Az oltásellenes mozgalmak egyik gyakori érve az elmúlt években az volt, hogy az mRNS-technológia egy kísérleti, bizonytalan módszer, amelyet a COVID–19-járvány idején „erőltettek rá” a világra. Most azonban újabb kellemetlen hír érkezett azok számára, akik abban bíztak, hogy az mRNS-vakcinák a COVID-dal együtt eltűnnek: az Egyesült Államokban engedélyezték az első mRNS-alapú influenzaoltást. Az európai (és hazai) engedélyezésről, piacra kerülésről még nincs hír.
Az amerikai engedély az 50 év feletti felnőtteken történő alkalmazásra vonatkozik: az 50–64 évesek esetében hagyományos engedélyezési eljárás alapján, míg a 65 év felettieknél gyorsított engedélyezéssel, további megerősítő vizsgálatok előírása mellett kapott zöld utat.
Miért lehet jobb egy mRNS-influenzaoltás a hagyományos vakcináknál?
A hagyományos influenzaoltásokat több évtizede változatlan módon fejlesztik: a kutatók előre megpróbálják megjósolni, mely influenzavírus-törzsek fognak terjedni a következő szezonban, majd ezek alapján készítik el a vakcinát.
A legtöbb hagyományos oltóanyag előállítása során a vírusokat tojásban vagy sejtkultúrában szaporítják, majd a vírusból kinyert fehérjéket használják fel az immunválasz kiváltására. Ez a gyártási módszer jól bevált, de van egy fontos hátránya: lassú.
Az influenza elleni oltások fejlesztésénél hónapokkal a járvány előtt kell dönteni arról, hogy mely vírusváltozatok ellen készüljön a vakcina (ezt a korábbi évek trendjei alapján próbálják meghatározni). Előfordul azonban, hogy mire a gyártás befejeződik, a vírus közben mutálódik, változik, és olyan változat indítja el a járványt, ami ellen az oltás nem igazán hatásos.
Az mRNS-technológia ezen a ponton jelenthet előnyt. A vakcina nem kész vírusfehérjét tartalmaz, hanem egy genetikai „utasítást”, amely alapján a szervezet sejtjei rövid ideig maguk állítják elő az influenza egyik jellegzetes fehérjéjét. Az immunrendszer ezt felismeri, és kialakítja a védekezéshez szükséges immunválaszt.
A legfontosabb különbség azonban nem az immunválasz mikéntjében rejlik, hanem abban, hogy a gyártás sokkal gyorsabban és rugalmasabban alakítható. Az mRNS-alapú influenzaoltás előállítása a törzsek kiválasztásától a kész vakcináig akár 2–3 hónap alatt megvalósítható, míg a hagyományos tojásalapú gyártás körülbelül fél évet igényelhet. Emiatt nagyobb az esély arra, hogy a forgalomba kerülő vakcina arra a vírusváltozatra „célozzon”, amelyik a járványt kiváltja.
A nagy kérdés: valóban jobban véd?
A technológiai előnyök azonban önmagukban még nem elegendőek. Egy vakcina értékét végső soron nem az dönti el, hogy mennyire modern a gyártási módszere, hanem az, hogy a való életben mennyire csökkenti a megbetegedések és a súlyos következmények kockázatát.
A most forgalomba kerülő védőoltás fázis 3 vizsgálatában több mint 40 ezer, 50 éves vagy idősebb résztvevő adatai alapján az mRNS-vakcina 26,6% relatív többlethatékonyságot mutatott a standard influenzaoltáshoz képest az igazolt influenzás megbetegedések megelőzésében.
Biztonságosabb vagy kockázatosabb?
Az eddigi adatok alapján az mRNS-influenzaoltás biztonságossági profilja hasonló a már régóta alkalmazott influenzaoltásokéhoz. A klinikai vizsgálatokban nem jelent meg olyan új, súlyos biztonságossági kockázat, amely miatt a vakcina alkalmazását korlátozni kellett volna.
Az mRNS-vakcinák esetében a leggyakoribb mellékhatások – például az oltás helyén jelentkező fájdalom, fáradtság, fejfájás, izomfájdalom vagy hőemelkedés – valójában annak jelei, hogy az immunrendszer reagál az oltásra. Ezek többnyire enyhék és néhány nap alatt elmúlnak. Ugyanakkor az mRNS-vakcináknál előfordulhat, hogy ezek a rövid távú reakciók valamivel gyakoribbak vagy kifejezettebbek, mint egyes hagyományos influenzaoltások esetében, de súlyosabb mellékhatásokra nem kell számítani. A tévhitekkel ellentétben az oltásban található mRNS nem épül be az emberi DNS-be, hanem rövid idő alatt lebomlik, miután átmeneti útmutatást adott a sejteknek a vírusfehérje előállításához. A szervezet ezt követően ugyanúgy immunválaszt alakít ki, mint más oltások esetében.
Két valódi kérdés van, amire a most következő influenzaszezonban választ kaphatunk: vajon valós körülmények között is kimutatható a fokozott hatásosság és (ami legalább ennyire lényeges) az irracionális félelem akadálya lehet-e egy új és hasznos technológia elterjedésének?
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
