadulását. Az arktiin rágcsálókban gátolta egyes tumortípusok növekedését, azonban humán adatok nem állnak rendelkezésre, amelyek alátámasztanák a daganatellenes alkalmazást. A bojtorjángyökér vizelethajtó hatását szintén állatkísérletek igazolják.
A bojtorjángyökér rosttartalma magas (6 g/100g), emiatt értékes élelmi alapanyagnak tartják. A gyökérben található inulin prebiotikus (a hasznos bélbaktériumok növekedését támogató) hatású, részben ezzel magyarázható emésztésjavító hatása. Az inulinnak a vércukorszint normál értéken tartásában is szerepe lehet.
A hatásosság kulcsa a minőség
A bojtorján gyökere az Európai Gyógyszerkönyvben is megtalálható. Ez két okból lényeges: egyrészt ez igazolja, hogy a bojtorján a jelentősebb gyógynövények közé tartozik, másrészt a Gyógyszerkönyv olyan minőségi előírásokat tartalmaz, amelyek szabályozzák a növény minőségét. A bojtorján esetén a minőségi előírások a kémiai összetételre is kitérnek, s előírják, hogy a hatóanyagok közé tartozó hidroxifahéjsav-származékoknak mennyi a minimális mennyisége. A jó minőségű termékek a gyógyszerkönyvi előírásnak megfelelő növényi nyersanyagból készülnek.ű
Szakmailag lektorálta: dr. Csupor-Löffler Boglárka
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
