Elnézést kérek azoktól, akiket sokkolt a címben található három helyesírási hiba. Ezek nem véletlenül kerültek oda, hanem annak érzékeltetésére, hogy milyen fizikai fájdalmat érez a gyógynövényekkel foglalkozó szakember, ha kezébe kerül egy tankönyv. Mert sajnos a tankönyvekben több a tévinformáció, mint a helytálló, ha gyógynövényekről esik szó. Egy korábbi írásomban már elemeztem az éppen akkor ötödikes fiam természetismeret-könyvében olvasható borzalmakat. Abból a könyvből többek között megtudhattam, hogy
- az alma méregtelenít,
- a szőlő tisztítja a vért, segíti a szívműködést
- a szilva kedvező hatással van a vérkeringésre.
Akkor, három évvel ezelőtt még nem sejtettem, hogy később békaemberekkel fogok találkozni, akarom mondani, hogy látok még ennél hajmeresztőbbet is. Véletlenül kezembe került az újgenerációs tankönyvek sorozatába tartozó harmadikos olvasókönyv. Biztosan sok szép és hasznos olvasmány van benne, de szakmai ártalomként az én figyelmemet egy gyógynövényekről szóló rövid írás keltette fel a könyv 92. oldalán.
Ebből a következők derültek ki:
- A majoránna étvágygerjesztő, gyomorerősítő, nyugtató hatású szer. Teáját fejfájás, köhögés, légzési zavarok enyhítésére is használják.
- A rozmaring is étvágygerjesztő és görcscsillapító hatású.
- A gyomorerősítő bazsalikom csillapítja a köhögést, és enyhíti a torokfájást is.
- A borsnak nem a levelét, hanem a termését használjuk fűszerként. Baktériumölő hatása van. Jó székrekedés, émelygés és szédülés ellen is.
A fentiekből annyi igaz, hogy mindegyik fűszer javítja az emésztést, de a majoránna nyugtató hatása, a bazsalikom köhögéscsillapító hatása, valamint a bors émelygés- és szédülésellenes és hashajtó hatása légből kapott. A gyomorerősítés elavult, szakszerűtlen kifejezés, jobb lenne nem használni – de ez már kötözködés.
De miért baj az, ha egy olvasókönyvben butaságokat írnak a gyógynövényekről? Ez nem biológiakönyv, miért kell ebbe belekötni? Pontosan azért, amiért a címben szereplő helyesírási hibák (tankönyv helyett tan könyv, egyébként helyett egyépként, egyelőre helyett egyenlőre) joggal zavaróak. Teljesen mindegy, hogy milyen tankönyvről van szó, elvárható, hogy ne legyenek benne helyesírási hibák. Ugyanígy elvárható az is, hogy ha természettudományos témáról írnak, abban se legyen hiba (a harmadikos olvasókönyvben sem).
Mi következik abból, ha egy harmadikost tévinformációkkal bombáznak a gyógynövényekkel kapcsolatban? Rövid távon természetesen semmi, hosszú távon viszont ez is hozzájárul annak a téves szemléletnek a továbbéléséhez, amely szerint a gyógynövények mindenre jók, egy-egy növény a tyúkszemtől a korpásodásig mindenre hat egy kicsit. A valóság az, hogy a gyógynövények tudománya már nem ott tart, mint mondjuk száz éve: ma már egyre pontosabban tudható, hogy egy növény mire való igazán, milyen hatása alátámasztott tudományosan. A legtöbb növény alkalmazási céljai szűkülnek, de ezzel együtt megalapozottabbakká is válnak. Ma már nem csak a népi tapasztalat áll egy felhasználási cél mögött, hanem gyakran embereken végzett komoly vizsgálatok. Száz évvel ezelőtt az ezerjófűről (Centaurium sp.) azt írták, hogy epebajok, májbetegség, renyhe emésztés, láz, vértódulás, vérszegénység, reuma, aranyér ellen is jó, ma azonban csak étvágyjavítóként tartják megalapozottnak felhasználását.
A tankönyvírók valószínűleg ezt nem tudják, de nem is várható el, hogy polihisztorok jegyezzék az általános iskolai könyveket. Az viszont igen, hogy megjelenés előtt az adott szakterülethez értő lektor is lássa és gyomlálja, ha szükséges.
Illusztráció: az olvasókönyv 92. oldala
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
