A gyomorsavtúltengés kellemetlen tünetei sok ember életét keserítik meg. Szerencsére a fő tünet, a gyomorégés enyhítésére jól bevált gyógymódok állnak a rendelkezésünkre. A savat semlegesítő savlekötőkön (pl. kalcium-karbonát, szódabikarbóna, magnézium- és alumínium-sók) és a gyomorsavtermelést fokozó hisztamin ellen ható gyógyszereken (pl. famotidin – Quamatel Mini) kívül gyakran alkalmazzák az ún. protonpumpagátló hatóanyagokat (omeprazol, lansoprazol, pantoprazol, rabeprazol, esomeprazol). Ezeket a gyógyszereket az angol nevük („proton-pump inhibitors”) rövidítése alapján „PPI”-knek is szokás nevezni. A PPI-k a régebbi szereket meghaladó hatékonyságuknak köszönhetik népszerűségüket, szedésük sokaknak már a mindennapi rutinjuk részévé vált. Sajnos az effajta bizalom indokolatlan túlhasználathoz vezethet, ráadásul egyes pantoprazolt tartalmazó készítmények újabban már vény nélkül is kaphatók a patikákban, ami a gyógyszerszedés feletti orvosi kontroll fokozatos elvesztésével jár. Mivel a PPI-k az 1990-es években kerültek forgalomba, a nagyon hosszú távú – akár több évtizedes – használatuknak az egészségre gyakorolt hatásairól eddig keveset tudtunk. A legújabb kutatások rávilágítottak arra, hogy nem rendeltetésszerűen alkalmazva a mégoly biztonságosnak hitt PPI-k is rendelkeznek előre nem látott, esetenként komoly mellékhatásokkal.

A PPI-k fő indikációi a refluxbetegség, a gyomor- és nyombélfekély (pl. nem szteroid gyulladásgátlók vagy Helicobacter pylori baktérium okozta elváltozások), valamint a gyomorsav fokozott elválasztásával járó gyomor- és bélrendszeri daganatok (pl. Zollinger-Ellison-szindróma). A gyomorsav szintjének csökkentésekor azonban szervezetünk egyik fontos védelmi mechanizmusa károsodik, hiszen a gyomor erősen savas közegében az étellel bekerülő kórokozók java elpusztul. A PPI-k tartós használatakor nemcsak az emésztőrendszeri (pl. Salmonella, Clostridium difficile baktériumok), hanem a lég- és húgyúti fertőzések esélye is nőhet. A savas kémhatás elősegíti egyes vitaminok (C- és B₁₂) és ásványi anyagok (vas, kalcium, magnézium) felszívódását, így a PPI-k szedésekor felmerülhet a hiányállapotok eshetősége. Az eddigi adatok fényében a kiegyensúlyozott étrenden élő egészséges felnőtteknek nem szükséges ezeket az anyagokat más forrásokból pótolni, ám egyéb társbetegségek fennállásakor (pl. vashiányos vérszegénység, magas vérnyomás, súlyos csontritkulás, vesebetegségek) indokolt lehet az óvatosság. A PPI-k tartós alkalmazásakor megfigyelték a csonttörések (különösen a csípő tájékán) kockázatának enyhe fokú emelkedését; ez persze nem jelenti azt, hogy az idősek kezelését azonnal le kell állítani, ugyanis megfelelő kalciumbevitel esetén a PPI-k nem zavarják meg a csontanyagcserét. A gyógyszerek tartós szedésének egyéb következményei is lehetnek.

A gyomorsav termelésének gátlásakor megnő a gasztrin nevű hormon szintje a szervezetben, ami szerepet játszhat a jóindulatú gyomorpolipok kialakulásában. Elképzelhető, hogy a PPI-k bevételét kísérő magas gasztrinszint kismértékben megnöveli a gyomordaganatok gyakoriságát (a hangsúly itt ismét a PPI-k évekig elhúzódó használatán van!). Terhesség alatt szükség esetén az omeprazol az elsőként választandó szer, de mindenképpen konzultálni kell az orvossal, ha a kismama bármilyen reflux elleni gyógyszer szedését fontolgatja. A PPI-k kölcsönhatásba kerülhetnek más hatóanyagokkal, ezért pl. a véralvadásgátló klopidrogél, vagy a gombaellenes ketokonazol PPI-vel való együttes adása ellenjavallt. A PPI-k elhagyásakor a savtermelés hirtelen megugorhat, ami súlyosbíthatja az akut panaszokat.

Összességében elmondható, hogy a PPI-k évtizedes rendszeres szedése főképp az idős, legyengült, krónikus betegségekben szenvedő emberekre jelenthet nagyobb veszélyt. A PPI-k jól tolerálható szerek (az akut mellékhatások 1-3% között jelentkeznek), és amíg rövidebb ideig, racionálisan és mértékkel, az orvos előírásait követve használjuk őket, teljesen biztonságos és hatékony megoldást kínálnak a savtúltengés kínzó tüneteinek enyhítésére.

Felhasznált források:

Koyyada A.: Long-term use of proton pump inhibitors as a risk factor for various adverse manifestations

Dacha S.: Hypergastrinemia 

A protonpumpagátló-szerek tartós alkalmazása

Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!

dr. Kúsz Norbert

Diplomáját 2013-ban szerezte a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán, majd ugyanitt, a Farmakognóziai Intézetben PhD fokozatot szerzett. Kutatási területe a természetes vegyületek szerkezetvizsgálata. Gyógynövénykutatással kapcsolatos eredményeit több hazai és nemzetközi díjjal is elismerték. A gyógyszerészhallgatók egyetemi oktatása mellett számos ismeretterjesztő és szakmai továbbképző cikk szerzője.