„Svájc betiltotta a mammográfiát, mert kiderült, hogy több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.” Az ehhez hasonló állítások évek óta rendszeresen felbukkannak a közösségi médiában. A történet általában azzal a tanulsággal zárul, hogy ha egy fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező ország már lemondott erről a vizsgálatról, akkor valószínűleg másutt is csak megszokásból küldik mammográfiára a nőket.
A félreértés mögött egy 2014-ben megjelent svájci szakértői jelentés áll. Ennek megállapításait az interneten egyes oldalak úgy adták tovább, mintha az ország egészségügyi hatóságai hivatalosan elutasították volna a mammográfiát. A „Switzerland bans mammograms” típusú címek azóta is terjednek, sőt 2026-ban is jelentek meg olyan angol nyelvű írások, amelyek egyenesen hivatalos svájci tiltásról számoltak be – minden erre vonatkozó hiteles hatósági döntés nélkül. Ezzel szemben a svájci kormány már a vita kezdetén közölte, hogy a Szövetségi Közegészségügyi Hivatal továbbra is fenntartja a mammográfiás szűrésre vonatkozó ajánlását.
De miért lehet egyáltalán ilyen könnyen kétségeket ébreszteni a mammográfiával kapcsolatban? Ahhoz, hogy megértsük, mi történt Svájcban, először azt érdemes tisztázni, mire alkalmas ez a vizsgálat, milyen előnyei vannak, és milyen korlátokkal kell számolni.
Nem minden mammográfia szűrővizsgálat
Az emlőrák – a tüdőrák után – a nők leggyakoribb daganatos megbetegedése. Magyarországon évente mintegy 8000 új megbetegedést és több mint 2000 halálesetet tartanak nyilván.
A mammográfia az emlő alacsony dózisú röntgenvizsgálata. Segítségével olyan apró elváltozások, szerkezeti eltérések és mikromeszesedések is felismerhetők, amelyek még nem tapinthatók, és semmilyen panaszt nem okoznak. Ez különösen azért fontos, mert az emlődaganatok kezelési esélyei általában kedvezőbbek, ha a betegséget korai stádiumban fedezik fel.
A mammográfia két eltérő alkalmazási területe gyakran összemosódik. A diagnosztikus mammográfiát akkor végzik, ha valaki csomót tapint, vagy más okból felmerül egy emlőelváltozás gyanúja. Ilyenkor a vizsgálat nem általános megelőző szűrés, hanem egy konkrét panasz vagy lelet kivizsgálásának része.
A szűrőmammográfiát ezzel szemben panaszmentes nőknél végzik, meghatározott életkori csoportban, rendszeres időközönként. A cél az, hogy még a tünetek kialakulása előtt megtalálják a daganatot. Éppen ez teszi a szűrést különösen érzékeny egészségpolitikai kérdéssé: önmagukat egészségesnek érző embereket vizsgálnak, ezért nemcsak azt kell mérlegelni, hány daganatot lehet korán felismerni, hanem azt is, milyen nemkívánatos következményekkel járhat maga a szűrés.
Mi a mammográfiás szűrővizsgálatok haszna?
A mammográfiás szűrés legfontosabb lehetséges haszna az emlőrák okozta halálozás csökkentése. A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség, az IARC a rendelkezésre álló vizsgálatok értékelése alapján arra jutott, hogy megfelelően megszervezett programokban elegendő bizonyíték támasztja alá a szűrőmammográfia halálozást mérséklő hatását, különösen az 50–69 éves nők körében.
A korai felismerés előnye nem merül ki abban, hogy a beteg túlélési esélyei javulhatnak. A kisebb, kevésbé előrehaladott daganat gyakrabban kezelhető emlőmegtartó műtéttel, kisebb eséllyel érinti a nyirokcsomókat, és bizonyos esetekben kevésbé megterhelő onkológiai kezelés is elegendő lehet.
A mammográfia nem tévedhetetlen
Nincs 100%-ban tévedhetetlen vizsgálati módszer – a mammográfia sem az. A szűrővizsgálatokkal kapcsolatban általában kétféle hiba fordul elő. Hamis negatív eredmény esetén a vizsgálat nem jelzi a már meglévő daganatot. A hamis negatív eredmények egyik fő oka az, hogy a mammográfia érzékenységét befolyásolja az emlő szerkezete. A sűrű emlőállomány elfedheti a daganatokat.
Hamis pozitív eredményről akkor beszélünk, amikor a mammográfia gyanús eltérést mutat, de a további vizsgálatok során kiderül, hogy nincs rosszindulatú elváltozás. Egy hamis pozitív lelet az érintett nő számára napokig vagy hetekig tartó bizonytalanságot, szorongást jelent, ami egészen addig tart, amíg a megismételt vizsgálat egyértelművé nem teszi, hogy nincs szó daganatos elváltozásról.
A mammográfiával kapcsolatos viták egyik legnehezebben elmagyarázható eleme a túldiagnosztizálás (ami nem azonos a hamis pozitív eredménnyel). Túldiagnosztizáláskor valóban daganatot találnak, a szövettani diagnózis is helyes, az elváltozás azonban olyan lassan növekedik, hogy az érintett nő életében soha nem okozna tünetet, áttétet vagy halált. A probléma az, hogy egy frissen felfedezett daganatról rendszerint nem lehet teljes bizonyossággal megmondani, hogy évek múltán ártalmatlan maradna-e, vagy idővel agresszíven viselkedne. Emiatt a szűréssel felfedezett daganatokat általában kezelik. A túldiagnosztizálás így túlkezeléshez vezethet: olyan műtétre, sugárkezelésre vagy gyógyszeres kezelésre kerülhet sor, amely az érintett számára különösebb előnnyel nem jár (nem hosszabbítja meg az életét), az életminőségét azonban rontja. A szakirodalomban a túldiagnosztizálás a mammográfiás szűrés egyik legfontosabb negatív velejárója jelenik meg, de mértékére nincs egyetlen, minden körülmények között érvényes adat.
Veszélyes-e a mammográfia sugárterhelése?
Sokan azért tartanak a mammográfiától, mert veszélyesnek gondolják. A mammográfia ionizáló sugárzást használ, ezért elméletileg maga is fokozhatja a daganatok kialakulásának kockázatát. Ezt a kockázatot nem helyes letagadni, de ugyanilyen félrevezető úgy beállítani, mintha a mammográfia jelentős sugárterheléssel járó vizsgálat lenne.
A korszerű digitális mammográfia dózisa alacsony. Az IARC értékelése szerint az 50 év feletti, megfelelően megválasztott korcsoportban ezt jelentősen meghaladja az emlőrák miatti halálozás csökkenéséből származó előny.
Ha kifejezetten a sugárzás okozta daganatos kockázatot hasonlítjuk össze a halálozási előnnyel, 100 000, 50–74 éves, kétévente szűrt nőnél körülbelül:
- 520 emlőrákhalál előzhető meg
- a sugárterhelés miatt körülbelül 27 többlet-emlőrák és 4 haláleset alakulhat ki.
A megelőzött és a sugárzásnak tulajdonítható halálesetek aránya tehát körülbelül 130 : 1 a mammográfia javára.
Kiváltható-e a mammográfia ultrahanggal, MRI-vel vagy hőkamerával?
A mammográfiával szembeni bizalmatlanságot kihasználó oldalak gyakran ajánlanak helyette „sugárzásmentes” alternatívát. Nem véletlen ugyanakkor, hogy a mammográfia nagy populációra kiterjedő szűrővizsgálatok alapja: mindent (költség, elérhetőség, megbízhatóság) figyelembe véve ez a legalkalmasabb eszköz erre a célra.
A termográfia vagy hőkamerás emlővizsgálat az emlő felszíni hőmérséklet-különbségeit méri, de önmagában nem elég megbízható a korai emlőrák felismerésére. Az, hogy egy eljárás látványos színes képet készít, nem jelenti azt, hogy alkalmas a daganatok kizárására.
Az emlőultrahang nagyon hasznos diagnosztikus és kiegészítő vizsgálat. Segíthet eldönteni, hogy egy elváltozás folyadékkal telt ciszta vagy szolid képlet-e, és sűrű emlőállományban olyan eltéréseket is kimutathat, amelyek mammográfiával nehezebben láthatók. Önálló, átlagos kockázatú népességre kiterjedő szűrőmódszerként azonban nem helyettesíti a mammográfiát. Az eredménye jobban függ a vizsgálatot végző szakembertől, miközben több jóindulatú eltérés miatt vezethet további kivizsgáláshoz.
Az emlő-MRI rendkívül érzékeny módszer, ezért különösen nagy kockázat esetén – például bizonyos örökletes génváltozatok hordozóinál – kiemelt szerepe van. Ugyanakkor költségesebb, kevésbé hozzáférhető, kontrasztanyag alkalmazását igényelheti, és a nagy érzékenység ára sok esetben a több visszahívás és a több téves pozitív lelet. Az Európai Emlőképalkotó Társaság az MRI-t az átlagosnál jóval magasabb kockázatú nők mellett az extrém sűrű emlőállományú, 50–70 éves nők számára is megfontolandónak tartja, rendszerint a mammográfia kiegészítéseként.
A digitális emlőtomoszintézis, amelyet gyakran 3D mammográfiának neveznek, több különböző szögből készült felvételből állítja elő az emlő réteges képét. Csökkentheti a szövetek egymásra vetüléséből adódó bizonytalanságot, és bizonyos csoportokban javíthatja a daganatok felismerését. Ez azonban nem a mammográfia sugárzásmentes alternatívája, hanem annak továbbfejlesztett változata.
Mi történt valójában Svájcban?
A történet 2014 februárjában kezdődött, amikor a Swiss Medical Board közzétette a szervezett mammográfiás szűrésről készített értékelését. A testület egészségügyi technológiákat vizsgált abból a szempontból, hogy azok várható előnye, kockázata és költsége milyen arányban áll egymással.
A jelentés készítői arra jutottak, hogy a szűrés előnyeit szerintük túlbecsülik, míg a téves pozitív eredményekből és a túldiagnosztizálásból származó károkat nem mindig ismertetik megfelelően. Ezért azt javasolták, hogy Svájcban ne indítsanak új, szisztematikus mammográfiás szűrőprogramokat, a már működő programokat pedig meghatározott idő elteltével értékeljék újra. Emellett hangsúlyozták, hogy a nőknek közérthető és kiegyensúlyozott tájékoztatást kell kapniuk a vizsgálat előnyeiről és hátrányairól, hogy valóban megalapozott döntést hozhassanak.
A jelentés tehát kritikus volt a szervezett szűréssel szemben, de nem tiltott be semmit. A Swiss Medical Board nem törvényhozó vagy hatósági szerv volt, hanem egészségügyi technológiaértékelő testület, ajánlása pedig nem rendelkezett kötelező jogi erővel.
A svájci egészségügyi rendszer ráadásul erősen kantonális felépítésű, ezért eleve nem létezett mindenütt teljesen egységes országos mammográfiás program. Egyes kantonokban működött szervezett szűrés, másutt nem, de a mammográfia azokon a területeken is elérhető maradt, ahol nem volt népességalapú meghívásos szűrőrendszer.
A jelentést számos szakmai szervezet bírálta. Egyes svájci rákellenes szervezetek azzal érveltek, hogy a megfelelően ellenőrzött, magas minőségű programokban a mammográfia előnyei meghaladják a kockázatokat. A svájci szövetségi kormány szintén egyértelművé tette, hogy a Szövetségi Közegészségügyi Hivatal nem változtatta meg a szűrésre vonatkozó álláspontját. Svájc számos kantonjában ma is működnek szervezett emlőrákszűrő programok. Az érintett területeken élő, jellemzően 50–69 vagy 50–74 éves nőket meghívják mammográfiára, és a részvételről a tájékoztatás után maguk dönthetnek. A Swiss Cancer Screening oldalán kantononként kereshetők az elérhető emlőrákszűrő programok. A mammográfia diagnosztikus célból az egész országban a mindennapi betegellátás része, és azokban a kantonokban is végezhető, ahol nincs szervezett meghívásos szűrés. Svájcban tehát nem tiltás van, hanem területenként eltérő szervezésű rendszer és továbbra is zajló szakmai vita a szűrés optimális formájáról.
A svájci vita nem a mammográfia „leleplezéséről” és nem egy veszélyes vizsgálat betiltásáról szólt. Sokkal inkább arról a máig aktuális kérdésről, hogy mekkora a szűrés tényleges haszna, milyen gyakran érdemes végezni, hogyan lehet csökkenteni a túldiagnosztizálást, és milyen formában kell tájékoztatni az érintetteket.
Mi a helyzet Magyarországon és Európa más részein?
Magyarországon 2002 óta működik a jelenlegi rendszerben a szervezett mammográfiás emlőszűrés. A népegészségügyi program keretében a tünetmentes, 45–65 éves nők kétévente kapnak meghívást mammográfiás vizsgálatra, amennyiben a megelőző két évben nem vettek részt közfinanszírozott emlővizsgálaton.
Ez a korhatár a népegészségügyi meghívás rendjét jelöli, nem pedig azt, hogy 45 éves kor alatt vagy 65 éves kor felett soha nincs szükség mammográfiára. Panasz, korábbi emlődaganat, igazolt genetikai hajlam, erős családi halmozódás vagy más fokozott kockázat esetén az orvos egyéni vizsgálati tervet javasolhat. Ebben mammográfia, ultrahang, MRI vagy ezek kombinációja is szerepelhet.
A szervezett szűrésre szóló meghívás szintén nem jelenti azt, hogy minden emlőpanasszal meg kell várni a következő kétéves vizsgálatot. Új csomó, a mell vagy a mellbimbó alakváltozása, bőrbehúzódás vagy más gyanús tünet esetén mielőbbi kivizsgálás szükséges.
Az európai ajánlások nem a mammográfia elhagyása, hanem a jól szervezett, ellenőrzött minőségű szűrés mellett foglalnak állást. Az Európai Bizottság emlőrákszűrési irányelve a panaszmentes, átlagos kockázatú nők esetében a szervezett, népességalapú mammográfiás programot részesíti előnyben az alkalomszerű, nem szervezett szűréssel szemben.
A részletes ajánlások életkoronként és szűrési gyakoriságonként eltérnek. Az 50–69 éves korosztályban a mammográfiás szűrés támogatottsága a legerősebb. A kétéves vagy egyes esetekben hároméves szűrési intervallum jó egyensúlyt teremthet az időben felismert daganatok és a téves pozitív leletek, illetve a túldiagnosztizálás között.
Menjünk mammográfiára, vagy ne?
A „mammográfia jó vagy rossz?” kérdés túlságosan leegyszerűsíti a problémát. A vizsgálatnak vannak bizonyított előnyei, és vannak valós korlátai, illetve lehetséges kockázatai is. A mammográfia nem minden életkorban és mindenkinél indokolt, de a nemzetközileg jellemző gyakorlat (45-50 éves kortól 65-70 éves korig kétévente) esetén az előnyök messze meghaladják a kockázatokat.
A mammográfia svájci betiltásáról szóló álhír rámutat arra, hogy az egészségügyi szűrőprogramokat is folyamatosan értékelni kell, és a döntéseket nem félelemkeltő címek, hanem a várható előnyök és ártalmak mérlegelése alapján érdemes meghozni.
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Szakgyógyszerész, gyógynövénykutató, az MTA doktora. Több könyv és sok száz cikk szerzője, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat. A Szegedi Tudományegyetem intézetvezető egyetemi tanára, gyógyszerész- és orvostanhallgatók számára fitoterápiát oktat. Munkáját több díjjal és ösztöndíjjal ismerték el.
