Ha a következő napokban egészségügyi híreket olvas, jó eséllyel belefut majd olyan címekbe, mint hogy „Terhesen ne igyon teát!” vagy „Egy csésze fekete tea is árthat a magzat agyának.” Az apropót egy frissen megjelent kanadai kutatás adja, amely szerint a várandósság alatti nagyobb fluoridbevitel összefüggést mutatott a gyermekek alacsonyabb IQ-jával – és ennek egyik fontos forrása a tea lehet.
A kutatók számításai szerint minden napi 0,5 milligrammos fluoridtöbblet – amely nagyjából egy csésze fekete tea fluoridtartalmának felel meg – átlagosan 2,2 ponttal alacsonyabb gyermekkori IQ-val járt együtt. Első olvasásra ez elég riasztóan hangzik. De valóban azt bizonyítja a kutatás, hogy a tea butítja a magzatot? Vagy ismét egy olyan tudományos eredménnyel állunk szemben, amelyet könnyű félreérteni?
Mit vizsgáltak a kutatók?
A tanulmányban 485 kanadai anya–gyermek pár adatait elemezték. A várandós nők a terhesség első és harmadik harmadában kérdőíveken számoltak be arról, hogy milyen gyakran fogyasztanak fekete, zöld vagy gyógynövényteát, kávét és csapvizet, a gyermekek intelligenciáját pedig 3–4 éves korban, standardizált pszichológiai teszttel mérték fel. A kutatók ezután azt vizsgálták, hogy kapcsolatba hozható-e az anyák teából és más italokból származó becsült fluoridbevitele a gyermekek IQ-jával.
Az eredmények szerint a magasabb fluoridbevitel alacsonyabb IQ-val társult, és az összefüggés akkor is fennmaradt, amikor a statisztikai elemzés során több olyan tényezőt is figyelembe vettek, amely önmagában befolyásolhatja a gyermek kognitív teljesítményét. Ilyen volt például az anya iskolázottsága, a gyermek neme, a vizsgálati helyszín, a testtömegindex, a koffeinbevitel, az alkoholfogyasztás, a passzív dohányzás és az otthoni környezet minősége.
Miért nem bizonyított az ok-okozati kapcsolat?
Bár nagy a kísértés arra, hogy ez alapján levonjuk a következtetést: a tea butít (s a kísértésnek vélhetően a bulvársajtóban nem mindenki tud majd ellenállni), hiba lenne erre a következtetésre jutni.
A kutatás módszertana ugyanmis óvatosságra int. A vizsgálat megfigyeléses jellegű volt, vagyis a kutatók nem osztották véletlenszerűen csoportokba a várandós nőket, és nem írták elő számukra, hogy mennyi teát fogyasszanak. Ehelyett a résztvevők saját, természetes étkezési szokásait rögzítették, majd ezeket vetették össze a gyermekek későbbi vizsgálati eredményeivel. Az ilyen ún. kohorszvizsgálatok értékesek, mert valós élethelyzetekben képesek feltárni lehetséges összefüggéseket, ugyanakkor mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a megfigyelt kapcsolatot részben vagy egészben más, nem kellően ismert tényezők magyarázzák.
A teát fogyasztó és nem fogyasztó várandós nők ugyanis nemcsak a teafogyasztásukban különbözhetnek egymástól. Eltérhet az étrendjük, az egészségi állapotuk, a családi hátterük, a stresszterhelésük, az alvásuk, a munkakörülményeik vagy éppen számos más életmódbeli és környezeti tényezőjük. A kutatók ezek közül sokat igyekeztek statisztikailag kiszűrni, de minden lehetséges zavaró hatást egyetlen megfigyeléses vizsgálatban lehetetlen teljesen kizárni.
Különösen lényeges korlát, hogy a szülők intelligenciájáról nem állt rendelkezésre adat, holott ez a gyermek IQ-jának egyik legerősebb előrejelzője. Így nem zárható ki, hogy a megfigyelt különbség egy részét genetikai vagy családi tényezők magyarázzák.
Nem a tényleges fluoridbevitelt mérték
A tanulmány egyik legfontosabb módszertani részlete az, hogy a kutatók nem elemezték laboratóriumban a résztvevők által elfogyasztott teák fluoridtartalmát. Ehelyett korábbi tudományos közleményekből származó átlagos koncentrációkkal számoltak: egy 200 milliliteres csésze fekete teához 0,546 milligramm, egy csésze zöld teához 0,274 milligramm fluoridot rendeltek, majd ehhez hozzáadták a tea elkészítéséhez használt csapvíz fluoridtartalmát. A napi bevitelt végül az önbevalláson alapuló teafogyasztás és ezek az átlagértékek alapján becsülték meg.
Ez azért jelent komoly bizonytalanságot, mert a teák fluoridtartalma rendkívül széles határok között változhat. Befolyásolja a termőterület talaja, a növény fajtája és életkora, a feldolgozás módja, a felhasznált levelek érettsége, a tea típusa, az áztatás időtartama, valamint az is, hogy milyen vízzel készítik el. A szerzők által idézett adatok szerint a fekete tea átlagosan több fluoridot tartalmaz, mint a zöld vagy a fehér tea, de az egyes termékek között olyan nagy lehet az eltérés, hogy két csésze fekete tea tényleges fluoridtartalma akár jelentősen különbözhet egymástól.
Ez azt jelenti, hogy a vizsgálat nem azt mutatta meg, mi történt azokkal a gyermekekkel, akiknek az édesanyja naponta pontosan 0,5 milligramm fluoridot fogyasztott teából, hanem azt, hogy a becsült, átlagértékekből számított fluoridbevitel milyen kapcsolatban állt a később mért IQ-val. A kettő nem ugyanaz.
Az önbevallásos teafogyasztás sem pontos mérőeszköz
Hasonló bizonytalanságot jelent, hogy az anyák kérdőív segítségével számoltak be teafogyasztásukról. Egy ilyen módszer nagy populációk vizsgálatában gyakori és sokszor elkerülhetetlen, de óhatatlanul pontatlansággal jár. Nehéz hónapokra visszamenőleg pontosan felidézni, hogy valaki hetente hány csésze fekete vagy zöld teát ivott, milyen erősségűre készítette, mekkora csészét használt, és mennyi ideig áztatta a filtert vagy a leveleket.
A mérési hiba önmagában nem teszi értéktelenné a kutatást, de óvatosságra int az eredmények számszerű értelmezésekor. A napi 0,5 milligrammos különbség és a hozzá társított 2,2 IQ-pontos eltérés ezért nem tekinthető olyan pontos, egyénre alkalmazható szabálynak, mint amilyennek egy szenzációhajhász cím alapján tűnhet.
Mit jelent a 2,2 IQ-pontos különbség?
A tanulmányban közölt szám átlagos, populációs összefüggést fejez ki. Nem azt jelenti, hogy minden várandós nő, aki megiszik egy csésze fekete teát, pontosan 2,2 IQ-ponttal csökkenti gyermeke későbbi eredményét. Az intelligencia soktényezős tulajdonság, amelyet genetikai adottságok, a méhen belüli fejlődés, a születés körülményei, a táplálkozás, a családi környezet, az oktatás, a korai fejlesztés és számtalan egyéb tényező alakít.
A kutatásban ráadásul a gyermekek átlagos IQ-ja 107 pont volt, vagyis a vizsgált populáció összességében az átlagos tartomány felső részén teljesített. A szerzők által kimutatott eltérés tehát nem úgy értelmezendő, hogy a teát fogyasztó anyák gyermekei értelmileg károsodtak, hanem úgy, hogy a magasabb becsült fluoridbevitel mellett a teljes mintában valamivel alacsonyabb átlagos pontszámot mértek.
Egy 1–2 pontos átlagos eltérés egyetlen gyermek esetében rendszerint észrevehetetlen, nagy népességben azonban már lehet közegészségügyi jelentősége. Éppen ezért indokolt az eredményt komolyan venni, de ugyanezért lenne félrevezető egyéni sorsokra vagy konkrét csészékre lefordítani.
Valóban a tea a kulcsszereplő?
A címben szereplő kérdésre a tanulmány maga sem ad egyértelmű választ. A teafogyasztók becsült teljes fluoridbevitele valóban magasabb volt, mint a nem teázóké, elsősorban a fekete tea miatt, ugyanakkor a teljes fluoridbevitel és az IQ közötti összefüggés a teát fogyasztók és a nem fogyasztók körében nem különbözött szignifikánsan. Ez arra utal, hogy nem feltétlenül maga a tea a lényeges tényező, hanem az összes forrásból származó fluoridexpozíció lehet fontos.
A kutatás egyik leginkább védhető gyakorlati következtetése ezért nem az, hogy a várandós nőknek le kellene mondaniuk a teáról, hanem az, hogy indokolt lenne a teák fluoridtartalmának rendszeresebb vizsgálata és pontosabb feltüntetése.
Akkor ihatnak-e teát a várandós nők?
Egyetlen megfigyeléses tanulmány alapján nem indokolt általános teatilalmat megfogalmazni. A vizsgálat nem bizonyította, hogy a mérsékelt teafogyasztás károsítja a magzat fejlődését, és arra sem adott választ, hogy mely konkrét termékek, milyen mennyiségben, milyen elkészítési mód mellett jelentenének tényleges kockázatot. A fekete és a zöld tea közvetlen összehasonlítására sem volt elegendő adat, mivel rendszeres zöldtea-fogyasztásról csak kevés résztvevő számolt be.
Mit igazol tehát valójában a kutatás?
A tanulmány azt mutatta meg, hogy egy kanadai kohorszban a várandósság alatti, teafogyasztásból becsült nagyobb fluoridbevitel alacsonyabb gyermekkori IQ-pontszámmal társult. Az összefüggés több statisztikai korrekció után is fennmaradt, ezért nem intézhető el egyszerű véletlenként, ugyanakkor a vizsgálat megfigyeléses jellege, a fluoridbevitel becslése, az önbevallásos fogyasztási adatok és a fontos zavaró tényezők hiányos mérése miatt az ok-okozati kapcsolat nem tekinthető bizonyítottnak.
A kutatás tehát nem igazolja, hogy a tea „butítja” a magzatot, és nem támaszt alá olyan kategorikus ajánlást sem, hogy a várandós nőknek teljesen kerülniük kellene a teát. Azt azonban meggyőzően jelzi, hogy a tea – különösen a fekete tea – számottevő fluoridforrás lehet, és hogy ezt a lehetséges expozíciós útvonalat érdemes további, pontosabb méréseket alkalmazó vizsgálatokban tisztázni.
A tudományos kutatási eredmények értelmezésekor sokszor éppen ez a legnehezebb: egyszerre kell komolyan venni egy figyelmeztető összefüggést, és ellenállni annak a kísértésnek, hogy többet lássunk bele, mint amit az adatok valóban bizonyítanak. Sajnos, a nagyközönséghez a kutatási eredmények többnyire olyanok közvetítésével jutnak el, akik nem tudnak ellenállni a leegyszerűsítés (és egyúttal a bombasztikus tálalás) kísértésének.
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
