A szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőinek listája sokak számára ismert: magas koleszterinszint, magas vérnyomás, dohányzás, cukorbetegség, elhzás, mozgáshiány. Ezek valóban fontosak, de van egy kevésbé ismert tényező, amely sok embernél szinte születéskor kialakul, és évtizedeken át csendben növelheti a kockázatot. Ez a lipoprotein(a), röviden Lp(a), amelyet (az előbb felsorolt tényezők zömével ellentétben) nem az életmódunk, hanem döntően a genetika határoz meg.

Az Lp(a) nem új felfedezés, mégis csak az utóbbi években került igazán a figyelem középpontjába. Ennek oka egyszerű: egyre több adat utal arra, hogy nem pusztán egy érdekes laborértékről van szó, hanem egy öröklött, élethosszig fennálló szív-érrendszeri kockázati tényezőről. Ráadásul olyasmiről, amit a szokásos koleszterinlelet sokszor nem mutat meg.

A koleszterinen túl

Az Lp(a) a „koleszterinek” közé sorolható. Szerkezetileg az LDL-re (azaz a „rossz koleszterinre”) emlékeztet, de kapcsolódik hozzá egy fehérjerész is, a apolipoprotein(a), ami különleges biológiai tulajdonságokat ad neki. A magas Lp(a)-szint összefügg az érelmeszesedéses szív- és érrendszeri betegségekkel és a stroke-kockázattal. A Lp(a)-szintmértéke nagyrészt öröklött, és ha magas, növelheti a szívbetegség és a stroke kockázatát. A magas Lp(a)-szint az emberiség ötödét, világszerte közel 1,5 milliárd embert érint.

Veszélyessége több tényező eredője. Egyrészt az LDL-hez hasonlóan hozzájárulhat a koleszterin lerakódásához az érfalban, vagyis az érelmeszesedéshez; másrészt oxidált foszfolipideket is hordozhat, amelyek gyulladásos folyamatokat indíthatnak el az érfalban; harmadrészt az apolipoprotein(a) a vérrögképződés folyamatára hatva fokozhatja a szívinfarktus és a stroke rizikóját.

Öröklött kockázat

Az Lp(a) különlegessége, hogy szintjét döntően nem az étrend, a testsúly vagy a mozgás határozza meg, hanem a genetika. Ez egyszerre jó és rossz hír. Jó hír, mert általában elég egyszer megmérni: az érték felnőttkorban viszonylag stabil. Rossz hír, mert ha valakinek magas, akkor azt életmódváltással többnyire nem lehet látványosan csökkenteni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magas Lp(a) sorscsapás. Inkább olyan figyelmeztető jelzés, amely megmutatja, hogy az illetőnél különösen fontos a többi, befolyásolható kockázati tényező rendezése. Ilyenkor a magas vérnyomás, a dohányzás, a magas LDL-koleszterinszint, a kezeletlen cukorbetegség vagy a mozgásszegény életmód a szokásosnál is nagyobb súllyal esik latba, hiszen ezek egy öröklötten kedvezőtlenebb háttérre rakódó plusz terhet jelentenek.

Más szóval: az Lp(a)-vizsgálat önmagában semmilyen problémát nem old meg, de pontosabbá teszi a kockázatbecslést. Segíthet eldönteni azt, hogy kinél kell korábban, következetesebben és határozottabban foglalkozni a megelőzéssel, kinél indokolt már enyhén emelkedett LDL-koleszterinszint esetén elkezdeni annak csökkentését.

Miért nem mérték eddig rutinszerűen?

Jogos kérdés: ha az Lp(a) ennyire fontos, miért nem szerepel régóta minden laborleleten?

Ennek több oka van. Az egyik, hogy a szív- és érrendszeri megelőzésben hosszú ideig az LDL-koleszterin állt a középpontban. Nem véletlenül: az LDL csökkentésére hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre, és nagyon erős bizonyítékok igazolják, hogy az LDL-koleszterinszint csökkentése mérsékli a szívinfarktus és a stroke kockázatát. Az Lp(a)-val kapcsolatban sokáig az volt a gyakorlati probléma, hogy bár mérhető volt, nem volt (s ma sincs) rá célzott, széles körben alkalmazható kezelés. Márpedig az orvosi gyakorlatban sokáig erősen érvényesült az a gondolat: amit nem tudunk külön kezelni, azt kevésbé érdemes rutinszerűen mérni.

A másik ok technikai. Az Lp(a) mérése bonyolultabb, mint az összkoleszteriné vagy az LDL-koleszteriné. A harmadik ok szemléletbeli: a magas Lp(a)-t korábban sokan inkább kockázati markernek tekintették, olyan adatnak, amely együtt járhat a betegséggel, de nem feltétlenül vesz részt annak kialakulásában. Az utóbbi években azonban ez a kép megváltozott.

Így derült ki, hogy veszélyes

Az Lp(a) jelentőségére először megfigyeléses vizsgálatok hívták fel a figyelmet. Azt figyelték meg, hogy magasabb Lp(a)-szintű embereknél gyakoribb a koszorúér-betegség, a szívinfarktus, a stroke és a meszes aortabillentyű-szűkület. De ez önmagában még igazol ok-okozati összefüggést.

Később fény derült azokra a mechanizmusokra, amelyekkel az Lp(a) aktív szereplője az érelmeszesedésnek. A döntő lökést azonban a genetikai vizsgálatok adták. Az Lp(a)-szintet meghatározó LPA gén azonosítása után kimutatták, hogy azoknál, akik genetikailag magasabb Lp(a)-szintre hajlamosak, gyakoribbak-e a szív- és érrendszeri betegségek – ezzel igazolták az ok-okozati kapcsolatot.

Egy laborérték, amely segítheti a célzott kockázatcsökkentést

Az Lp(a)-mérés haszna az, hogy teljesebb képet ad a kardiovaszkuláris kockázatról. Különösen azoknál lehet fontos, akiknek a családjában fiatal életkorban fordult elő szívinfarktus, stroke vagy koszorúér-betegség, akiknek a szüleinek is magas a koleszterinszintje, akiknél korai érelmeszesedés jelentkezett, vagy akiknek aortabillentyű-szűkületük van.

A legújabb nemzetközi ajánlások már nemcsak velük foglalkoznak: egyre inkább terjed az a szemlélet, hogy felnőttkorban legalább egyszer mindenkinek érdemes meghatározni az Lp(a)-szintjét. Mivel az érték többnyire stabil, ez nem feltétlenül jelent rendszeres ismételt vizsgálatot.

Bár a hazai irányelvekben az Lp(a)-mérés még nem jelent meg, a legfrissebb magyar közlemények a mérés indokoltsága mellett érvelnek. Az Lp(a)-szint meghatározása nem része a szokásos vérzsírvizsgálatnak, ezért azt külön kell kérni. Arról nem áll rendelkezésre országos adat, hogy Magyarországon milyen gyakran végzik el ezt a mérést. A hozzáférés sem egységes: a közfinanszírozott intézmények közül csak egyes laboratóriumokban érhető el rutinszerűen. Így előfordulhat, hogy a vizsgálat az egyik intézményben orvosi indok alapján térítésmentesen elvégezhető, míg máshol csak magánlaboratóriumban, önköltséges formában hozzáférhető.

Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!

dr. Csupor Dezső

Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.