Napjainkban óriási népszerűségnek örvendenek az illóolajok. De vajon mire jók valójában és milyen célból alkalmazhatók a „természet esszenciái”?
Az illóolajok iránti megnövekedett kereslet hatására a kínálat is felhígulni látszik. Egyre több olyan forgalmazó tűnik fel a piacon, akik nem létező hatásokat tulajdonítva az olajoknak méregdrágán adják el azokat. A probléma ezzel többek között az, hogy a vásárlók és a betegek elfordulhatnak a bizonyítékokon alapuló orvoslás kínálta, valóban hatásos megoldásoktól és a nem bizonyított hatásosságú és biztonságosságú termékek használatával veszélyeztetik az egészségüket. Többször írtunk már róla, hogy nem minden biztonságos, ami természetes (pl. légyölő galóca), és arról is, hogy a növényeknek, így a növényekből nyert illóolajoknak is megvan a helyük a modern gyógyszerkincsben. Azokból az illóolajokból, amelyeknél a tradicionális felhasználást vagy a felhasználás hatásosságát és biztonságosságát klinikai vizsgálatokkal is sikerült bizonyítani hagyományos növényi gyógyszer, illetve növényi gyógyszer is készülhet és készül is.
Az illóolajok népszerűségnek növekedése azonban nem a növényi gyógyszereknek, vagy az illóolajokkal végzett kutatásoknak köszönhető, hanem leginkább az aromaterápia térhódításának.
De mit is takar az aromaterápia?
A köznyelvben aromaterápiának általában a növényi eredetű illóolajok egészségmegőrzési, közérzetjavító vagy kiegészítő terápiás célú alkalmazását nevezzük. Ez leggyakrabban belélegeztetéssel, párologtatással vagy megfelelő hígításban, külsőleges használattal történik. Nemzetközi egészségügyi források is elsősorban az illóolajok komplementer célú, inhalációs vagy bőrön történő alkalmazásaként írják le az aromaterápiát. Nem aromaterápia tehát az illóolajok elfogyasztása.
Fontos azonban, hogy Magyarországon az aromaterápia nem önálló, jogszabályban nevesített természetgyógyászati tevékenység. A természetgyógyászati és nem-konvencionális gyógyító eljárások kereteit a 40/1997. (III. 5.) Korm. rendelet adja meg, a konkrét tevékenységi csoportokat pedig a 11/1997. (V. 28.) NM rendelet melléklete sorolja fel. A felsorolásban az aromaterápia önállóan nem jelenik meg.
Ennek megfelelően hazánkban az aromaterápiának nincs általánosan elfogadott, jogszabályi definíciója. Szakmai szempontból inkább gyűjtőfogalomként használható, amelynek pontos tartalma az alkalmazás módjától, céljától és a felhasznált illóolajos készítmény jogi besorolásától függ. A kozmetikumként vagy esetleg étrend-kiegészítőként forgalmazott illóolajoknak gyógyhatást és betegségmegelőző hatást nem lehet tulajdonítani. Ez azonban mégis gyakran kritika nélkül megtörténik. A rossz példák sora végeláthatatlan. Illóolaj lázra csecsemőnek, illóolaj gyomor-bélrendszeri vírusok ellen, illóolaj daganatos betegségek kezélésére…
Sajnos az aromaterápia névvel sokan visszaélnek, és nagyobb bevételt remélve használják, a vásárlók biztonságával mit sem törődve.
Illóolaj a babaszobában?
Az illóolajok párologtatása nem jelent nagy kockázatot, ha felnőttek által használt helyiségek kellemes illatúvá tételére használjuk. Ne párologtassunk azonban illóolajokat a babaszobában és ne kenjük be a csecsemőket illóolajos rollokkal. A mentol- és kámfortartalmú eukaliptusz és mentaolajok légzőgörcsöt okozhatnak kisgyermekeknél.
Általában igaz, de a csecsemők és kisgyermekek számára kiemelt jelentőségű, hogy csak a bizonyítottan biztonságos növények és összetevők alkalmazása javasolt. A hazai és nemzetközi szakirodalom alapján rendkívül szűk azoknak a növényi készítményeknek a köre, amelyek alkalmazása megfelelően alátámasztott csecsemők és kisgyermekek esetén. Még a közismert kamilla esetén is életkortól, alkalmazási módtól és készítménytől függ, hogy ajánlható-e. A kamilla lemosóként külsőleg 4 hetes kortól, míg teaként gyomorproblémákra 6 hónapos kortól ajánlható. Illóolaja azonban csak 12 éves kortól használható fürdőadalékként. A kamillán kívül más növény nem javasolható gyógyászati célból 1 éves kor alatt. Ha csecsemőkről és kisgyermekekről van szó, akkor a két gyakori igény még a szülők részéről a „békés éjszakák” megkönnyítésére használható gyógynövények vagy illóolajok, illetve az immunrendszer erősítésére használható készítmények. A csecsemők felszínes alvása fiziológiás, ne befolyásoljuk azt sem gyógyteával, sem illóolajokkal. Bár a levendula illóolaja jól ismert nyugtató hatásáról. Az Európai Gyógyszerügynökség a levendulaolajat külsőleg (fürdőadalékként) 12 éves kortól javasolja, és nem tekinthető biztonságosnak bőrön keresztüli alkalmazása csecsemők esetén. Az immunrendszer egészséges működését tudjuk támogatni a megfelelő vitamin- és ásványi anyagbevitellel, csecsemők esetén a folyamatos D-vitamin-pótlással. Ne akarjuk azonban a fejlődő immunrendszert befolyásolni növényi szerekkel. A felnőttek körében alkalmazható immunmoduláns hatású kasvirág fajok (Echinacea sp.) alkalmazása gyermekek számára 12 éves kor alatt nem javasolt. Szintén nincs olyan illóolaj, melynek párologtatása védene a légúti fertőzésektől. Bár sok illóolajnak és illóolaj komponensnek van baktérium-, vírus- vagy gombaellenes hatása, ezek a jellemzően élettelen körülmények között, petri csészében végzett laboratóriumi vizsgálatok során igazolt hatások emberben korlátozottan alakulnak csak ki. Ahhoz ugyanis, hogy az illóolajok inhalálás útján elérjék a megfázás megelőzéséhez vagy kezeléséhez megfelelő vírusellenes hatást toxikus mennyiséget kellene belélegezni belőlük. Ne párologtassunk tehát illóolajat a babaszobában.
De mit tudnak valójában az illóolajok?
Az illóolajok hatásossága és biztonságossága is vizsgálható modern módszerekkel. Végezhetők velük in vitro vizsgálatok, állatkísérletek és humán klinikai vizsgálatok is. Kihívást jelent azonban utóbbiak esetén a placebokontroll biztosítása. Az illóolajok jellegzetes illatát nehéz ugyanis elfedni vagy hatástalan alternatívával utánozni. Részben megoldást jelenthet, ha a vizsgálatban résztvevők számára szájon át például lágyzselatin kapszulában adjuk az illóolajat, így a hatása kialakul, az illata azonban sokkal kevésbé árulkodó a készítménynek. Sajnálatos módon a jó minőségű klinikai vizsgálatok száma nincs arányban az illóolajok iránti kereslettel.
Vannak pozitív példák. Például klinikai vizsgálatokkal is jól alátámasztott, hogy a borsosmentaolaj 10%-os etanolos oldata segít a tenziós fejfájás megszüntetésében. Azt is számos humán kutatás alátámasztja, hogy a standardizált levendulaolaj belsőleg stresszcsökkentő hatású. A bizonyított hatások ugyanakkor messze elmaradnak a különböző weboldalakon található javallatok számától.
Honnan tájékozódjunk az illóolajokról?
Laikusként nagyon nehéz megtalálni a jó információforrásokat. Vajon ki az, akiben megbízhatunk? Amennyiben az egészségünk megőrzése és a betegségek megelőzése terén hiteles forrásokat keresünk, mindenképpen olyan szakemberhez érdemes fordulni, akinek van alapegészségügyi végzettsége (pl. orvos, gyógyszerész). Az aromaterapeuta képzés elvégzése nem kötött egészségügyi végzettséghez, ami önmagában nem lenne nagy gond, ha a képzés során kellő hangsúlyt kapnának azok az élettani, kórélettani, biofarmáciai, farmakológiai és akár farmakognóziai alapok, melyekkel az illóolajok eredete, hatásossága, biztonságossága és minősége valóban megérthető lenne. Nehéz azonban elképzelni, hogy mindaz a háttértudás egy egyhónapos képzésbe beilleszthető, amellyel az illóolajok alkalmazását a bizonyítékokon alapuló orvoslás elveinek megfelelően tudná ajánlani egy előképzettséggel nem rendelkező aromaterapeuta. Ennek a szaktudáshiánynak az árulkodó jelei például az esszenciálisolaj és a terápiás minőség kifejezések. Ezen ugyanis az illóolajokkal kapcsolatban nem értelmezhetők. Az esszenciálisolaj valószínűleg az angol essential oil kifejezésből ered, ez azonban magyarul illóolaj. Szintén nem értelmezhető a terápiás minőség kifejezés, mely talán arra utal, hogy az adott olaj a gyógyászatban használható. A gyógyászati célból használt illóolajoknak a Gyógyszerkönyv előírásainak kell megfelelnie, így tehát a gyógyszerkönyvi minőség lenne egy valóban információt hordozó jelzője az illóolajnak.
Illóolajokkal kapcsolatban is igaz, kérdezze gyógyszerészét. A gyógyszerészek alapképzésük során több éven keresztül tanulnak a gyógynövények botanikájáról, kémiájáról és felhasználási lehetőségeiről.
Illóolajhasználat előtt: gyors döntési útmutató
Mielőtt illóolajat használunk, az első kérdés mindig az, hogy milyen termékről van szó. Ha gyógyszerként engedélyezett készítményről van szó, a betegtájékoztatóban szereplő életkori, adagolási és alkalmazási előírásokat kell követni.
Ha az illóolaj kozmetikumként vagy más termékként kerül forgalomba, nem tulajdonítható neki gyógyhatás vagy betegségmegelőző hatás. Ilyenkor különösen fontos mérlegelni, hogy biztonságos-e az adott személy számára.
Gyermekek, várandósok, krónikus betegek vagy rendszeresen gyógyszert szedők esetén használat előtt érdemes gyógyszerész vagy orvos tanácsát kérni. Írtunk márarról, hogy a borsosmenta illóolaja vérnyomáscsökkentő hatású, mégsem helyettesíti a bizonyítottan hatásos kezelést az illóolaj aromaterápiás alkalmazása. Egészséges felnőttek esetén is csak rendeltetésszerűen, megfelelő hígításban és körültekintően javasolt az alkalmazás.
A legfontosabb kérdés: helyettesítene-e az illóolaj bizonyítottan hatásos kezelést? Ha igen, ne használjuk helyette, hanem kérjünk szakmai segítséget. Ha nem, kiegészítő céllal szóba jöhet.
Ez a cikk mindenki számára ingyenesen hozzáférhető – a PirulaKalauz készítése azonban költségekkel is jár. Kérjük, támogasd a munkánkat – pár kattintással megteheted itt!
Gyógynövénykutató gyógyszerész, egészségügyi szakfordító-tolmács. Főbb kutatási területe a gyógynövények hatásosságának, biztonságosságának és tartalomanyagainak vizsgálata. Évek óta részt vesz gyógyszerész- és orvostanhallgatók egyetemi oktatásában és egészségügyi szakemberek továbbképzésében. Több fórumon és módon is közreműködik a nagyközönség hiteles és szakszerű tájékoztatásában, az érdeklődők számára elérhetővé és megérthetővé téve a legfrissebb tudományos eredményeket.
